A Harcosok klubja, a Halloween, a Dűne vagy a Schindler listája minden újranézéssel jobb lesz. Vagy mégse?
Nem a legrosszabb alkotások listája ez, hanem azoké, amelyektől a nézők valami mást vagy többet vártak, illetve amelyek valamely egyéb ok miatt váltak ellenszenvessé a közönség számára.
A Whiplash, a Szemtől szemben, a Truman show vagy a Holt költők társasága lezárása anno egytől egyig a nézők lelkébe égett. Nos, garantáljuk, hogy ezúttal sem lesz ez másként – csak éppen eufória helyett totális döbbenet társul mindehhez.
Mindenki gyanús, aki él, de az is, aki halott, avagy olyan filmekből készítettünk listát, ahol senkiben sem lehet megbízni, legyen szó krimiről, horrorról vagy vígjátékról!
Ajánlunk horroron kívül sok minden mást is, még olyat is, amiről nem is gondolnátok, hogy halloween idején játszódik!
A horror királyának művei csak nagy ritkán működnek megfilmesítve, pedig az alapanyag elég masszív szokott lenni.
A „régen minden jobb volt” dogma kiváltképp igaz a mozis haláljelenetekre. Idézzünk fel néhány emlékezetes szkeccset a 80-asokból, amikor egy karakter kilehelte lelkét, ám az együttérzés és a gyász volt az utolsó érzés, ami megfogalmazódott bennünk.
Van, aki nem mert zuhanyozni, van, aki súlyproblémákkal küzd; és van olyan is, akinek az édesanyja részvéttáviratokat kapott.
A legtöbb film arról szól, hogy a hősnek a sok akadályt leküzdve sikerüljön elérni célját, hogy az emberiség megmeneküljön, hogy minden jó legyen. Nos, vannak teljesen más filmek is!
Emlékszel még, ki rendezte az élőszereplős Aladdint, vagy hogy James Cameron nem csak a Titanicot küldte a víz alá? És arra, hogy ‘86-ban már volt egy Karib-tenger kalózai-film?
Amennyiben elfogadjuk, hogy a magyar szinkron világhírű (és miért ne tennénk), abban az esetben a 80-as évek sufnituning VHS-narrációit megérdemelten illethetjük a „világhírhedt” jelzővel. Ezt heves nosztalgiarohamunk közepette is megpróbáljuk igazolni az alábbi példákkal: