Hollywood C64-en – klasszikusok 8 bites közegben

Következzék egy kis nosztalgiavihar azokból az időkből, amikor gyerekként saját kezünkbe vehettük Cobretti hadnagy, John Rambo és a Szellemirtók sorsát!

Cobra

A bűnözés betegség, és íme, a gyógyszer!” – a legendás öndefiníció már önmagában annyira kemény, mint a vasárnapi pizzáscsiga a józsefvárosi éjjelnappaliban. Tiszta sor, hogy a Cobrához már csak ennek fényében sem társulhatott pacifista C64-interpretáció. És lőn: az amúgy szépen megrajzolt és kiváló háttérzenével bíró játékban önfeledten irthattuk a gépfegyveres-baltásgyilkos-kés- és gránátdobáló baráti kör tagjait. Ám míg ez utóbbiaktól akár több alkalommal elszenvedhettünk sérüléseket, addig a babakocsis momzillával való ütközés azonnali életvesztéssel járt.

 

The Rocky Horror Show

Hogy a klasszikus musicalfilm alkotói milyen gombából főztek pörköltet a forgatókönyv megírása előtt, arról csak találgathatunk. Az azonban borítékolható, hogy a programozók némi csattanó maszlaggal is megbolondították azt, a játék ugyanis mai szemmel nézve is masszívan pszichedelikus élményt nyújt. Hőseinkkel egy kastélyban kell puzzle-darabok után kutatnunk, míg a személyzet válogatott baromságokkal traktál minket, és ha úgy tartja kedve, ruhánktól is megfoszt minket. Idővel pedig Meat Loaf karaktere, a hűtőkamrában hibernált motoros is életünkre törhet.

 

Ghostbusters

Hugyugonakó? Gózbásztersz!” – ha van valami, amit a 80-as évek gyermekeként biztosan kijelenthetünk: előbb neveztünk volna be egy „soroljunk fel Ray Parker-slágereket” kihívásra, minthogy keressünk környezetünkben olyan egyént, aki nem halandzsázta az ominózus dalszöveget. A faék egyszerűségű, ám annál szórakoztatóbb Ghostbustersben magunk tuningolhattuk fel a legendás Ecto 1-es gépjárművet, majd vonulhattunk vele szellemvadászatra, miközben New York utcáin fokozatosan erősödött a paranormális aktivitás. Ezzel együtt pedig folyamatosan cirkulált a főcímzene Commodore-közegre butított verziója, ami fura módon félóra elteltével sem kezdte ki idegeinket. Annál inkább a tudat, hogy a szóban forgó játékot egyszer sem sikerült végigvinnünk.

 

Batman – The Movie

Hogy ki volt a legjobb Batman, az joggal képezheti vita tárgyát – legalábbis egy párhuzamos univerzumban, ahol minden fordítva működik. A helyes válasz természetesen Michael Keaton, aki elsőként 1989-ban húzta fel a denevéranorákot. Még ebben az évben napvilágot látott a Tim Burton-filmből készült játék, mely Jack Napier savas fürdőjétől, a mérgesgázos lufikon át a templomi leszámolásig hű maradt a mozi cselekményéhez. Mindehhez pedig elsőosztályú grafika, zene és – Commodore Világ-os szakszóval élve – játszhatóság társult.

 

Terminator 2: Judgement Day

1991-ben a Commodore 64 népszerűsége – legalábbis nyugaton - immár a le- és bebukott Milli Vanilliével vetekedett, így nem csoda, hogy a korábban pöpec interpretációkat készítő Ocean programozói amolyan Budapest TV-s profizmust és összeszedettséget tanúsítottak a Terminator 2 megírása során. Az inspiráció hiánya pedig egy korrekt grafikával bíró, ám elképesztően buta és izgalommentes játékot eredményezett, mely újabb inspirációt nyújthatott volna a Skynetnek némi időutaztatásra. Csak gumiarcú alkalmazottjuk ezúttal az alkotókat vette volna célba.

 

Platoon

Központ, hol marad már a légi csapás? Azt akarom, hogy két perc múlva úgy lángoljon ez a rohadt dzsungel, mint egy kandalló!Oliver Stone A szakasz című filmje nemcsak, hogy klasszikus volt, de szabadon felhasználható klisészöveg-gyűjteményt adott a vietnami háborús tematikában alkotó filmesek kezébe. A játék saját versenypályáján hasonlóan erősre sikeredett, mint a mozi, a zene hallatán pedig Ho Si Minh „sajátkezűleg dugott volna puskát önnön seggébe.”

 

Rambo 2: First Blood

Nem egyszer előfordult, hogy felbecsülhetetlen dolgokat – pl. egy doboz névnapi Macskanyelvet – adtunk volna oda egy örökélet-poke-ért cserébe. (Ez volt az a kód, mellyel karakterünk halhatatlanná vált, megspórolva nekünk, hogy idejekorán megdézsmáljuk nagyanyánk Xanax-készletét.) Nos, a Rambo 2 esetében ennek hiányában garantált volt a gyerekkori idegösszeroppanás, az alkotók ugyanis kissé hiperaktívnak bizonyultak az ellenfelek adagolása során. A játékban mellesleg a Rambo 2-re épülő túszszabadító akciót kellett végrehajtanunk, és természetesen válogatott fegyverekkel lőni minden vélt vagy valós, mozgó vagy mozdulatlan célpontot.