Ha minden igaz, a harmadik résszel véget érnek a galaxis őrzőinek kalandjai, akik a legüdébb színfoltjai voltak napjaink szuperhősfilm dömpingjének, és Űrlordék méltó módon távoznak: viccesen, ugyanakkor szívfacsaró módon.
A filmes univerzumok idővonala néha kissé zavarba ejtő, hiszen, bár A galaxis őrzői vol. 2. 2017-ben jött ki, vagyis nagyjából hat év telt el a második és a most érkező harmadik rész között, az őrzők közben feltűntek két Bosszúállók és egy Thor-filmben, vagyis nem tűntek el, csak azok a történetek nem kifejezetten róluk szóltak. Pedig valójában ez a titkuk, hogy egy furcsa kis buborékban léteznek, hogy nem kell őket komolyan venni, mert ők igazi csodabogarak, a
lökött szuperhősök, még akkor is, ha adott esetben nagyon is komoly háttértörténettel rendelkeznek.
James Gunn, a Galaxis őrzői-filmek kirúgott, majd visszavett rendezője szerint, aki szeret furcsa dolgokat mondani – ezért is rúgták ki annak idején -, Mordály, a folyton dühös, fegyverbuzi, bizarr humorú, génmódosított mosómedve ő maga, és sajnálta volna, ha nem tudja elmondani a történetét. Hát most elmondja is – meg nem is. A film a pici mosómedvével indít, akiből egy őrült tudós, aki az Evolúció Mesterének (Chukwudi Iwuji) nevezi magát, istent játszva egy félig élőlény, félig gép lényt kreál. A kicsi, halálra rémült állat hozzá hasonló, kísérletként szétműtött, borzasztó módon csonkolt állatokban talál barátokra, hogy aztán neki sikerüljön megszökni, a többieknek nem.
Erős és torokszorító felütés,
hogy aztán az Őrzők bázisán, a lepukkant hippitanyának tűnő Tudástérben megjelenjen az aranytestű tini szuperember, Adam Warlock (Will Poulter), hogy magával vigye teremtőjének, az Evolúció Mesterének Mordályt.
Warlock nem jár sikerrel, de Mordály súlyos sebet kap a harc során, ám egy beleépített kütyü miatt nem gyógyítható. Nosza, a szerelme elvesztése miatt búsuló Peter Quill (Chris Pratt) és társai nekivágnak, hogy megszerezzék a kódot, ami kiiktatja a bigyót, majd a tudóst kell levadászniuk, aki tudja a kódot, miközben újabb és újabb, valójában kevés fontossággal bíró, de látványos kalandon esnek át, oldalukon az új Gamorával (Zoe Saldana), aki nem teljesen érti, miért meregeti rá Peter azokat a bociszemeket.
Végül persze eljutnak az Evolúció Mesteréhez, hogy megejtsék a nagy leszámolást,
de addig kap egy kis játékidőt mindig cuki Mantis (Pom Klementieff), a mindig dühös Nebula (Karen Gillan), a mindig mindent szó szerint vevő Drax (Dave Bautista ), Groot pedig mindig azt mondja, hogy ő Groot. És tulajdonképpen ez A galaxis őrzői 3 lényege, hogy elbúcsúzzunk ezektől a rendkívül szerethető figuráktól, hogy megkapják, ami nekik jár: egy kis figyelmet, szeretetet és akciót.
Vannak persze üresjáratok, felesleges körök, ilyen a már emlegetett tudástér és persze, vicces, hogy Kraglin (Sean Gunn, a rendező öcsikéje) bénázik a Yondutól örökölt Yaka-nyillal meg veszekszik Cosmóval, az orosz akcentussal beszélő kutyával, de egy olyan filmben, ami eleve vicces főszereplőkre épít,
nincs különösebb szükség vicces mellékszereplők különszámára.
Nagyobb mellényúlás az a különös bolygó, amely a Föld mintájára épült, és ahol emberszerű, de állatfejű valamik laknak. Ez egész az 50-es, 60-as évek kertvárosi Amerikáját idézi, furcsa Dr. Moreau szigete és Stepfordi feleségek áthallással, és ha az Evolúció Mestere annyi éven át dolgozott azon, hogy egy tökéletes társadalmat építsen fel - közben civilizációkat teremtve meg majd pusztítva el, ha azokban hibát talál -, akkor valószínűtlen, hogy ilyen idétlenségre pazarolná az idejét. Maga a karakter ettől függetlenül remek gonosz, pontosabban a főleg színházi színész Chukwudi Iwuji elképesztő intenzitással kelti életre az őrült feltalálót, aki kapásból az MCU legjobb gonoszai közé került.
Vele ellentétben Adam Warlock inkább csak epizodista lett, pedig van fantázia a tökéletes teremtményben, aki közben egy hisztis tini – vicces módon az őt játszó, kölyökképű színész már 30 éves -, de mint írtuk,
ez az eredeti szereplők jutalomjátéka.
És ők élvezik is, Chris Pratt imád a kicsit mamlasz, csupa szív Peter Quill bőrében lenne, ahogy a többiek is együtt élnek a karakterekkel, és megkapunk mindent, ami kell, a szokásos remek zenét, látványt, néha eltúlzott humort és bizarr fordulatokat, de a cselekmény nagy részében inaktív, egy műtőasztalon fekvő Mordály háttértörténete az, ami igazán súlyt ad ennek a stílusos búcsúnak. James Gunn azt adta nekünk, amit vártunk, sok újat nem, de ez így is remek szórakoztatás, pláne úgy, hogy nem csak egy szuperhősfilm folytatást készített, hanem tényleg szerethető, emlékezetes karaktereket is.
Értékelés: 8/10
Utógondolatként: bár a korhatár besorolás 12-es, az ennyi idős gyerekeket Mordály története nagyon durván meg fogja ütni. Segít, ha előtte beszélgetünk róla.
