Orfeusz (1950)

Jean Cocteau különös hangulatú filmje a görög mitológia talán legszebb „meséjét” dolgozta fel, egy sor költői, gyakran nehezen megfejthető metaforát használva fel. A költő Orfeusz (Jean Marais) megismeri Halál hercegnőt (María Casares), aki teljesen elvarázsolja őt. Amikor a hercegnő gyilkosokat küld a férfi felesége, Euridiké (Marie Déa) ellen, Orfeusz hitvese keresésére indul. Az örök történetet Cocteau a háború utáni Franciaországba ültette át,

a poklot sokszor a németek vagy a szövetséges bombázók által elpusztított épületek jelentik,

a túlvilágról érkező üzenetek pedig a BBC kódolt adásai az ellenállás részére, miközben minden, a két világ között „átjárás” valós effektusokkal történt. A tükrön átjutást például a nem túl egészséges higanyfürdő jelentette, de minden más látványelembe is elképesztő mennyiségű munkát tett az ekkor már 60 éves rendező, a már életében legendának számító Jean Marais pedig maga a megtestesült Orfeusz.

Constantine - A démonvadász (2005)

John Constantine (Keanu Reeves) magándetektív ebben a másik világban is járatos. Ő megjárta már a poklot – szó szerint. A természetfeletti ügyekre specializált nyomozó egyik nap a szokásosnál is nehezebb ügybe botlik. Megbízója nem hisz a túlvilágban. Angela (Rachel Weisz) eddig csupán a kézzelfogható bizonyítékokban hitt, most azonban még az ördöggel is szövetséget kötne, hogy megtalálja ikertestvére gyilkosát, akit lehet, hogy nem ebben a világban kell keresni. A hamarosan folytatódó Constantine-ban

a túlvilág pont a realizmusa miatt olyan hátborzongató:

nem olyan, mint a pokol, hanem mint egy ember alkotta posztapokaliptikus tér, amit démonok népesítenek be. Amikor a főhős alászáll a pokolba, szinte érezzük a forró szelet, az emberi, állati és démoni elemeket vegyítő rémálom pedig valami olyan keverékké áll össze, amit soha korábban nem láthattunk.

A halott menyasszony (2005)

Tim Burton gyakorlatilag az egész karrierje során gótikus (ál)rémmeséket készít, így aztán logikus volt, hogy rendezzen egyszer egy igazit is, animációs formában. A viktoriánus korban járunk egy kitalált európai városkában, ahol két család a gyermekeik esküvőjére készül. Mindenki boldog, a két házasulandó fiatalt kivéve. Victor és Victoria az esküvő előestéjén találkoznak először. A romantikus lelkületű fiú azonban az erdőben bolyongva akaratán kívül eljegyzi magát a Halott Menyasszonnyal,

akinek szíve régóta megszűnt dobogni, ám szüntelenül keresi az igaz szerelmet és a társat,

aki megosztja vele örök nyugodalmát. Lesz is nagy haddelhadd a föld alatt és felett, és egy ponton úgy tűnik, hogy hősünk hajlana a földöntúli frigyre. A földöntúli románchoz Helena Bonham Carter, illetve Johnny Depp adták a hangjukat. Egy bizonyos Mike Johnson a társrendező, aki már az 1993-as Karácsonyi lidércnyomásban is ezt a világot animálta, úgyhogy a nekrofília szinte kötelező elem, de ez ne riasszon el senkit, meséről van szó

Csodás álmok jönnek (1998)

Robin Williams filmje szívfacsaróbb már nem is lehetne: a Williams alakította főhős és felesége házassága fájdalmasan megtört két gyermekük halála után. Az asszony nem tudja magát túltenni a történteken, noha a férj mindent megtesz közös életük érdekében. Négy évvel később egy balesetben a férfi is meghal és a Paradicsomba kerül, ami még annál is fantasztikusabb hely, mint gondolta volna, és ahol újra találkozhat elvesztett szeretteivel, azaz két gyermekével és kedvenc kutyájával. Csakhogy mivel gyerekei és férje halálát követően a feleség öngyilkosságot követ el, ő nem kerülhet ide, így a férfinak magának kell elmennie érte a reménytelen alvilágba.

