„Amikor mindazt elolvasom (Hollywoodról), amit azok írnak, akik csak a szenzációhajhászást, a rútságot és a lealacsonyító sztorikat keresik, vérzik a szívem. Ebből egy hazug kép rajzolódik ki. (…) Egyesek képesek tényleg elhinni, hogy

a filmek és minden más, amit adtak nekünk, csak egy hordányi iszákostól és degenerálttól származik?”

– írta Love, Laughter, and Tears: My Hollywood Story című memoárjában az az Adela Rogers St. Johns hollywoodi újságírónő, akinek az alakja – Elinor St. John néven, Jean Smart alakításában – a Babylonban is feltűnik.

Nos, az igazság az, hogy Damien Chazelle pont ezt akarja elhitetni velünk, és filmjében úgy keveri a féligazságokat, a fikciót és a tényeket, hogy azokból egy nagyon is valósághű korrajz tűnik elő erről a korról és helyszínről. Hollywood az 1920-as években még nagyon fiatalnak számított, és belengte afféle vadnyugati szellem, hiszen sokan (gengszterek, prostituáltak, szerencsevadászok, bevándorlók) épp úgy próbáltak itt szerencsét, mint annak idején az aranyásók – nem a művészi alkotás, hanem a gyors meggazdagodás reményében.

Ha ezt vesszük alapul, még inkább lenyűgöző, hogy még ebben a korszakban is olyan csodálatos alkotások jöttek létre az álomgyárban, mint a Virradat Murnautól, a Gyilkos arany, Erich von Stroheim rendezése, a Buster Keaton-féle A generális, illetve mindazon művek, amiket Charlie Chaplin forgatott. Mi azonban most inkább

azokat a korabeli botrányokat vesszük sorra,

amik a Babylon forgatókönyvíró-rendezőjét is érdekelték, és amelyek vagy konkrétan be is kerültek a filmbe, vagy akár be is kerülhettek volna, ha az alkotó ragaszkodott volna a tényekhez.

William Desmond Taylor meggyilkolása

Az 1910-es és korai húszas évek népszerű színész-rendezőjét 1922. február 2-án kora reggel találták holtan Los Angeles egyik népszerű negyedében található nyaralójában. Az incidens miatt kialakult csődületből előlépett egy magát orvosnak beállító férfi, aki egy hevenyészett vizsgálatot követően kijelentette, hogy Taylor gyomorvérzés miatt veszítette életét – majd sosem látták többet. Csak amikor később a rendőrség kiérkezett a helyszínre, és valakinek eszébe jutott megfordítani a holttestet, jöttek rá, hogy a direktort hátba lőtték, vélhetően egy kis kaliberű pisztollyal, ami sosem került elő.

A nyomozás alatt nem sok fizikai bizonyíték állt rendelkezésre, de mivel a hatóságok látókörébe rengeteg sztár került, a nyilvánosság kiemelt érdeklődése közepette zajlott. A vizsgálódások során felmerült Taylor zűrös hátterű inasainak a neve (közülük a második találta meg a holttestet, és azzal keltett gyanút, hogy golfruhában volt, holott nem tudott golfozni), Mabel Normand komikus színésznő, akinek az arcképét az áldozat egy medalionban viselte, egy másik színésznő, Mary Miles Minter, aki viszonzatlan szerelmet táplált a rendező iránt, és még sokan mások. William Desmond Taylor meggyilkolása azóta is megoldatlan, de az áldozat magánéletének kiteregetése miatt

Roscoe „Fatty” Arbuckle tárgyalásai

Míg a Taylor-féle gyilkossági ügy nem jelenik meg a Babylonban, Roscoe „Fatty” Arbuckle kálváriája említés szintjén igen. A Hollywood első nagyobb botrányát jelentő ügy 1921 szeptemberében pattant ki, amikor a színész két barátjával egy San Franciscó-i szállodában kivett három szobát, és hatalmas bulit csapott. A parti egy pontján azonban egy Virginia Rappe nevű 30 éves színésznő annyira rosszul lett, hogy ki kellett hívni hozzá a hotel orvosát. A doktor szerint Rappe tüneteit a túlzott alkoholfogyasztás okozta, így a nő csak két nap múlva került kórházba, ahol hamarosan meghalt.

