A csodás képi világú, rendkívül szórakoztató történetű Ruben Brandt, a gyűjtő szlovén születésű, de évtizedek óta hazánkban élő rendezőjét, Milorad Kristić-et kérdeztük arról, mi ihlette a filmet, és hogyan készült.
- Az a típus vagy, aki elolvas minden kritikát? Mennyire örülsz az eddigi fogadtatásnak?
- Erre a kérdésre egy kicsit hosszabban válaszolok. Valamikor újságárus standokon vettem meg az újságokat, most az interneten olvasom azokat. A mostaniak érdekesebbek, mert minden cikkhez ott vannak az olvasók kommentjei, hozzászólásai. Éppen az olvasók kommentje/hozzászólalása (kritikája) vetíti meg más szögből az adott cikket. Sokszor nagyon szellemesek ezek a kommentek, nagy élvezettel olvasom azokat. Ez a helyzet a mi filmünk esetében is - a kommentek (kritikák) nagyon érdekelnek. Ezért küldik a filmeket fesztiválokra, hogy megkapják a közönség első visszhangját, valamint az első szakmai kritikát, még mielőtt a film megkezdené rövid életű mozis életét. Sajnos hiú vagyok, így a pozitív kritikák jobban esnek. Ha egy rossz kritika születik meg, úgy gondolom, hogy abban a pillanatban meghal egy fókabébi valahol a világban. Egészben véve, úgy tűnik, a filmünk tetszik az embereknek, és ez boldoggá tesz.
- Honnan jött a film ötlete?
- Festő vagyok, és egy egészestés filmet akartam csinálni a vizuális művészetről - a festészetről. Azért, hogy ez ne legyen unalmas, kitaláltam egy krimitörténetet egy sorozatrablóról, aki festményeket lop a világ híres múzeumaiból: Uffizi, Guggenheim, Hermitage, Szépművészeti... A rabló nem csak úgy szimplán lopja el a festményeket, hanem kényszerből. Rettentő rémálmai vannak, amelyekben a festményeken megfestett alakok kísértik. Úgy gondoltam, sokkal izgalmasabb, ha az álmaiban Botticelli Vénusza vagy Velázquez Infantás Margaritája kísérti, mint rémisztő zombi-emberek. Így a sorozatrabló, akit a sajtó Gyűjtőnek nevez, hamarosan a világ legkeresettebb bűnözője lesz
- Mi változott a Műcsarnokbeli 2011-es előadás és a film forgatásának megkezdése között?
- A múzeumszínházi előadás 2011 decemberében és 2012 januárjában került többszöri bemutatásra a Műcsarnokban, Horváth Csaba kitűnő koreográfiájában és rendezésében. Tekintettel a színpadon lévő valós színészekre, a színházi előadás a filmnél sokkal pikánsabb és erotikusabb volt. Más volt a forgatókönyv és a vége is. Csaba koreográfiai fantáziája a szövegemből a testek mozgásának, a szöveg és zene szimfóniáját teremtette meg, ez megismételhetetlen filmben. A filmben az én fantáziám munkálkodott. A grafikai világomat én is egy audio-vizuális szimfóniaként próbáltam bemutatni, a saját ritmusomnak alávetve: az erős, majdnem brutális jeleneteket az álomszerű jelenetekkel váltva. Az akciójelenet film noirba vált, amely horrorba alakul át, majd egy, az álomból való ébredésben ér véget. Fontos volt számomra, hogy a film ne csak dramaturgiailag legyen izgalmas, hanem audiovizuálisan is, és legyen friss, más. Az is fontos volt, hogy egyik karakter sem, még az sem, amelyik a háttérben és csak pár másodpercben látható, legyen sztereotip, klisé.
