Ezeknek a filmeknek arcpirítóan félrevezető címet adott a magyar forgalmazó, hogy minél több nézőt csaljon el rájuk. Ám mi most lerántjuk róluk a leplet.

1. Cicispipik vakáción / Heavy Metal Summer (1988)

Valószínűleg nem az ujjaival gépelte le a fordító ezen kevéssé ismert kanadai tinifilm címét, amely valahogy kis hazánkba is elért a rendszerváltás környékén, mégpedig pusztító, hangalámondásos verzióban. A sztori szerint három diáklány egy állami parkban töltené a nyaralását, ahol a szerelem is rájuk talál. Közben akadnak kisebb-nagyobb személyes konfliktusok, szaladgálnak errefele kockák, rockerek,

a nagy konfliktus pedig az, hogy meg kell küzdeniük egy gonosz óriáscéggel, aki mérgező szemetet szórna szét a parkban.

A magyar címével szoftpornót ígérő filmben nem túl sok fedetlen keblet látunk, viszont a szemétlerakó elleni küzdelem egyre inkább átveszi az uralmat a játékidő felett. Talán a magyar fordítók is érezték, hogy nem feltétlenül egy mesterművel van dolguk, ezért igyekeztek minél szégyentelenebbül nézőcsalogató címet kanyarítani a filmnek. Csak épp egy óriási hazugság az egész.

2. Dínóvadászok / The Dinosaur Hunter (2000)

Ezt a hazugságot ne a magyar forgalmazón kérjük számon, ugyanis a film eredeti címadása és marketingje is a vegytiszta, szemérmetlen hazudozáson alapult. A címében és poszterein egy Indiana Jones-ra és Jurassic Parkra egyaránt hajazó, izgalmas dínós akciófilmet ígérő tévéfilmről csupán a képernyő előtt derült ki, hogy igazából egy borzasztóan unalmas, paleontológusokról szóló családi filmről van szó, amelyben egy szál mozgó, ijesztő dínó sincsen, csupán fosszíliákból egypár.

Ez különösen aljas egy olyan film esetében, amely elsősorban nem a felőtteket, hanem a gyerekeket célozta. Aki 2000 környékén volt lurkókorban, nagy eséllyel be sem tudott telni a dinoszauruszokkal, az efféle közönségigényt pedig óriási gyíkság kihasználni, kielégítetlenül hagyni a másfél órás játékidő alatt. Főleg úgy, hogy ekkoriban már nemcsak a moziban, hanem a tévében is visszatérő vendégek voltak a nagy, csúnya, félelmetes, végtelenül izgalmas őshüllők: gondoljunk csak a BBC legendás Dinoszauruszok - A Föld urai című szériájára, amely alig egy évvel ezen hazugság előtt jött ki.

3. Csupasz pisztoly a (z)űrben / 2001: A Space Travestry (2002)

A Csupasz pisztoly a (z)űrben címadási, meg egyáltalán bármilyen kreatív feladatait olyan gyatrán látta el a forgatókönyvírótól kezdve a stábon keresztül a magyar forgalmazóig mindenki, hogy érdemes pontról pontra végigvenni, ki, hogyan, mikor és miről hazudozott, vagy épp próbált parodizálni.

Egyrészt a film eredeti címe alapból a 2001: Űrodüsszeiát idézi meg, a lehető leggagyibb, legsutább módon. Viszont ez legalább őszinte: a “travesty” szó ugyanis borzalmat jelent, Leslie Nielsen kései vígjátéka pedig vitán felül egy borzalmas film. Az olcsó viccel kombinálva így a külföldi nézők joggal érezhették meg a cím láttán, hogy ezt az egészet kerülni kell.

Ám a magyar forgalmazó még egy svédcsavart is bevitt a sztoriba azzal, hogy teljesen indokolatlanul összekötötte a filmet a Csupasz pisztoly-sorozattal, holott annak az égvilágon semmi köze hozzá. Más kreatív gárda készítette, más a főhős neve, más a koncepció, a szereplőgárdából csupán Nielsen egyezik. És legfőképp: mindhárom Csupasz pisztoly mérföldekkel jobb ennél a lapos, értelmetlen, gáz humorú paródia-paródiánál.

30+1 szörnyű magyar filmcím, amitől kiég az agyad!

