Régi közhely, hogy a folytatások sosem sikerülnek olyan jól, mint az eredeti mű, és általában tényleg csak kizsákmányolják az első részt, miközben filmről filmre süllyed a színvonal. Valószínűleg senki sem fog vitatkozni, ha azt írom, hogy sajnos ez történt a John Wickkel is, ám néha akadnak kivételek, mint például a Halálos fegyver, aminek mind a négy része tartotta a színvonalat. Most pedig egy újabb akciófilm-franchise-t sorolhatunk ez utóbbiak közé.

Ha már szóba került a John Wick, szinte biztos vagyok benne, hogy egyebek közt annak a sikerén felbuzdulva készült el A Védelmező harmadik része, melyben Denzel Washington karaktere tesz rendet a világban. Míg Keanu Reeves figuráját a személyes bosszú és túlélés hajtja, addig Robert McCall (Washington) egyetlen célja, hogy másokon segítsen. Persze vannak közös pontok: mindketten a „nyugdíjazásból” tértek vissza, és korábban olyan elit kiképzést kaptak, hogy egyedül lerendeznek egy egész felfegyverzett bandát. Ráadásul mindketten olyan lazán csinálják, hogy öröm nézni.

Ám míg John Wick afféle ugri-bugi akrobata, Robert McCall inkább kimért úriember, aki már higgadtságával is megrettenti ellenfeleit.

A Védelmező első része egy özvegyemberről szól, aki képtelen aludni, ezért éjszakánként a közeli étkezdébe jár le olvasni. Aztán kiderül, hogy a kissé fura férfi, akin a kényszerbetegség vagy az OCD tünetei észlelhetők, simán leszámol egy rahedli orosz gengszterrel, mert félholtra verték a lányt, akivel az kifőzdében beszélgetni szokott. A második rész aztán személyes síkra tereli a sztorit, itt egykori csapattársai fordulnak McCall ellen, persze vesztükre. Bár nem sokat tudnunk a múltjáról, annyi azért kiderül, hogy valamiféle elit csapat tagja volt, akik célszemélyeket likvidáltak, emellett pedig minden bizonnyal ex-tengerészgyalogos, legalábbis a lakásának rejtett szobájában ott lóg egy tengerészgyalogos egyenruha. Ennél több nem derül ki McCall-ról, és szerencsére ezt a jóleső titokzatosságot a harmadik rész se bolygatja.

A Védelmező 3. az első rész tematikájához nyúlik vissza, ezt jelezi az is, hogy Denzel Washington ismét kopaszra van borotválva, (a második részben ugyanis volt némi haja). Felépítésében ugyanaz, mint az első film:

rossz emberek bántanak jó embereket, és ez nagyon nem tetszik McCall-nak.

Annyi a változás, hogy ezeket az embereket ismeri, hiszen már egy jó ideje él abban a szicíliai halászfaluban, aminek lakosságát a maffia vegzálja. Szóval ez most valahol a személyes ügy és a önzetlen bosszú közt van, illetve annak brutális elegye. Nem véletlenül használtam ezt a jelzőt, ugyanis ez a legdurvább része a franchise-nak: se a rosszfiúk, se McCall nem spórol a kegyetlenséggel – meg is kapta a film a 18-as karikát.

A Védelmező első és harmadik része valójában egy nagyon egyszerű dramaturgiát követ:

az igazságérzetünket elégíti ki, és némiképp helyreállítja a világba vetett hitünket.

Mindkét részben megismerünk egy csomó gazembert: a film kb. első harmada azt mutatja meg, milyen aljas tettekre követnek el. Ez az expozíció – ami harmadik részben ritka brutálisra sikerült – eléri a nézőnél, hogy mindennél jobban várja, hogy McCall igazságot tegyen, ami természetesen a filmek csúcspontja és tétje is, hiszen ennek kell a legnagyobbat szólni. Szerencsére

A Védelmező mindhárom részében remekül koreografált akciójeleneteket láthatunk,

ami kifejezetten ritka mostanság. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a harmadik részben már valamivel kevesebb az akció, viszont ami van, azt nagyon kitalálták, addig meg lehet gyönyörködni a mediterrán tájakban.

még több védelmező

16 dolog, amit nem tudtál A Védelmező című filmről

Washington élete első és eddig egyetlen trilógiájának nyitó epizódjában megmutatta, hogy akcióhősként is a legjobbak közt a helye. Érdekességek A Védelmezőről.

Tovább

Ami nagy előnye A Védelmező 3.-nak, hogy pár dolog ugyan visszaköszön a korábbi filmekből (figyeld a dugóhúzót!), de

cseppet se akar nosztalgiázni,

és aminek nincs itt szerepe, azt nem erőlteti bele a dramaturgiába. Nincsenek már előtérben a könyvek, az olvasás, hiszen a második részben McCall befejezte a felesége által megkezdett százas listát, ami sejtetett egyfajta lezárást, ám az most jött el. Így viszont elég suta lett volna újból középpontba helyezni a könyveket, amik amúgy korábban elég ügyesen reflektáltak a sztorira (például a második rész alatt, amiben McCall-t a múltja kísérti, végig Az eltűnt idő nyomában-t olvassa).

Ami viszont kissé feleslegesnek érződik, az Dakota Fanning karaktere. Persze, minden részbe kell valaki, aki felett McCall atyáskodhat (az elsőben a diétázó fazon, aki biztonsági őr akar lenni; a másodikban a rajzsulis szomszéd, aki rossz társaságba keveredik), de valljuk be, ezek a leggyengébb szálak mindegyik filmben. Itt se valami masszív, bár ezúttal legalább köze van az olasz maffiával való leszámoláshoz.

kollégánk nem komálta a második részt

A védelmező 2 - Még folytatásnak is rossz!

Képzeljék, ez egy olyan film, ahol az igazi történet csak egy óra elteltével kezdődik el, addig csak azt illusztrálják, amit eddig is tudtunk: Denzel Washington egy nagyon menő arc.

Tovább

Összességében viszont működik A Védelmező 3., és bár nyilván nem olyan erős, mint az első rész, de masszívan hozza azt, amit várunk tőle. A karaktert következetesen viszi tovább, és épp annyi attribútumot hagy meg neki, amennyi egyedivé teszi (bizony, az óra!). Ráadásul még két szerény, de annál figyelemre méltóbb csavarra is futja a végén. Ha hihetünk az előzetesnek, és tényleg ez az „utolsó fejezet”, akkor méltó lezárást kapott McCall története.