Fontos volt, hogy az autók kultkocsik legyenek: Citroën DS 19, VW bogár, Lincoln Continental, Chevy Corwette stb. Fontos volt, hogy a film Arthur Honegger Pacific 231 (mozdony által ihletett) zenéjével kezdődjön, mert a mozdony és a vonat hirtelen jelenik meg, és nagy szerepet játszik a történetben. Ebben a filmben semmi sem véletlen – a graffiti a falon egy Godard film előtti tisztelgésem jeleként van a filmben, vagy a temető sírján lévő felirat Edgar Allan Poe hommage-ként, az autó szélvédője előtt lógó kutya, amelyik egy kézfejet tart a szájában, szintén hommage Kuroszava és David Lynch tiszteletére. Ezek a példának felvetett részletek nem fontosak a történet szempontjából, de nekem fontosak voltak. Aki észreveszi ezeket, észreveszi.
- Mimi, Kowalski vagy éppen Ruben Brandt alakjának megformálásakor jártak a fejedben valós személyek?
- Nem, ezek mind kitalált személyek. A hosszúnyakú Mimit még 2010-ben rajzoltam meg, és ahogyan akkor kinézett, Miminek kellett elneveznem. Más név nem illett hozzá. Kowalski nevét Tennessee Williams A vágy villamosának hőse ihlette, akit Marlon Brando alakításában láttam. Ruben Brandt neve két festő neve ötvözéséből ered: Rubens és Rembrandt.
- Mi volt a munkamegosztás közted, László Marcell animációs rendező és Sipos Levente technikai rendező között?
- Azt gondolom, hogy mind a hárman élveztük csinálni ezt a filmet. A közös munkában születtek meg az ötletek arra, hogyan lehet még gazdagabbá, technikailag tökéletesebbé tenni minden egyes jelenetet.
- Mi volt a forgatás legnehezebb része?
- Megtalálni a szabad, csúcs animátorokat. Az animátorok a rajzfilm/animáció istenei: ők lehelnek lelket (anime) a karakterekbe, életre keltik azokat. Ha nem jók az animátorok, a karakterek mozgása sem lesz megfelelő, nem lesz jó a mimikájuk, gesztikulációjuk. Az egész film hiteltelenné válhat és hosszabb időre követhetetlenné, különösen másfél órán át, amennyi ideig tart a mi filmünk is.
- Melyik lett a kedvenc jeleneted?
- A film noir jelenet, amikor Kowalski belép Gerhard Brandt házába, lemegy a filmlaborba, és bekapcsolja a 16 mm-es projektort. Akkorra érik össze történetté mindaz, ami az előző egy órában történt a filmben.
- Vannak a filmnek ex-jugoszláv vonatkozásai, belső poénjai?
- Nem, nincsenek, illetve Ruben Brandt klinikáját Vipava völgybe helyeztem el, mert ott születtem.
-Mondanál pár festményt, amit szerettél volna betenni a filmbe, de végül nem „fértek be”?
- Sajnos nem kaptunk engedélyt egy pár festményre. A Joan Miró Alapítvány például méltatlannak találta, hogy Miró absztrakt festményét, a Blue I, II, III-at egy tányér levesbe illesszem. Ha Joan Miró még élne, biztos vagyok benne, hogy jóváhagyta volna, hogy játszhassak a festményének reprójával, természetesen a jogdíj megfizetése mellett. Így a filmben ehelyett, Bye-Bye Joe karakterünk Kazimir Malevich Suprematizm 3 absztrakt képét használja fel szósznak egy tányérban. Malevich fiatalon halt meg, sajnos, 1935-ben, így nem kellett jogosítani a felhasznált képet. Nem kaptunk még engedélyt David Hockney, Claes Oldenburg, Otto Dix és Marc Chagall műveinek felhasználására sem. Picasso Alapítványa nem járult hozzá a repróhoz, ezért Picasso műve eredeti formájában került a filmbe, de én boldogabb lettem volna, ha nem kellett volna lecserélnem a reprót.
- Milyen külföldi fesztiválokra mentek a Ruben Brandttel?
- Úgy tudom, sok fesztiválra hívták meg a filmet versenybe és versenyen kívül is. A legközelebbi, amelyiken részt veszek az Anim'est International Animation Film Fesztivál Bukarestben, de örülök annak is, hogy a Ruben Brandt, a gyűjtő nyitja meg a 2018. október 4. és 21. között megrendezendő CinEast Fesztivált Luxemburgban…
Kritikánk a filmről ITT található