Vajon mi a filmforgalmazók mentsége A nyolcadik utas: a Halálra, az Erőszakikra, a Kegyenc fegyencre vagy a Drágán add a rétedetre?

Tovább

4. Jackie Chan: Ikerhatás / Chin gei bin (2003)

Elég fura ötlet beleírni a főszereplő színész nevét a magyar címbe úgy, hogy az az eredetiben nem szerepelt. Általában fordítva szokott történni a dolog, amikor egy hazánkban kevésbé ismert auteur nevét hagyják ki a fordításból: így lett például a Lee Daniels' The Butlerből simán csak A komornyik hazánkban. A 2003-as Ikerhatásnál a jelenség nyitját a hazug túlkompenzálásban kell keresni:

a filmben ugyanis alig, mindössze egy jelenet erejéig szerepel Jackie Chan.

Valahogy – lehet, hogy pont a sztár epizódszerepe miatt – a hongkongi vámpíros akciófilm eljutott a magyar piacra, a forgalmazó pedig vakargathatta a fejét: hogy adja el a hazai nézőknek a más ismert arcot nem szerepeltető, a megszokott hollywoodi bonanzáktól teljesen különböző, szokatlan stílusban készült alkotást. Teperni kellett, meg a lehető legtöbbet kihozni tíz percnyi Jackie Chanből: belekerült hát a címbe, a nézők meg nagyjából egy órán keresztül pisloghattak feltűnése előtt, majd legyinthettek csalódottan, mikor rövid bunyója után távozott is a filmből.

5. Hogyan rohanj a veszTEDbe / A Million Ways to Die in the West (2014)

Hadd ne fogjam vissza magam: remélem, amikor a Hogyan rohanj a veszTEDbe magyar címadója a nyelvbűntény elkövetése után kilépett az irodájából, jól megbotlott, és majdnem popóra is vágódott. Hasonlókat kívánok annak, aki még megspékelte a zseniális címötletet azzal, hogy

a film marketingjének vizuális jegyeiben is megidézte Seth Macfarlane korábbi sikerfilmjét, a Tedet, amelyhez a westernvígjátéknak az azonos alkotón kívül amúgy semmi köze.

6. Űrpiknik (2021)

Baráti jótanács Badits Ákos és Benedek B. Ágota forgatókönyvíróknak: ha egy film nem az űrben játszódik, akkor elképesztően csúnya dolog beletenni a címébe azt, hogy “űr”. Sokkal elegánsabb és pontosabb lett volna a Mi Lenne, Ha A Terminátor A Berghainban Szedné Össze a Ruháit Árpa Attilával A Főszerepben (2021), vagy a Kedves Nézők, Dobjuk Már Össze Zalatnay Cini Nyugdíjkiegészítését (2021) cím, esetleg még a Ha Próbálod Kedvelni Walters Lilit, Akkor Ezentúl Nehezebb Lesz (2021) ért volna meg egy próbát.

No igen, még a világűrbéli helyszín elmaradásával is elég ingergazdagra sikeredett az Űrpiknik, ám sajnos egyáltalán nem jó értelemben. A címbéli félrevezetést sablonos fordulatokkal, bénácska színészi játékkal és szétfolyó hangulattal toldotta meg az első magyar coming-of-age sci-fi vígjáték, amelynek legfontosabb tanulsága az volt, hogy ennél sokkal több kell egy coming-of-age sci-fi vígjátékba.

7. Y-akták / PSI Factor: Chronicles of the Paranormal (1996)

Ugyan itt sorozatról, és nem filmről van szó, de érdemes még megemlékezni erről a vérszegény próbálkozásról: kitalálható, hogy a forgalmazó célja az volt, hogy a magyar közönség által is ismert és szeretett X-aktákhoz kapcsolja a szériát, ami nagyjából annyiban hasonlít rá, hogy ez is sci-fi, meg ez is sorozat.

A fenti példáktól ráadásul annyiban is elüt az Y-akták, hogy ez tényleg nem pocsék. A hazug magyar címadások nagy része arról szól, hogy egy alávalóbb, kevésbé minőségi terméket hozzákapcsoljanak valami olyasmihez, amit számos néző ismer és kedvel. Az Y-akták viszont saját jogán is egy élvezhető, tisztességes, ha nem is kiemelkedő Alkonyzóna-utánérzés, amely márcsak Dan Aykroyd narrációja miatt is megérdemli a figyelmet.