Eszelősen látványos film az Atomszőke

A sztori csapnivaló, a kocka Ladával száguldó Charlize Theron és a sok '80-as évek zene viszont veszett jó!

Kinek ajánljuk? Akiknek a leszbikus jelenetbe keveredő Charize Theron és Sofia Boutella, valamint többtucat Trabant, Wartburg és Lada látványa, plusz egy válogatáskazettányi retró zene már elég egy jó filmhez.

Mindig nagyon izgatottan várom azokat a filmeket, amelyeket ismert hollywoodi sztárok forgatnak magyarországi helyszíneken. Szerencsére már régen nem igaz, hogy a turáni átok miatt minden itt forgatott szuperprodukció megbukik, hiszen a Die Hard 5 legalább olyan jól szerepelt a kasszáknál, mint amekkora baromság volt, A mentőexpedíciót a kőszívű kritikusok is mind imádták, akinek pedig nem jött be a Hellboy 2-ben a kézzel kifaragott, habszivacs szörnypofák látványa, az nem is rajong igazán a filmművészetért! Oké, a félig magyar gyártású blockbusterek közé beesnek olyan hitványságok is, mint a 47 Ronin vagy az Inferno, de a mérleg szerintem még így is pozitív.

Az Atomszőke premierjét ráadásul azért is nagyon vártam már, mert kinn voltam a forgatásán 2016 januárjában. Másfél méterre álltam a hősugárzónál melegedő Charlize Therontól és James McAvoy-tól egy Lónyay utcai gangos bérház kovácsoltvas kapualjában, miközben a hangmérnökkel, Mac Ruth-tal interjúztam a felvételek közti szünetben.

Az Atomszőke nem atomjó ugyan, de egyáltalán nem rossz!

Az már a legelső trailer után egyértelmű volt, hogy ez a kocka Ladákkal, retró neonfényekkel, és a '80-as évek legjobb bulizenéivel telepakolt, szanaszét vágott, feszes videoklipekben bemutatott kémvilág eszelősen menő lesz! Vagány, csajos akciófilmet kaptam, amiben Charlize Theron legalább olyan kemény és profi hírszerző ügynök a hidegháború alkonyán, mint amilyen a Timothy Dalton-éra James Bondja volt.

Budapest a lepattantságukban is szép, belvárosi bérházaival meg a veteránautósok féltve őrzött Trabijaival egyszerűen tökéletes Kelet- és Nyugat-Berlinnek. A verekedős jelenetek pedig annyira nyersek és zsigeriek, hogy azt a Bourne-filmek akciórendezője is csak irigykedve nézheti (főleg a liftezés utáni lépcsőházi leszámolás durva, amiből egy kis részlet már az előzetesben is benne volt). Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a rendező, David Leitch zajos sikere, a John Wick előtt olyan filmekben kaszkadőrködött, mint a a Penge, a Kémjátszma, a Trója, a 300, a V mint vérbosszú, a Mr. és Mrs. Smith, a Mátrix-folytatások, a Bourne-ultimátum és a Serenity.

Atomot az atomgagyi sztori íróinak!

Sajnos a videoklipes látványvilág és a KGST teljes gépkocsiparkját felvonultató autós üldözések mellé csak egy fájdalmasan agyonbonyolított kémhistóriát kaptunk. A történet 1989-ben, a ketté osztott Berlinben játszódik, nem sokkal a fal leomlása előtt. ide érkezik meg tűsarkúban az MI6 legveszedelmesebb ügynöknőnek, Lorraine Broughton (Charlize Theron), hogy elkapja egy lebukott kémtársa gyilkosait, és megszerezze a KGB és a Stasi orra előtt egy titkos listát, amin a legmagasabb körökbe beépült kettős ügynökök nevei szerepelnek.

És bár a felettesei a lelkére kötik, hogy ne bízzon senkiben, kénytelen együttműködni az MI6 helyi emberével, Percivallal, aki közvetlen helyi felettesek híján az évek során egy bulizó-seftelő, félalvilági kiskirály lett Berlinben, James McAvoy egyébként nagyon jól hozza ezt a lepukkant patkánylyukban lakó, nőfaló tróger figurát, és legalább olyan menő ebben a szerepben, mint amilyen Brad Pitt volt a Harcosok klubja Tylereként.

De bekavar még a berlini kémjétszmába egy Delphine nevű, szuperdögös francia kapcsolattartó (Sofia Boutella), valamint a CIA nagykutyája (John Goodman) és egy rakás KGB-s verőlegény is. Csak sajnos a flashbackekkel megpakolt, térben és időben is ide-oda ugráló sztori (amit eleve Broughton ügynöknő mesél el az MI6 főhadiszálláson egy kihallgatószobában), egy idő után annyira öncélúan mozaikszerű lesz, hogy a néző feje teljesen belefájdul.

Nem is értettem például, hogy miért kellett Charlize Theronnak vörös parókában a határőrnek beöltöztetett Árpa Attila bódéja előtt átmenni Nyugat-Berlinből Kelet-Berlinbe, mikor pár jelenettel később már a metróalagutak titkos oldaljáratait használta sokkal kényelmesebben és kevésbé feltűnően ugyanerre a célra... Ilyenkor mindig az arcomat fogtam, és azt vártam, mikor jön megint olyan ütős akciójelenet, amiben a Porschétól és a Lada Nivától kezdve a rosszfiúk összes csontjáig mindent ripityomra törnek!

Érdemes viszont meghallgatni a film hivatalos tracklistjét, egytől egyig atomjó dalok szerepelnek rajta!

  1. Killer Queen  Queen
  2. Blue Monday New Order
  3. C*Cks*Cker – Tyler Bates
  4. Sweet Dreams (Are Made of This) - Steve Angelo Remix Edit
  5. Personal Jesus - Depeche Mode
  6. Father Figure – George Michael
  7. The Politics of Dancing – Re-Flex
  8. Stigmata – Marilyn Manson & Tyler Bates
  9. Demonstration – Tyler Bates
  10. Voices Carry – Til Tuesday
  11. Behind The Wheel Depeche Mode
  12. Cat People - David Bowie
  13. Fight The Power Public Enemy
  14. Under Pressure Queen & David Bowie
  15. London Calling – The Clash
  16. Finding the Uhf Device – Tyler Bates
  17. The Killing Moon Echo & The Bunnymen
  18. Blue Monday Health

Ítélet: 6/10