Itt a pokol nem forró, hanem épp ellenkezőleg, hideg és tátongóan üres helyként jelenik meg,

ami talán még ijesztőbb, mint a bugyuta klisék. Főleg, amikor azt kell végignéznünk, hogy hősünk egy olyan részre ér, ahol emberi fejek nőnek ki a földből, amiken ráadásul neki magának is végig kell mennie. A filmet rendhagyó módon a drága, de rendkívüli színtelítettségű Fuji Velvia nyersanyagra forgatták, ettől is olyan csodálatosan szép vagy éppen kézzelfoghatóan ijesztő minden.

Komfortos mennyország (2009)

A tizennégy éves Susie Salmon (Saoirse Ronan) egy napon nem érkezik haza az iskolából, és ahogy telik-múlik az idő, a Salmon család egyre jobban kezd aggódni a legidősebb lányuk miatt, akit sehol sem találnak. Sejtik, hogy Susie gyilkosság áldozata lett, de a teste nem kerül elő. Közben kiderül, hogy a kislány a föld és a mennyország között van, onnan tekint le a családjára, amelyben mindenki a maga módján próbálja feldolgozni a tragédiát.

Jól ismeri a gyilkosát is, aki sokkal közelebb van hozzájuk, mint azt bárki gondolná.

Peter Jackson szomorkás, gyönyörűen fényképezett és elmesélt filmje nem a nyomozásról szól, hanem az elengedésről – ami természetesen nem egyenlő a megbocsátással –, hiszen az a hely, ahová a meggyilkolt lány került, a megbékélést ígéri, akárcsak a gyilkos többi áldozatának, akik közül a legtöbben már beletörődtek a sorsukba. A szerelmes Susie azonban még el akar érni valamit...

Coco (2017)

A Pixar meséje amerikai stúdióban, amerikai pénzből, de mexikói koprodukcióban készült, és a mexikói Dia del Muertos, vagyis az ottani halottak napjához kapcsolódó színes és ma is élő hiedelmeket építi bele a meséjébe.

Ami hihetetlenül gazdag filmes alapanyag.

Főhőse Miguel, akinek a családja nemzedékek óta gyűlöli a zenét, mert a fiú ükapja elhagyta a famíliát a zenei pálya miatt. Azt szeretnék, ha a fiúból cipész lenne, ám ő arról ábrándozik, hogy egyszer majd a nagy muzsikus, Ernesto de la Cruz nyomába léphet. Miguel be akar nevezni a helyi tehetségkutató versenyre, ám ehhez egy gitárra lenne szüksége, mert az övét eltörte a nagyanyja. Halottak napján kölcsön akarja venni Ernesto emlékhelyéről annak gitárját, és ekkor váratlanul megnyílik előtte a holtak világa, ami egyszerre csodálatos és fenyegető. Egy Hector nevű simlis csontváz lesz a fiú kísérője, és közben fény derül Miguel családjának valódi történetére.

Lépj az ürességbe (2009)

Miután szüleiket tragikus baleset éri, Oscar és húga, Linda megfogadják, hogy sosem hagyják el egymást, de aligha gondolják, hogy ez a fogadalom a túlvilági életre is vonatkozik. Oscar később Japánba költözik, és dílerkedéssel gyűjt össze elég pénzt, hogy testvérét is maga után hozassa, de egy rendőrségi rajtaütés során a fiú, akit pont a legjobb barátja árult el, szintén életét veszíti egy koszos mellékhelyiségben

– csakhogy szellemként visszatér, hogy vigyázzon Lindára.

Innentől mindent a szellem Oscar szemén keresztül látunk – vagy annak a tekintetén keresztül, akibe éppen beleköltözött. Merthogy az új entitás erre is képes és még egy sor egészen bizarr dologra, és szép lassan kiderül, hogy a nézőt mindig megdöbbenteni akaró Gaspar Noé filmjében Tokió maga a pokol a techno klubjaival, pszichedelikus drogjaival és underground színterével.