Bár kínai országimázsfilmnek is elmegy, az elveszett jetigyerek és a vele összehaverkodó kínai gyerekek története abszolút nyugati ízlés szerint készült, és nagyon szórakoztató is egyben.
Én azt hittem, hogy a cím Jedi kölyök, az a fehér, szőrös lény pedig egy kicsi wampa, elődje annak a teremtménynek, aki majd egy messzi, messzi galaxisban a jégbarlangjába hurcolja Luke Skywalkert a hófedte Hoth bolygón, de ahelyett, hogy gyorsan megenné, a mennyezetre ragasztja, hogy az magához térve kiszabadíthassa magát, és lézerkarjával lemetszhesse nagy, szőrös karját. És esküszöm, a két lény tényleg nagyon hasonlít egymásra, és ez egy izgalmas előzményfilm lenne, de persze csak vicceltem, mert természetesen a Jetikölyök egy újabb jetis film. Merthogy mostanában divat lett az egész estés jetis filmek készítése, amivel semmi baj nincs, mert az Apróláb (2018) és A hiányzó láncszem (2019) is nagyon szórakoztató volt – ahogy ez is.
Nem tudom, mi lehet olyan izgalmas az amúgy nem létező jetikben, talán pont az, hogy nem léteznek, így bármilyennek lehet ábrázolni őket - a Jill Culton és Todd Wilderman rendezőpáros pedig él is ezzel a lehetőséggel. Hősük egy sanghaji kislány, aki nemrég veszítette el az édesapját, nem találja a helyét, és ahelyett, hogy édesanyjával, a nagyival vagy a barátaival lenne, egy, még apuval eltervezett nagy utazásra gyűjt Kínán át. Aztán egy este, amikor hegedülni megy fel a háztetőre, összefut a címbéli jetikölyökkel, aki egy titkos kutatóintézetből szökött meg rossz emberek elől, akik most is keresik. És mire azt mondanánk, hogy kínai-amerikai koprodukció, a lány már egy teherhajón találja magát az Everest névre keresztelt jetikével, hogy hazavigye a Himalájába, és vele tart a szomszédban lakó, vele egykorú ficsúr és annak vicces kuzinja is, a nyomukban pedig a mindenre elszánt állatbefogók. Vajon sikerül visszavinni a kis hegyi lényt az otthonába?
Vajon fázni fognak a Himalájában az egy szál pólóba öltözött hőseink? És vajon hogy lehet, hogy az a nagy jeti sem a Sanghajban töltött napok alatt, sem az egész hosszú út alatt egyetlen egyszer sem végezte el a nagydolgát? A Jetikölyök rém egyszerű film, ahogy a karakteranimáció is az, de ezzel semmi baj nincsen. Alig pár ecsetvonással vázolja fel csak, miért is kell a jeti azoknak, akiknek kell, hasonlóan gyorsan zavarja le a főszereplő kislány jellemábrázolását, társaira még kevesebb jut, a jeti pedig inkább olyan, mint egy nagy kutya, aki csak úgy jön velük. Azt leszámítva, hogy tud pár olyan dolgot, amit egy kutya nem, de ez már inkább a látványvilág része, ami nagyon rendben van. Mondjuk nehéz is lenne a Kína legszebb részeit érintő utazást nem szépen és látványosan megmutatni – és a kínai Pearl Studio és a DreamWorks közös projektje egy kicsit országimázs film is -, de ne legyünk cinikusak, ez tényleg szép, és azt is gyönyörűen mutatják be, ami a gyerekekkel és a jetivel történik. A másik oldalt viszont jócskán elmaszatolták, pedig az igazi kalandhoz mindig jól eltalált és kitalált gonoszok kellenek, a velük kapcsolatos poénok sokkal laposabbak is, vagy lepattannak a gyerekekről, nem úgy, mint a ritka kígyófajjal kapcsolatos viccek, azok nagyon ültek!
Értékelés: 7/10
