A dolog (1982)

John Carpenter filmjében nem azért kell gyanakodnunk a szereplőkre, mert valaki közülük a kezdetektől fogva gonosz, hanem valami sokkal ijesztőbb okból. A történet egy sarkköri kutatóintézetben játszódik, ahol a Kurt Russell vezette, bozontos szakállas férfiak között egy veszedelmes – és nem mellesleg alakváltó képességekkel is rendelkező – idegen lény rejtőzik. A dolog koránt sem a gyenge gyomrúaknak való, mert a speciális effektek ennyi év távlatából is meglepően élethűek, és a mai napig tökéletesen megállják a helyüket.

A szorongató érzés a végére sem múlik el, mivel még a két túlélő azon morfondírozik, hogy nem tudhatják egymásról, nem épp az egyikük-e a szörny. A film ezen a ponton ér véget, szóval mi sem tudjuk meg soha.

A Riviéra vadorzói (1988)

Lawrence Jamieson (Michael Caine) elegáns, kifinomult brit úriember, aki könnyedén elhiteti a turistákkal, hogy személyében egy apró európai ország száműzött uralkodóját tisztelhetik. Mr. Jamieson egy szép nap a vonaton ülve megismerkedik a kisstílű szélhámossal, Freddy Bensonnal (Steve Martin), aki szegény öreg nagyanyja javára „gyűjt” könyöradományokat. A baj csak az, hogy mindketten azonos helyen, a Riviéra exkluzív felségterületén szeretnének mindenkit megkopasztani. És mivel Freddy levakarhatatlannak bizonyul, végül szövetkeznek egymással és közös erővel fosztják ki a hiszékenyeket. Van is egy könnyűnek látszó célpontjuk, de vajon bízhatnak-e egymásban – vagy a célpontban? A filmből azóta készült egy remake a Csaló csajok címmel, illetve Anne Hathaway és Rebel Wilson főszereplésével, de az eredeti sem volt teljesen eredeti, a 1964-es Dajkamesék hölgyeknek feldolgozása volt, amelyben David Niven és Marlon Brando portyázott a tengerparton…

Kutyaszorítóban (1992)

Quentin Tarantino nagy klasszikusa, amely megelőlegezte QT még nagyobb klasszikusát, a Ponyvaregényt – és amit részben egy klasszikus hongkongi krimiről, a Lángoló városról (1987) koppintott – egy jó nagy csavarra épül. Arra, hogy ki a besúgó a bankrablásra verbuvált, egymást nem is ismerő, csak a „színkódjuk” alapján emlegetett bűnözők közül, és ez sokáig nem is derül ki.

Van erre azért pár utalás, rögtön az elején is.

A felvezető nagyszerű jelenetben, ahol egyrészt Madonna Like a Virgin című számának rejtett jelentéseit vitatják meg, másrészt azon vitatkoznak, kötelező-e jattot adni, Mr. Orange (Tim Roth) az, aki már itt is árulkodik. Amikor ugyanis megjön a főnök, kiderül, hogy nem mindenki adott borravalót, Orange pedig rögtön felnyomja a tettest. Egy ezt követő jelenetben Csinicsávó Eddie, a főnök fia beszél a félrecsúszott bankrablásról a telefonon, és arról, hogy tégla van a csapatban – a háttérben pedig egy narancssárga lufi lebeg el a levegőben.

Azonosság (2003)

Agatha Christie 1939-es regényét, a Tíz kicsi négert, amit később a korai politikai korrektség jegyében És végül nem maradt senki címen adtak ki újra, irtózatosan sokan dolgozták fel. Persze mindenki megpróbált egy kicsit hozzátenni az írónő legnépszerűbb „whodunit-jához”, és James Mangold rendező meglepően jó fordulattal állt elő. Tíz titokzatos idegent kényszerít – köztük egy veszélyes fegyencet - egy elhagyatott motelba az ítéletidő, és hamar rádöbbennek, hogy egy sorozatgyilkos célpontjaivá váltak.

Ahhoz, hogy túléljék az éjszakát, rá kell találniuk a titokra, ami összeköti őket,

és amihez csak egy kulcsot kapnak. Mármint igazi kulcsot! Amit a gyilkos az újabb és újabb hullák mellett hagy. Mindeközben az ország egy másik pontján egy sorozatgyilkos ügyét tárgyalja újra a bíró, az ügyvéd és az orvosszakértő, mert új bizonyíték került elő...

