Számos horrorfilm merít megtörtént esetekből, még ha csupán ihletforrásként is használják azokat. Ed Gein borzalmas tettei több fiktív sorozatgyilkos alakját ihlették, ahogy valódi ördögűzések is kiváló filmek alapjául szolgáltak. Vigyázat, felkavaró tartalom!
Ördögűző
Az 1949-ben az Egyesült Államokban az újságok arról számoltak be, hogy a római katolikus egyház papjai többször is ördögűzést végeztek egy 14 éves fiún, akit - valódi nevét titokban tartva - a dokumentumokban Roland Doe-nak vagy Robbie Mannheimnek neveztek. A fiú nagynénje (más helyütt nagymamát írnak) spiritiszta volt, aki megmutatta neki az Ouija-tábla használatát, és Robbi rettentően élvezte - és mint számos horrorfilmből tudjuk, ez csak galibához vezethet.
Hamarosan a nagynéni meghalt, majd ezután megmagyarázhatatlan jelenségeket tapasztaltak a fiú közelében: különös hangokat hallottak, a bútorok megmozdultak, tárgyak emelkedtek a levegőbe, így a család a parapszichológia iránt érdeklődő református lelkészük segítségét kérte. Miután a férfi egy éjszakát töltött Robbie megfigyelésével, javasolta egy ördögűző bevonását. Több pap is elvégezte a szertartást a fiún, akivel egyre durvább dolgok történtek, ezért az ágyához szíjazták. Förtelmes torokhangon beszélt, az ágy rázkódott alatta, és az egyik ördögűzést végző papot is megtámadta. Az elbeszélés szerint a többszöri szertartás végül sikerrel járt, és a fiú normális, hétköznapi életet élt utána.
Később kiderült, hogy valószínűleg mendemonda az egész, de ez nem tántorította el William Peter Blatty-t, hogy az állítólagos eset alapján megírja az Ördögűzőt, amelyből William Friedkin zseniális horrorfilmje készült.
Psycho/Texasi láncfűrészes mészárlás/A bárányok hallgatnak
Ed Gein (1906-1984) a világ egyik legförtelmesebb sorozatgyilkosa, alakja több fiktív szörnyeteget is megihletett, többek között A texasi láncfűszéres mészárlás undorító famíliáját, A báranyok hallgatnak fiatal nők bőréből ruhát varró sorozatgyilkosát, Buffalo Billt, illetve Norman Bates-t a Psychóból. Geint anyja teljesen magához láncolta, senkihez nem engedte közel, és azt nevelte belé, hogy minden nő ringyó - természetesen anyukát kivéve, továbbá a szokásos, szélsőséges bigott eszméket. Alkoholista apja, majd nem sokkal később anyja - illetve testvére, akit balesetnek álcázva gyaníthatóan ő ölt meg - halála után, a betegesen zárkózott Gein szinte az egész házat lezárta, csupán a konyhát és egy kis szobát tartott meg magának, kannibalizmusról és a haláltáborokban zajlott náci emberkísérletekről olvasgatott, továbbá egyre jobban kezdett érdeklődni a halál, a holttestek iránt. Sírokat fosztogatott, de frissen temetett női testeket is kiásott, hogy aztán a maradványokat hazavigye, némelyikből pedig használati tárgyakat csináljon. Egy idő után a holttestek azonban nem elégítették ki beteges vágyait, gyilkolni kezdett. Szexuálisan soha nem érintkezett áldozataival, sem haláluk előtt, sem után, ahogy nekrofíliát sem követett el - ezt egyszerűen azzal indokolta, hogy a holttestek már "túl büdösek" voltak.
1957-ben tartóztatták le, miután egy pénztárosnő eltűnt, és a rendőrségnek gyanúsnak lett a férfi. A nő testét Gein pajtájában találták meg: a lábánál fogva lógott lefelé, megkötözték és lefejezték és az ágyékától kezdve felhasították a torzót. A nő fejét és belső szerveit a házban találták meg. De ami a rendőrőket odabent fogadta, az a legszörnyűbb rémálmukat is felülmúlta. Csontokat, levágott fejeket, szerveket, orrokat, kivágott női nemi szerveket találtak, továbbá Gein borzalmas használati tárgyait: egy arcból és csontokból készített lámpát, mellbimbókból varrt övet, emberi bőrrel bevont székeket, koponyából készített tálakat, emberi bőrből varrt zoknikat. A lenyúzott bőrből női ruhákat is varrt magának, mondván, hogy ha női bőrt ölt magára, közelebb kerülhet az anyjához.
Letartóztatása után több megoldatlan eltűnést Gein "munkásságának" tartottak, végül beszámíthatatlannak ítélték, és élete hátralévő részét elmegyógyintézetben töltötte. A szörnyűségek, amiket elkövetett, netán azoknak csak egyes részletei számtalan írót, filmest megihlettek, Gein tettei a fiktív sorozatgyilkosok egész panteonját teremtették meg.
Ördögűzés Emily Rose üdvéért
Scott Derrickson 2005-ös remek filmje szokatlan egyveleg: félig horror, félig tárgyalótermi dráma, ugyanis a címszereplő meghal, majd bíróság előtt vonják felelősségre az ördögűzést végző papot. A német Anneliese Michel tragikus történetét alaposan dokumentálták, a fiatal lány állítólagos démoni megszállását, leépülését - és halálát.
Anneliese 1952-ben született egy kis bajorországi falucskában. Szülei jóravaló, mélyen vallásos emberek voltak, és a Biblia tanításának szellemében nevelték gyerekeiket. Anneliese-nek 1968-ban, 16 éves korában kezdődtek a rohamai. Állítása szerint imádkozás közben borzalmas látomásai voltak, démoni hangokat hallott, és nem sokkal később látványos ellenszenvet mutatott a keresztény szimbólumok iránt. Egy pap tanácsára a lányt orvoshoz küldték, ahol epilepsziát állapítottak meg nála, és évekig gyógykezelték, sikertelenül. A rohamok súlyosodtak, míg végül a szülők - abban a hitben, hogy lányukat a gonosz szállta meg - ördögűző segítségét kérték.
Anneliese állapota egyre rosszabb lett. Elváltoztatott hangon üvöltözött - saját korábbi elmondása alapján Hitler, Káin, Júdás és Lucifer is rajta keresztül szólt, és egyesek szerint olyan nyelveken is, amelyet a lány nem ismert -, a beszámolók alapján a földre piszkított, és olykor a padlóról nyalta fel a saját székletét, bogarakat, pókokat evett, és egyszer két napig ült a konyhaasztal alatt, ahol kutyaként ugatott. 1975 és 1976 között összesen 67 ördögűző szertartást hajtottak végre rajta, miközben már alig, majd egyáltalán nem evett - közben kórosan lesoványodott, már nyelni sem tudott, és gyakorlatilag éhenhalt. Halálakor mindössze 30 kilót nyomott.
A szülőket és az ördögűzést végző két papot bíróság elé állították, és gondatlanságból elkövetett emberölésért bűnösnek találták. Hat évnyi börtönbüntetést és három év próbaidőt kaptak, de előbbit végül elengedték.
