John Gotti gengszterfőnök egykori bizalmasa, Sammy „a Bika” Gravano immár nyugdíjas YouTuberként mondta el, milyen hitelességi problémákat vélt felfedezni minden idők egyik legnagyobb gengszterfilm-klasszikusában.
Sammy Gravano talán az egyik legkevésbé sablonos múlttal rendelkező YouTuber, ugyanakkor az élő példa rá, hogy sosem késő karriert váltani. Sammy „a Bika” ugyanis anno a New York-i Gambino maffiacsaládban kezdte pályafutását, ahol egészen az alvezéri titulusig vitte. John Gotti egykori bizalmasa azonban a család bukását követően kitálalt az FBI-nak, és vallomásának köszönhetően az 1991 februárjában kezdődő perben megannyi Cosa Nostra-vezetőt kapcsoltak le. Bár a vádalku értelmében Gravano mindössze 3 és fél évet kényszerült leülni, jó ideig dobogós helyezett volt a maffia halállistáján. Bár lakcíme jelenleg sem publikus, Sammy ma már önjelölt szakértőként tengeti öreg napjait, többek közt azzal, hogy gengszterfilmeket elemez. Ezúttal a Sebhelyesarcút – melyet ő maga is megkerülhetetlen klasszikusnak tart - vette górcső alá, lássuk, milyen hitelességi problémák merülnek fel Brian De Palma klasszikusával kapcsolatban Gravano szerint:
Montana és a bevándorlásiak
A Sebhelyesarcú nyitójelenetében a szakértő nem talál különösebb kivetnivalót: Tony Montana hitelesen kommunikál a bevándorlási hivatallal, miközben süt belőle a bizalmatlanság. Gravano csupán annyit fűz hozzá, hogy a büntetett előéletű kubai menekültek nem igazán vegyültek a bevándorló olasz gengszterekkel Miamiban, az egyedüli dolog, ami összekötötte őket, hogy előszeretettel üzleteltek kokainnal, és egyaránt gyűlölték a hivatalos szerveket.
Drogbiznisz és láncfűrész
A Sebhelyesarcú egyik legbrutálisabb jelenete immár felvet bizonyos hitelességi problémákat. Gravano úgy véli, abszurd, hogy egy profi gengszter az Egyesült Államokban a nyílt utcán tüzet nyit egyetlen célpontra a járókelők között, ezáltal ugyanis megannyi szemtanút hagyna maga után. És bár a fürdőszobai láncfűrészes jelenet minden kegyetlenségével együtt is ikonikus, annál valószerűtlenebb. A hullák hasonló módon való eltüntetésére a Cosa Nostra berkeiben is volt precedens, ám „szimpla” gyilkosságok esetén kulcsfontosságú, hogy a dolog minél gyorsabban és csendesebben történjen.
Leszámolási kísérlet a night clubban
Gravano a gépfegyveres jelenet kapcsán folytatja az előző gondolatmenetet: szerinte a bérgyilkosok akciója minden szempontból katasztrofális. Egy valamirevaló hitman ugyanis ismeri a célpontot, az autóját, ismeri a szokásait. Montana – aki ráadásul kellően részeg már - előbb-utóbb elhagyná a bárt, a feltehetőleg üres parkoló pedig ideális helyszín lenne arra, hogy feltűnésmentesen likvidálják őt. Ezzel szemben Frank Lopez emberei gondolkodás nélkül, tisztes távolságból nyitnak tüzet Tonyra, a lövöldözés közben pedig alsó hangon 14 ember hal meg – köztük ők maguk is.
Az éttermi nagymonológ
Sammy szerint bár a Cosa Nostrában is gyakoriak voltak a drogügyletek, nem volt jellemző, hogy ők maguk rákaptak volna a kábítószerekre, ami pedig a vezéreket illeti, nemhogy a nagyközönség előtt, de még otthon sem drogoztak. Sőt, a rivaldafényben igyekeztek a legjobb arcukat mutatni, erre pedig John Gotti volt a legjobb példa, aki már-már szupersztár státuszban akart tetszelegni. Ezzel szemben Tony Montana masszív kokainfüggő, aki annak ellenére, hogy mindene megvan, gyűlöli a saját életét. Gravano elmondja: ő maga gengszterként sem vágyott többre, minthogy egyszer visszavonulhasson egy saját farmra a családjával.
Ügynökök pénzmosó álruhában
Montana a film vége felé előrevetíti saját bukását, többek között azzal, hogy ismeretlen személyekkel mosatja tisztára illegálisan szerzett vagyonát. Gravano ezt annak ellenére is abszurdnak találja, hogy a címszereplő a drogok miatt egyre elővigyázatlanabb. Sammy elmondja, hogy a pénzmosásnak a Cosa Nostrában természetesen gigászi hagyománya és széles eszköztára volt, és igyekeztek gondosan leinformálni a benne résztvevő külső személyeket.
„Köszönjetek a kis barátomnak!”
A filmvégi lövöldözős jelenet Gravano egyik kedvence, ugyanakkor realitásfaktorára mindössze 2 pontot ad a 10-ből. Már csak azért is, mert nem kell addiktológusnak lennie ahhoz, hogy tudja: Montana már pusztán kokainfogyasztásával megölné magát. Ehhez képest háborúba indul 30-40 ember ellen, és miközben „puszta kézzel kapkodja a golyókat”, csak egy közvetlen közelről leadott lövés képes megállítani őt. Ellenben Tony bukása eleve elrendeltetett, és a legjobb hollywoodi hagyományok szerint következik be.