A tégla (2006)

A közmegegyezés szerint Martin Scorsese filmje nem azért kapott Oscart, mert annyira jó, hanem, mert a zseniális rendező addigra már túl sokszor NEM kapta meg a díjat ennél nagyságrendekkel jobb munkáiért. Már csak azért is, mert jelen esetben egy nagyszerű hongkongi film remake-jéről van szó. A tégla díjazása már csak azért is billeg, mert egy nagyszerű hongkongi krimi, a 2002-es Szigorúan piszkos ügyek erős közepes remake-je, igaz, fantasztikus színészekkel. Az ír maffia velejéig romlott, szadista főnökét például Jack Nicholson alakítja, a bűnözők közé beépült zsarut Leonardo DiCaprio, a zsaruk közé beépült bűnözőt pedig Matt Damon.

Akik a legkisebb hibát sem engedhetik meg maguknak,

mert bármikor lebukhatnak, senkiben sem bízhatnak, hiszen, mint ahogy a legvégén ki is derül, nem ők az egyetlen téglák a szervezetben, ahová beépültek. Meg is viseli őket a helyzet rendesen…

Ördög (2010)

Egy átlagos nap Philadelphiában. Öt vadidegen ember, három férfi és két nő száll be az irodaház felvonójába. Normális esetben az út csak néhány perc, és mindenki megy tovább. A lift azonban elakad. A kezdetben kényelmetlen helyzet lassan, de biztosan egyre rémisztőbbé válik.

A felvonó egy halálos csapda,

és egyre nyilvánvalóbb, hogy az eseményeket valaki bent lévő irányítja. Miközben kívülről sikertelenül próbálják kiszabadítani őket, az utasok rájönnek, hogy a gonosz elleni harcban csak magukra számíthatnak – bár nem tudnak velük kommunikálni, a biztonsági őrök és egy rendőr a kamerákon végig követi az eseményeket, és igyekezni rájönni, ki kicsoda a liftben lévők közül. M. Night Shyamalan csavaros forgatókönyve gondoskodik arról, hogy a legvégéig bizonytalanságban maradjunk, és az sem segít, hogy teljesen ismeretlen színészeket látunk, így sokkal nehezebb a bűnösre tippelni.

Suszter, szabó, baka, kém (2011)

Az írói karrierje előtt kémként dolgozó John Le Carré utolsó ügye hírszerzőként az MI6 egyik vezetőjének, Kim Philbynek az árulása volt, aki felfedte a KGB-nek több brit ügynök kilétét, majd 1963-ban a Szovjetunióba menekült. Az író ezt a történetet dolgozta fel 1974-ben Suszter, szabó, baka, kém című regényében, amit a svéd Tomas Alfredson vitt vászonra. Filmünk hősét, George Smiley-t (Gary Oldman), a legendás kémet visszahívják az angol hírszerzéshez, hogy derítse ki,

ki lehet az a kettős ügynök, aki a Körönd kódnevű székhelyük falai közt a szovjetek számára kémkedik.

A sok szálon futó kémjátszmában Párizs, Isztambul és Moszkva mellett Budapest is fontos szerepet kap, sőt az eseményeket elindító incidensre is itt kerül sor. A főbb szerepeket pedig a brit film legkiválóbb színészei alakítják Colin Firth-től Tom Hardy-n és Benedict Cumberbatch-en át John Hurtig és Toby Jonesig. És mindegyikük nagyon gyanús!

Tőrbe ejtve (2019)

A milliárdos krimiírót 85. születésnapján holtan találják vidéki villájában. A partit követő napon a tett helyszínére érkezik a híres magándetektív, Benoit Blanc (Daniel Craig), akit egy titokzatos személy bérelt fel a szenzációs bűncselekmény felderítésével. Ahogy a nyomozó elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, egyre különösebb titkokra derít fényt. És bár az ünnepségen résztvevő családtagoknak és a személyzetnek is megdönthetetlen alibije van, mindenkinek alapos indítéka volt a szörnyű tett elkövetésére. A vidéki magányban elszigetelt família minden tagja egyre kétségbeesettebben bizonygatja saját igazát,

de mindenki gyanús, aki él!

Merthogy mindenkinek volt oka arra, hogy a nem feltétlen szerethető írót eltegye láb alól – és alkalmuk is volt rá. A díszes családot olyan remek színészek alakítják, mint Chris Evans, Toni Collette, Jamie Lee Curtis, Michael Shannon, illetve Don Johnson, és Rian Johnson rendező úgy csavar mindent, hogy tényleg mindenkiből kinéznénk, hogy bizony ő tette! Azóta pedig elkészült a folytatás is, a Tőrbe ejtve – Az üveghagyma.