Van, hogy azon döbbenünk meg: hogy lehetett ilyen ócska csavart kitalálni?!
Mindnyájan szeretjük a csavaros lezárásokat, amik egyszer csak akkorát fordítanak a dramaturgián, hogy csak lesünk a moziteremben, mi is történt. Persze ez akkor működik, ha a fordulat következetes, és visszamenőleg illeszkedik a dramaturgiába – ám ez sajnos nem mindig van így. Következzen most erre öt gyalázatos példa.
Az ördög ügyvédje (1997)
Egy természetfeletti thrilleren nehéz számonkérni az elrugaszkodott lezárást, de sajnos Az ördög ügyvédje még csak ezt sem lépi meg, csupán a legnagyobb közhelybe gázol bele a végén.
Az „egész csak álom/látomás volt” befejezés mindig kockázatos és megúszós,
hiszen teljesen lenullázza az egész történetet, amit előtte láttunk – így minden súlyát veszti, és amiről azt hittük, hogy jelentős esemény a dramaturgiában, az egy szempillantás alatt jelentéktelenné válik. Pedig egészen addig a pillanatig ez egy kifejezetten izgalmas film hatalomról, jogról, igazságról, megkísértésről – és Al Pacino mennyire jó az ördög szerepében, te jó isten!
Játsz/ma (1997)
Mondjuk enne a filmnek a befejezését maga a rendező, David Fincher sem szereti. Ellentétben a főszereplővel, Michael Douglas-szel. A színész egy kiégett befektetési bankárt alakít, aki egy furcsa játékot kap a születésnapjára a testvérétől, ami tönkreteszi az életét, miközben elmosódik a határ valóság és fikció közt. A néző folyamatosan találgatja, mi lehet ennek a „játéknak” a végkimenetele, melyben az egész város a játéktér, és úgy tűnik, hogy Fincher ismét egy nihilista lezárást adott a filmjének (lásd még: Hetedik), amikor Douglas karaktere körül minden összeomlik és öngyilkosságot követ el. Ám most jön a csavar: ez is a játék része, és az öngyilkosságba torkolló borzalmak lényege, hogy a férfi rájöjjön, mi is igazán fontos az életében. Ez egy ilyen Coelho-thriller.
Jelek (2002)
A filmes fordulatok mestere, a Hatodik érzék rendezője, M. Night Shyamalan sincs mindig elemében. Ez az inváziós sci-fi, ami számtalan kultikus motívummal büszkélkedhet a gabonaköröktől az alufólia sisakig, sajnos teljesen ostoba módon ér véget. Szóval:
az egész világot fenyegető űrlények számára mérgező a víz. Igen, jól látod! Közben meg olyan bolygót akarnak leigázni, aminek több mint hetven százalékát víz borítja.
Ennél azért a „Bruce Willis végig halott volt” csattanó jóval okosabban ki lett dolgozva.
Ez is érdekelhet
Ezekben a filmekben minden jel egy-egy újabb nyom a végső csavar felé.
Lássuk!
Múlt karácsony (2019)
Csak, hogy legyen egy karácsonyi film is így az ünnepek előtt. A Múlt karácsony igazi bájos sztori, melyben egy depressziós bolti eladó (aki nem mellesleg karácsonyi cuccokat árul) összeismerkedik egy jóképű sráccal. Az Emilia Clarke és Henry Golding főszereplésével készült film csattanója valójában az „I gave you my heart” dalszöveg szó szerinti változata: a lány előző évben megkapta a srác szívét, így azzal él tovább. Szóval a jóképű fiú nem létezik, ő csak a szervdonor visszatérő szelleme.
Halloween 2. (1981)
Az egyik legkultikusabb horrorfilmnek igazából nem is lett volna szüksége semmilyen csavarra, pláne nem egy ilyenre. Amikor John Carpentert felkérték, hogy készítse el az 1978-as Halloween folytatását, igazából semmi kedve nem volt hozzá: azt mondta, hogy ezzel a filmmel elmesélte Michael Myers történetét, és csak
nehezen tudott olyan forgatókönyvvel előállni, ami több volt egymás után fűzött gyilkosságok sorozatánál.
Így lett az új sztori mozgatórugója, hogy kiderül: a Jamie Lee Curtis által alakított Laurie Strode valójában Myers húga. Ez aztán keményen megosztotta a rajongókat: az egyik felük úgy vélte, ez egy plusz réteget ad a legendának, mások viszont úgy érezték, hogy ellene megy Myers lényének, akit a gonoszság arctalan, érzelemmentes megtestesüléseként fest fel az első rész.
(via FarOut)