Az osztrák és a magyar folklór Krampusza, Télapó gyerekeket rabló, ördögi segítője már Hollywoodba is betette a kénköves patáját. Örüljünk neki együtt!
Az ünnepnapok horrorisztikus figurái (lásd: Halloweenkor mészároló Michael Myers) korántsem az amerikaiak népbutító marhaságai, hiszen az európai folklór is bővelkedik ilyesmiben. Itt van például rögtön a jó öreg Krampusz, Mikulás ördögpofájú segítője, aki a rossz gyerekeknek csak virgácsot ad, miközben az öreg papóka tele tömi a jó gyerekek cipőit dióval, mogyoróval, mandarinnal meg csokival. És a virgács még csak a jobbik eset: számos olyan régi, mai szemmel igencsak morbidnak ható képeslapot ismerünk, amelyeken a Krampusz láncra verve, vagy a hajánál húzva viszi magával a Pokolba a keveset imádkozó kiskölyköket.
A gyerekrabló Krampusz egyébként eredetileg osztrák legenda volt, innen szivárgott át Magyarországra és Németországba. Később pedig az Egyesült Államokba és Kanadába is, ahol több hollywoodi forgatókönyvírót is megihletett az alakja.
Krampusz
Michael Dougherty 2007-ben írta bele magát a horror nagykönyvébe, amikor összehozta az egyik legjobb Halloween-témájú rémfilmet, Adsz vagy kapsz címmel. Ott Halloween szelleme azokat a fiatalokat öldöste le sorra, akik csak a féktelen bulizást és csokizabálást látták október 31-ében, és már elfelejtették a töklámpások és a cukorkunyerálás igazi célját, Iszákos Jack és az ördög történetét, valamint a pogány samhain ünnepét. A 2015-ös Krampusz ugyanezt a receptet követte.
A rendező szerint a Halloweenhez hasonlóan a karácsony ünnepe is teljesen kiüresedett mára. Az emberek ilyenkor rendszerint zombiként kóvályognak a plázákban, és képesek összeverni egymást az utolsó Star Wars-legókért, a családi vacsoránál pedig többet isznak a kelleténél a tojáslikőrből, és összebalhéznak minden rokonnal. A filmbéli kisvárosi családnál már csak az idős osztrák nagyi emlékszik arra, mennyire fontos a kandalló mellett együtt énekelni a Csendes éjt. Ahol ugyanis nincs karácsonyi áhítat, és a családtagok csak isznak, meg az ajándékok árán veszekszenek, ott nem Mikulás mászik ki a kéményből, hanem a Krampusz! Vagyis egy szarvas démon, aki a kampós láncával magával húz mindenkit a pokolba.
Karácsonyi horrormese
A régi Mesék a kriptából-epizódok hangulatát idézi fel ez a 2015-ös horror, amiben egy karácsonyi áhítatban vigyorgó rádiós (Kirk kapitány, azaza William Shatner) kicsit közhelyes, de annál szórakoztatóbb rémtörténeteket mesél a hallgatóinak.
Az egyikben egy kalandvágyó tinédzsercsapat éjszaka belopózik egy bezárt kisvárosi iskolába, ahol évekkel korábban egy mészárlás helyszíne volt. Eközben az egyik rendőr kisfiát megszállja az ördög, zombifertőzést kapnak Mikulás ajándékgyáros manói, az öregnek pedig magával a Krampusszal is meg kell megvívnia, hogy az ne rémisztgesse az erdőben eltévedt családot, és helyre álljon a világ rendje.
Santa' Slay
A Mikulás és az ördög német-osztrák folklórból ismert kapcsolatát boncolgatja ez a vérben tocsogó, 2005-ös horrorvígjáték is, főszerepben a Lost egyik sztárjával, Emilie de Ravinnal. A nálunk Véres karácsony címmel elcsíphető film írója és a rendezője, David Steiman korábban Brett Ratner rendezőasszisztense volt, de 2005-ben úgy döntött, végre megmagyarázza, miért lett mára horrorfilmes közhely a karácsonykor baltával gyilkoló Mikulásból.
Ebben a történetben Télapó a Sátán fia. Egy drabális viking harcos (az expankrátor Bill Goldberg alakítja), aki a középkorban mindig egy-egy falu lemészárlásával ünnepelte meg az év végét, ám egyszer elveszített egy angyallal kötött fogadást, így 1000 éven keresztül nem mészárolhatott le senkit, helyette ajándékokat kellett osztogatnia a gyerekeknek. A büntetés 2005-ben azonban pont lejárt, így most a jó Mikulás megint nagy öldöklésbe kezd, amihez tőrként forgatja a jégcsapokat és dobócsillagnak használja a karácsonyfa csúcsdíszét - egészen addig, amíg a horrorfilmek kötelező szerelmes tinédzserei meg nem állítják őt.
