Egy film sikere a jó marketingen is múlik, egy remek ötlet pedig rengeteget jelenthet - egy rossz ötlet viszont lerombolhat mindent.
Pénzmánia (1987) – Rengeteg pénz!
A film története szerint a milliomos Sidney Preston (Tom Bosley, a Dowling atya nyomoz filmekből) szívrohamot kap, de mielőtt végleg távozna az élők sorából, elárulja, hogy hová rejtette a törvénytelenül szerzett vagyonát, 4 millió dollárt. A vallomás fültanúi hanyatt-homlok rohannak, hogy minél előbb a pénz rejtekhelyéhez érjenek. Az őrült hajszában nem kímélik egymást, és pechükre egyszerre érnek a feltételezett rejtekhelyre, de csak három milliót találnak meg.
A film marketingje a hiányzó 1 millió dollárra koncentrált, mármint szó szerint. A film előzetesében egy nyereményjátékot hirdetettek, ahol a közönség egy nyereményjátékban vehet részt, hogy megnyerje a „hiányzó” 1 millió dollárt.
A nézőket arra kérték, hogy töltsenek ki egy űrlapot, és tippeljék meg, hogy a pénz hol van elrejtve a filmben található nyomok alapján. A válasz a Szabadság-szobor volt, amit 356 306 ember tippelt meg helyesen. A nyertest, a 15 éves Alesia Lenae Jones-t a kaliforniai Bakersfieldből véletlenszerűen választották ki. A baj csak az volt, hogy a De Laurentiis Entertainment Group 11,5 millió dollárt veszített a filmen, bár hűek maradtak a szavukhoz, és kifizették a fiatal nőnek a jutalmat, de ezzel csak a veszteségük nőtt tovább.
A szerelmes levél (1999) – Érzelmi zsarolás
Az 1999-es A szerelmes levél nem egy igazán emlékezetes film, kivéve talán bizonyos filmkritikusok számára, akik ellátogattak megnézni. Jonathan Rosenbaum, a Chicago Reader kritikusa Ira Glassnak, a „This American Life” című sorozat újságírójának mesélt a filmmel kapcsolatos különös élményeiről. Az 1990-es évek végén Rosenbaum egy névtelen szerelmeslevelet kapott, amelyet látszólag egy régi írógéppel írtak.
„Tudod, mennyire szerelmes vagyok beléd? Beleszerettem anélkül, hogy egy lépést is tettem volna”
– kezdődött a levél. Valamivel később Rosenbaum elment a „A szerelmes levél” című film vetítésére, amely Kate Capshaw főszereplésével készült, és amelyben egy névtelen szerelmeslevél körbejár egy új-angliai városban. Valaki felolvasta a filmben a címadó levelet, és Rosenbaum felismerte, hogy ez az a levél, amit kapott. Rájött, hogy a levél a stúdió nevében küldött promóciós anyag lehetett, amelyet a kritikusoknak küldtek, hogy érzelmi kötődést váltsanak ki. Rosenbaum, aki megtudta, hogy több más kollégája is kapott ugyanilyen levelet, úgy érezte, hogy érzelmileg manipulálták, és hülyén érezte magát, hogy egy bizonyos ponton elhitte, hogy a levél valódi.
Betépve (2001) – Mire valók azok a kis tükrök?
A filmstúdiók régen vicces ajándéktárgyakat adtak a közönségnek a korai vetítéseken, hogy felkeltsék az érdeklődést és vitát generáljanak a közelgő filmjeikről – de valójában lekenyerezésről volt szó. A 2001-es Betépve című film marketingesei is megpróbálkoztak egy hasonló poénnal, de nem mindenki találta viccesnek.
A történetben Johnny Depp a drogkereskedő George Jungot alakítja, aki valódi személy volt, és a premier előtti vetítésre szóló jegyekhez egy ajándékcsomag is járt, amiben téglalap alakú tükrök is voltak egy gumitokba zárva, a film logójával. Ugyanezeket a tükröket osztogatta a film forgalmazója, a New Line Cinema promócióként a helyi bárokban és sporteseményeken.
A marketingkampány komoly kritikákat váltott ki, mert egyesek a tükröket a kokain „vágására” használták, vagyis arról szívták fel a csíkokat.
Ha valaki látta a filmet, az tudja, hogy pont ezt tette a főszereplő is és még sokan mások, vagyis félreérthetetlen volt a szándék. De nem csak félreérthetetlen, hanem ízléstelen is.
George Jung, a Betépve főszereplője a hetvenes években megalapította az amerikai kokainpiacot, amit a hatóságok börtönnel jutalmaztak, de a két történés között sok minden megesett, erről szól a film. SPOILERVESZÉLY!
Tovább
Mission: Impossible 3. (2006) – Csináljunk bombariadót?