Barátnője állítása szerint Rappe-et Arbuckle megerőszakolta, majd a rendőrség arra a megállapításra jutott, hogy a nő halálát az okozta, hogy a rendkívül túlsúlyos férfi agyonnyomta.

Az orvosok azonban nem látták nyomát nemi erőszaknak: a hivatalos vizsgálat szerint Rappe hashártyagyulladás miatt veszítette az életét, amit a húgyhólyag megrepedése okozott. Egyes vélemények szerint mindezt okozhatta a túlsúlyos színész, mások úgy vélték, az vezetett a halálesethez, hogy a túlzott alkoholfogyasztás súlyosbította az áldozat egy idült betegségét. A sztárt mindenesetre végül emberölés miatt állították bíróság elé, és a tárgyalás jókora médiahiszti közepette vette kezdetét. Mivel Arbuckle botrányával rengeteg lapot el lehetett adni, William Randolph Hearst médiamogul újságjai rengeteget írtak az ügyről, gusztustalan kéjencnek beállítva a színészt, aki kövér testével kerekedik az ártatlan lányok fölé.

Mivel az esküdtszék az első és a második esetben is döntésképtelennek bizonyult, 1922 tavaszán egy harmadik tárgyalásra is sor került, ahol a színészt felmentették, sőt, a per végén az esküdtszék tagjai bocsánatot kértek tőle az őt addig ért igazságtalanságért (időközben ugyanis kiderült, hogy a legfontosabb tanúként kezelt, már említett barátnő folyton megváltoztatta a tanúvallomását, afféle országos turnéra indult a sztorijával, ezenkívül megpróbálta megzsarolni Arbuckle-t). De a sztár renoméját – akit egyébként mindig is nyugodt és kedves embernek ismertek, és képtelennek tartották az erőszakra – addigra annyira megtépázta az ügy, hogy sosem térhetett vissza a vászonra.

Clara Bow botrányai

A legszorosabb kapcsolatot Chazelle filmjével Clara Bow színésznő élete és pályája jelenti, mivel a Babylon Margot Robbie által alakított Nellie LaRoy nevű figuráját egyértelműen róla mintázták. A brooklyni Bow-nak szinte a teljes nincstelenségből sikerült betörnie Hollywoodba, elsősorban annak a képességének köszönhetően, hogy bármikor képes volt vezényszóra elsírni magát. Az „It”-girlként emlegetett színésznő (becenevét onnan kapta, hogy az 1927-es It, azaz az Az a bizonyos… című film hozta meg számára a nagy áttörést) egy csapásra lett nemcsak szexszimbólum, hanem olyan sikeres nézőmágnes is, hogy filmjei egytől egyig kasszasikernek bizonyultak. Népszerűsége csúcsán Clara Bow egyetlen hónap leforgása alatt állítólag több mint 45 ezer rajongói levelet kapott.

Bow sikeresen mentette át a karrierjét a némafilmekből a hangosfilmekbe, de hihetetlen népszerűsége azzal is járt, hogy elképesztő pletykákat terjesztettek róla az újságok – elsősorban a szexuális életét illetően. A legtöbb,

persze nem volt igaz. A valóság annyi lehetett, hogy a sztár – ahogy a Babylon-beli Nellie is – nagyon szeretett bulizni, és a vad partik során nem igazán fogta vissza magát. Hogy lehettek kisebb-nagyobb túlkapásai, arról onnan lehet tudni, hogy amikor felkérték, hogy írja meg az emlékiratait, visszautasította az ajánlatot, mondván: nem szeretné, ha két fiának szégyenkeznie kellene miatta. Úgy érezte, nincs az a pénz, ami kompenzálni tudná azt a szégyent, amit akkor éreznének, ha a róla szóló sztorik napvilágot látnának.

(via Wikipedia, BBC, IMDb)

A film egyik bemutatóján beszélgettünk pár hírességgel is.