Hát ilyen, ugyanis 1988-ban járunk, és Hugh Jackman igencsak esélyesnek tűnő jelölt az elnökválasztási kampányban, ám előkerül egy fotó, és a sajtó vadászni kezd rá.
Nem biztos, hogy ez igaz, de sokak szerint a demokrata párti Gary Hart volt az első politikus, akit a bulvársajtó intézett el. Ezt írja legalábbis 2014-es, az All the Truth Is Out: The Week Politics Went Tabloid (A teljes igazság napfényre került: A hét, amikor a bulvár irányította a politikát) című könyvében Matt Bai, és ebből a tényfeltáró műből készített most filmet Jason Reitman (Juno, Egek ura), az itt jó kis nyolcvanas évekbeli frizurát hordó Hugh Jackman pedig esélyt kapott arra, hogy a Logan - Farkas után egy újabb emlékezetes alakítást nyújtson, és vannak persze már olyanok is, akik mindenféle díjakat emlegetnek a The Front Runner, avagy A befutó kapcsán.
Gary Hartot generációja legtehetségesebb politikusának tartották, és 1988-ban a demokrata párt színeiben az elnökválasztási kampányban is elindult, de annak már korai szakaszában az egyik bulvárlap egy belső informátoron keresztül kiderítette, hogy a politikusnak szeretője van. Ez korábban még nem került senkinek a karrierjébe, sőt, adott esetben dobott az adott jelölt esélyein – lám, milyen férfias, milyen potens! -, Hart azonban belebukott az ügybe, ugyanis a szokásos bulvárlapok mellett komoly napi és hetilapok is foglalkozni kezdtek a botránnyal, ő és stábja pedig alábecsülték az eset horderejét. Végül kénytelen volt kilépni a versenyből – igaz, azzal ellentétben, amit a most megjelent előzetes sugall, politikai pályafutása nem ért véget teljesen, nemzetbiztonsági tanácsadóként ő volt az, aki egész konkrétan megjósolta a szeptember 11-i terrortámadást – persze nem hallgattak a figyelmeztetésére.
Jason Reitman egyik kedvenc témája a vállalati kommunikáció és a válságmenedzsment – tanítanivaló a témakörben korai, Köszönjük, hogy rágyújtott! című munkája, és már az előzetesen is látszik, hogy Gary Hart története nagyon fekszik neki. Ahogy fekszik Hugh Jackmannek is, akinek a jelek szerint kicsit öregednie kellett ahhoz, hogy valóban jó szerepeket kapjon, merthogy amit itt mutat, az nagyon meggyőző. És meggyőző Vera Farmiga is a jelölt neheztelő feleségeként – talán kicsit előrevetítve Hillary Clinton alakját is -, aki az Egek urában már dolgozott együtt Reitmannel, és ő mindig nagyon jó, akárcsak J.K. Simmons Hart kampánymenedzsereként.
És bár erről nem itt derül ki sok minden, a filmnek nyilvánvalóan vannak modern politikai áthallásai, hiszen Donald Trump úgy nyerte meg az elnökválasztást, hogy tucatnyi szexuális zaklatási per volt folyamatban ellene, vagyis a világ sokat változott, akárcsak a politika és a média is. És nem biztos, hogy jó irányban. Azt pedig gyorsan hozzátenném, hogy az old school filmplakát baromi jól sikerült.
