Az év legeslegvégére a hazai forgalmazók előkapták csodafegyverüket, a francia vígjátékokat, amelyek, mivel franciák, csakis egy dologgal foglalkoznak, a szerelemmel! Ami mindenkinek jár!
Szerelem tesztelve
A mackós, középkorú belga François Damiens – akit én speciel fiatalként el sem tudok képzelni – az elmúlt évekre a francia filmgyártás meghatározó alakjává vált, mindig a kedves lúzert játszva, aki, bár számos megpróbáltatáson, sőt, megaláztatáson esik át, a végén megkapja azt, amire vágyik. Rendszerint egy gyönyörű nőt. Most ő 45 éves, özvegy Erwan, aki véletlenül megtudja, hogy a férfi, aki felnevelte nem vér szerinti apja. Úgy dönt, felkeresi igazi apját, és meg is találja a hetvenes, jókedvű Joseph személyében, akinek annak idején futó kalandja volt anyjával. Erwant nemcsak ő bűvöli el, hanem a hirtelen felbukkanó, féktelen Anna (Cécile De France) is, akit furcsa szálak fűznek Josephhez és Erwanhoz is. Egyre bonyolultabb a helyzet, ráadásul lánya, Juliette is bejelenti, hogy gyereket vár, de az apa kilétét nem hajlandó felfedni. Lesznek tehát meglepetések!
Szex, ex, szerelem
Hol a franciák, hol a spanyolok próbálkoznak meg időről-időre egy-egy olyan könnyed vígjátékkal, ami számtalan külön szálat ölel fel, rengeteg szereplőt vonultat fel, de a közös mindig a szerelem, ami a filmekben a legkevésbé összeillő pároknak, a legszerencsétlenebb figuráknak is megadatik. Például azoknak, akik egyszer már elbaltázták a dolgot. Erről mesél Maurice Barthélémy (Fapados történet) filmje is. Ha Párizs a szerelmesek városa, akkor az exeké is. A film öt pár boldogtalan pillanatait meséli el, humorral fűszerezve kapcsolataik fordulópontjait. Antoine gyáva magát elkötelezni, Didiernek megesik a szíve korábbi feleségén, Laurent kötelességének érzi, hogy exe új házasságát ünnepelje, Lisa nem képes elszakadni barátjától, Serge-től, miközben Greg a kutyájával egyezkedik. Vajon melyikőjük esik újra szerelembe vagy tér vissza életébe az egyszer gyűlölt, máskor imádott ex?
Jöjj el napfény!
Íme a film, amelynek főszerepében Juliette Binoche olyannyira esélyesnek tűnt az Európa Filmdíjra, amit aztán némi meglepetésre mégis Borbély Alexandra vitt haza a Testről és Lélekrőlben nyújtott alakításáért – azért mégis érdemes megnézni, miért találták annyira jónak Binoche-t! Mert ő mindig jó, lassan ötven évesen, sőt, azon túl is. Itt például kifejezetten ragyog, mint az örökké boldogtalan, mégis mindig mosolygó Isabelle, a vonzó, erős szexuális aurával rendelkező párizsi nő, aki elvált festőművészként kezd új életet és igyekszik megtalálni az igaz szerelmet. Először egy lehengerlő stílusú bankárral kerül kapcsolatba, később egy csinos, ámde zavaros lelkületű színésszel, majd egy érzékeny és szelíd művész lesz partnere, végül pedig egy igazán csábító férfi. De vajon ki az igazi? Megtalálja-e azt, amire minden nő vágyik? És mit mond neki a bölcs Gérard Depardieu? Claire Denis rendezése tökéletesen mozog komédia és a dráma közötti vékony határon, mindog az előbbit választva, de folyton az utóbbival kacérkodva.
