Méghozzá idegesítő klisék.
- A legtöbb horrorfilmben a tinédzserek fogyóeszközök, csak azért vannak, hogy a szörny/gyilkos levadássza őket. Néhány, de tényleg csak néhány kivételtől eltekintve a fiatalok mintha direkt mászkálnának a legbaljósabb helyeken, sötétben, ahol nyilván felbukkan a gonosz, és jól megöli őket. Az áldozatok pedig csak sikoltoznak, rohangálnak, lesebesülnek, beleakadnak mindenbe, aztán persze meghalnak.
- Victor Frankenstein a magát Istennek képzelő, életet teremtő tudós prototípusa, legalábbis a rémtörténetekben. A névtelen teremtmény eredeti históriája az évtizedek alatt jócskán félrement, már sehol az a magára hagyott, kétségbeesett, majd elkeseredésében dühödtté vált figura, de ahogy Frankensteinből a szörnyet teremtő gonosz tudós ősatyja lett, úgy lett a teremtményből a szótlan, trappoló gyilkosok elődje, akit lelőhetnek, felgyújthatnak, baltával apríthatnak, rádobhatnak egy házat is, mindig túléli. Már ha előtte élt egyáltalán.
- Főleg a régi, különösen az 50-es, 60-as években készült horrorfilmekre jellemző, hogy amikor a nő meglátja a szörnyet, lecövekel, majd teátrálisan sikolt egy jó hangosat. Valamivel természetesebbé téve ezt a (különleges) élethelyzetet azért a mai napig visszaköszönnek az ilyen jelenetek.
- A rémfilmek szereplői valamiért jó ötletnek gondolják, hogy ha üldözi őket valami rettenetes, akkor a legokosabb dolog, ha nem maradnak együtt, hanem szétszóródnak. Aztán jól meglepődnek, mikor a rém egyenként levadássza őket.
- Ha megölted a szörnyet, ne felejts el megbizonyosodni róla, hogy tényleg halott-e, mert általában nem. Vár egy darabig, aztán a legváratlanabb pillanatban felpattan, hogy még kaszaboljon egyet. Vagy ha ezt nem is teszi meg, eltűnik, hogy a folytatásban visszatérjen.
- Idézzük fel a Prometheus jelenetét, amiben az idegen űrhajóroncsban bóklászó tudósok kíváncsian nyúlkálnak a rusnya űrkígyó felé, aminek aztán persze nem lesz jó vége. Bevett dolog, hogy ha egy horrorban valami kis jószágot lát az ember, még ha az egy szörny is, meg kell nézni közelről, odanyúlni, akár aranyos, akár nem. Persze egy profi szörnynek van valamilyen tartozéka, lárvája, kölyke, akármije, ami talán tényleg aranyosnak tűnhet. Aztán harap, savat köp, és jön a baj.
- A sikoltáshoz hasonló: ha jön a szörny, le kell cövekelni és meredten bámulni kell. Nem csak egy pillanatig, hanem jó alaposan meg kell nézni. És miután a szereplő alaposan kinézelődte magát, meghal.
- A horrorfilmek történetében mindig is bevett dolog volt, hogy a szörny mellett egy gyönyörű nőt is szerepeltessenek. Ami szerencsére megváltozott az idők során, hogy a remegő keblű, gyámolításra szoruló, sikoltozó nőből kezdeményező váljék, aki, ha kell, maga pusztítja el a rémet. Azért még ma is be-becsúsznak röhejes és kínos pillanatok: emlékezzünk a Jurassic World végén a T-rex elől magassarkúban menekülő Bryce Dallas Howardra.
- A holtakkal nem szabad ujjat húzni. És lám, mindig van valaki, aki van annyira hülye, hogy jó mulatságnak gondolva megteszi. Aztán csak les, mikor sikerül, és a túlvilági rémségek gyilkolászni kezdenek.
- Megesik, hogy a gyilkosnak, a rémnek nincs motivációja, Gonosz és kész. Godzilla is rendre ledönti a japán nagyvárosokat, mert ő Godzilla, ez a dolga.
