Ez a világ legszomorúbb filmje a tudósok szerint

Franco Zeffirelli melodrámáját több mint 300 különböző vizsgálatban használták már fel. De miért hatnak ránk ilyen intenzíven ezek a sírós filmek?

A tudósok időről időre megpróbálják kideríteni, melyik a legfélelmetesebb horror vagy épp a legviccesebb sorozat, de nem azért, hogy felkerüljenek a mozimagazinok címlapjaira, hanem mert

ezekkel a filmrészletekkel könnyebb az emberi érzelmek működését kutatni.

A Kaliforniai Egyetem, a Berkeley professzora, Robert Levenson és végzős tanítványa, James Gross még 1988-ban döntöttek úgy, hogy kiderítik, melyek a leghatásosabb filmek ebben a hét kategóriában: élvezet, düh, elégedettség, undor, félelem, szomorúság és meglepettség. Miután hosszú éveken át válogatták a kollégáik, a filmkritikusok és a videótékások által ajánlott filmeket, 1995-re sikerült leszűkíteniük a listát 76 filmrészletre, amelyet le is vetítettek 500 férfi és női egyetemistának, akik feljegyezték, milyen reakciókat váltanak ki belőlük a látottak.


Íme a végeredmény minden kategóriában!

  • Élvezet: Harry és Sally, továbbá Robin Williams stand-up előadása
  • Düh: My Bodyguard és Kiálts szabadságot!
  • Elégedettség: Felvételek a hullámzó tengerről és a tengerpartról
  • UndorRózsaszín flamingók és egy amputációs jelenet
  • Félelem: Ragyogás és A bárányok hallgatnak
  • Szomorúság: A bajnok és a Bambi
  • Meglepettség: Földi űrutazás és A szerelem tengere

A kategóriagyőztesek közül A bajnok különösen nagy (tudományos) karriert futott be: Franco Zeffirelli filmjének legkönnyfakasztóbb részletét

több mint 300 különböző vizsgálatban használták fel és eddig mintegy 4 ezer tanulmányban idézték.

A sztori főszereplője egy kiégett exbokszoló, a Jon Voight által alakított Billy, aki állandóan úton van kilencéves fiával, T.J.-vel. Egyszer csak feltűnik a színen volt felesége, Annie, aki közli vele, hogy vissza akarja szerezni a fiát. Billy viszont ragaszkodik a gyerekéhez, ezért úgy dönt, jó útra tér, és kemény edzésbe kezd, hogy minél sikeresebb sportoló váljon belőle. SPOILER! Az utolsó nagy meccsen ő az esélytelen, mégis nyer, de rögtön utána meghal az öltözőben – keservesen zokogó kisfia szeme láttára (Ricky Schroder minden idők legfiatalabb Golden Globe-nyertese lett).


A bajnok
segítségével azóta többek közt megvizsgálták, hogy a depressziós emberek könnyebben elsírják-e magukat, mint a nem depressziósak (nem), hogy több pénzt költenek-e az emberek, amikor szomorúak (igen),

hogy érzékenyebben reagálnak-e az idősek a gyászra, mint a fiatalok (igen), illetve hogy a szomorúság hatására többet esznek-e az étkezési zavarban szenvedők (nem).

Manapság persze már precízebb módszerekkel kutatják a tudósok, hogy miként reagálunk a vásznon látottakra. A gyászfeldolgozásról szóló 2016-os Szólít a szörny kapcsán a Focus Features megrendelt egy kutatást a seattle-i SilverLogic Labstől. A cég szakemberei hi-tech kamerákat szereltek fel, amelyekkel egyénekre lebontva tudták vizsgálni a közönség reakcióját, majd utána adatelemző programokkal dolgozták fel a végeredményt. Több vetítést is tartottak: volt, ahol a tesztalanyok sokadmagukkal nézték a filmet, és volt, hogy egyedül.

A konklúzió teljesen egyértelmű volt:

mozikörnyezetben, több ember társaságában teljesen más az emocionális kötődésünk a filmhez.

Egyedül is át tudunk élni olyan erős érzelmeket, mint a félelem vagy a meglepetés – a melankólia, a düh vagy a megvetés azonban sokkal jobban átélhető egy csoport tagjaként.


A kutatás eredménye nem lepte meg a már említett Berkeley pszichológiaprofesszorát, Dacher Keltnert, aki az Agymanók tanácsadója is volt. „Azt eddig is tudtuk, hogy az emberek hiperszociális lények. Ami igazán érdekes, hogy

akik együtt nézik a filmet, szinte tudat alatt osztják meg egymással az érzéseiket,

és közösen próbálnak meg a film által felvetett mélyebb témákkal kapcsolatban hasonló álláspontra jutni.”

Paul Ekman pszichiáter szerint – aki szintén dolgozott az Agymanókon – mások jelenléte felerősíti az érzelmeinket. „Ezért élvezik jobban az emberek a mozis vetítéseket. Nemcsak a nagyobb kép miatt, hanem mert olyan emberek társaságában vannak, akik ugyanazt élik át, mint ők.”

Egy szomorú film esetében mások jelenléte nemcsak erősítheti az élményt, de egyenesen katartikussá is teheti. Gail Saltz pszichiáter megfogalmazásában:

Van valami megnyugtató abban a felismerésben, hogy nem vagy egyedül. Megnyugtató a tudat, hogy mások is értik, és hogy ugyanazon mennek át, mint te.”


(via Readers Digest / Slashfilm / Focus Features)

 

Döbrösi Laura a SZESSÖN vendégeként elárulta, hogy karmesternek lenni a világ legmenőbb dolga és azt is, mit jelent noisemakernek lenni, de beszélt a nő zenészekről is.