A Mission: Impossible 3.-ban, mint az összes Mission: Impossible-filmben, Tom Cruise Ethan Huntja nehéz döntésekkel néz szembe, és lehetetlen küldetéseket hajt végre, amikor veszélybe kerül a világ és a számára kedves emberek sorsa.
A film marketingkampánya játékosan próbált utalni ezekre a magas tétekre, de a dolgok kissé kicsúsztak a kezükből, és több helyen is riasztották a tűzszerészeket.
A Paramount és a The Los Angeles Times egy olyan kampányt eszelt ki, amelyben 4500 piros műanyag dobozt helyeztek el a város automata fizetős újságosstandjain.
Az ötlet az volt, hogy ezek a kis zenélő dobozok minden alkalommal, amikor valaki pénzt dob be és kinyitja az újságosállvány tetejét, lejátsszák az ikonikus Mission: Impossible főcímdalt. A kampány célja az volt, hogy „rendkívüli küldetést” csináljon a „mindennapi újságos-élményből”. Sajnos a dolgok nem egészen a tervek szerint alakultak. Két ember jelentette a dobozokat, amelyek gyanúsnak tűntek a zsinórokkal, amelyek az érmebedobó automatához voltak rögzítve. Kihívták a tűzszerészeket, akik felrobbantották az egyik újságosstandot, miközben egy másik észlelés közelében egy egészségügyi központot ürítettek ki. Senki sem sérült meg, de a Paramountot perrel fenyegették.
A legőrültebb filmes gerillamarketingek
Néha nem elég pár előzetes, tévéspot meg a plakát, a filmet másként is meg kell nyomni, és ilyenkor jönnek a legkreatívabb és legelborultabb ötletek - listánkon mindkettőből akad néhány.
Tovább
Lepattintva (2008) – Milyen sok embert hívnak ugyanúgy?
Lehet, hogy Jason Segel vígjátékának – ő nem csak a főszereplő, de a forgatókönyvíró is volt - a reklámkampánya emlékezetesebbre sikerült, mint maga a film. Sőt, különösen emlékezetes azok számára, akiknek a neve megegyezik a film címszereplőjével – az eredeti cím ugyanis Forgetting Sarah Marshall, - a főhős volt barátnőjének nevével.
A film népszerűsítése érdekében a Universal Pictures egy óriásplakát-kampányt indított, amelyen olyan feliratok szerepeltek, mint például: „Utállak, Sarah Marshall”, és „Kövérnek tűnsz abban a farmerben, Sarah Marshall”. Volt, akik nevettek rajtuk, pláne, ha tudtak a filmről, csak azzal nem számoltak a plakátok készítői, hogy mi van, ha történetesen valakit szintén Sarah Marshallnak hívnak. Több valós Sarah Marshallal is készült interjú, akik elmondták, mennyire felháborodtak a reklámokon. Egy valóban létező Sarah Marshall plakátokat helyezett ki a városában, amellyel a film producerét szólította meg, ezzel a felirattal:
„Béna vagy, Judd Apatow”.
Egy Sarah Marshall nevű középiskolás diák szülei aggódó hívásokat kaptak, azzal a kérdéssel, hogy vajon ő-e a gyűlöletkampány célpontja. Természetesen a kampány láthatósága volt a lényeg, de ez nem sült el túl jól. „Minden, amire számítottunk, megtörtént, de az is, amire nem” – mondta Adam Fogelson, a Universal Pictures marketing- és forgalmazási elnöke.
Brüno (2009) - Sacha Baron Cohen Eminem ölébe pottyant
Sacha Baron Cohen mindig karakterben marad, és ez történt új vígjátéka promótálása közben a MTV Movie Awards díjátadón is, ahol Cohen fehér tollakat és fehér ágyékkötőt viselt, miközben a színpad felett repült. Egyszercsak az őt tartó a drótok elszakadtak, ő pedig pont Eminem ölében landolt, úgy, hogy az alig takart ágyéka Eminem arcába nyomódott. Eminem nagyon dühösnek tűnt, és azt kiabálta:
„Hé, szedjétek le rólam ezt a f*****ót!”
A rapper azonban később elárulta, hogy ő benne volt a mutatványban. Elmondta, hogy Cohen felhívta az ötlettel, és ő azért egyezett bele a részvételbe, mert rajongója volt a humorista munkásságának. De nem ez volt Cohen egyetlen huncutsága: részt vett egy tüntetésen a 8. javaslat, azaz a melegházasság megtiltását célzó kaliforniai törvényjavaslat mellett. Ismét karakterbe öltözve, a meleg Bruno boldogan vonult a melegellenes tüntetőkkel, amíg ki nem derült a kiléte, és sürgősen el kellett hagynia a helyszínt. Nagyon sürgősen!
Forrás: www.slashfilm.com
