Kedvenc filmes maszkjaink

A maszk sajnos az életünk részévé vált, de vannak nagyon is színes, szórakoztató vagy éppen ijesztő álarcok is - nyilván a film világában. Ezeket szedtük össze, de nem kizárólag horrorfilmekből csemegéztünk.

XIV. Lajos - A vasálarcos (1998)

A vasálarcos férfi valóban létezett – vagy nem. A legenda Voltaire-nek köszönhető, és tény, hogy az Pignerol-i, majd  az exilles-i börtönnek volt két VIP foglya, akikkel még az őrség sem érintkezhetett, de a vasálarc valószínűleg költői túlzás. Már ekkor felmerült az a verzió, hogy az illető a Napkirály, XIV. Lajos ikertestvére, Fülöp, és így titkolták létét. Filmünk kicsit tovább szalad, itt a már agg muskétások felcserélik a rab Fülöpöt a dölyfös XIV. Lajosra, aki alkalmatlan a trónra, és az ő helyébe lépő testvére lesz a nagy király, és mindketten – vigyázat, spoiler! - D'Artagnant gyerekei. Leonardo DiCaprio kettős szerepben látható, és meggyőzően tud hisztizni és akaratoskodni, a vasálarc pedig elég riasztó.

Stanley Ipkiss - A maszk (1994)

Ezt a filmet erre a listára feltenni akkora evidencia, hogy már-már szégyelljük magunkat, de csak kicsit. Hősünk, Stanley Ipkiss, a szégyenlős banki alkalmazott véletlenül lel rá Loki, a rosszcsont skandináv isten famaszkjára a folyóparton, ami egyébként úgy néz ki, mintha egy rosszul fizetett kellékes 20 perc alatt rakta volna össze uszadékfából. Az álarc hatására hősünk átalakul egy harsány, gátlástalan zöldpofájú pojácává, szegény Stanley szöges ellentétévé – és ezt csakis Jim Carrey tudta eljátszani -, aki azért valahol mégis az ő kivetülése, vagy mi. Persze a Maszk rossz kézbe is kerülhet, és kerül is, de még szerencse, hogy ott van Milo, aki örökké népszerűvé tette a Jack Russell terrier fajtáját, és kiderül, hogy még egy kutyán is lehet maszk.

Bőrpofa - A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)

Szegény Bőrpofa ugyan egy brutális gyilkos, nem saját indíttatásból öl, hanem retardált családja utasítására. Tobe Hooper, A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) rendezője szerint Bőrpofa - akit a valóban élt, de „csak”  két áldozatot szedő nekrofil Ed Geinről mintázott, az eredeti színész pedig Gunnar Hansen volt – egy nagy csecsemő, akinek nincs is igazi személyisége. Merthogy mindig az adott bőrmaszk határozza meg a viselkedését, és három ilyen, természetesen korábbi áldozatokból készült álarca van. Az Öreg Néni álarc, a Csinos Hölgy álarc és a Gyilkos Maszk, utóbbi persze a munkaruhája. A figura olyan jól sikerült, hogy még legalább hatszor tért vissza, persze a láncfűrésszel együtt.

William Rookwood - V mint vérbosszú (2005)

Hősünk a négyszáz éve kivégzett lázadó, Guy Fawkes álarcát viseli, aki társaival együtt levegőbe akarta röpíteni a parlamentet, hogy az országot megszabadítsa a zsarnokságtól, ám a bitófán végezte. Az új zsarnokölő az elképzelt jövő Londonjában harcol az igazságért, közben mellékesen megmentve Natalie Portman életét.  Guy Fawkes maszkhoz illő köpenye és kalapja is van, és remekül bánik a különböző késekkel, így egyszerre kapunk egy modern disztópiát és egy régimódi kalandfilmet. És bár arcából szinte végig nem látni semmit, Hugo Weaving becsülettel hozza le az impozáns figurát, olyan hatásosan, hogy annak utóélete is lett, a maszk a globális anarchista mozgalom jelképe lett, akiknek ráadásul praktikus kellék is tüntetések és más megmozdulások során.

Madárijesztő - Batman: Kezdődik (2005)

A Madárijesztő valójában Dr. Jonathan Crane, az Arkham Elmegyógyintézet rezidens orvosa, aki kifejlesztett egy olyan ideggázt, ami előhozza az emberek félelmeit, amit a foglyokon kísérletezett ki. A ritka ronda maszk, ami úgy néz ki, mintha iszapból, hínárból és disznótrágyából gyúrták volna össze, arra való, hogy beindítsa a gáz hatásait, amitől az áldozat legmélyebb félelmeivel szembesül, de volt egy nagyon is praktikus oldala is: abban voltak azok a filterek, amik őt magát megvédték a szer hatásától. Christopher Nolan verziójában a Cillian Murphy által játszott Crane/Madárijesztő Ra's al Ghul pokoli tervének része, ahol az ideggáz egész Gothamet pusztítaná el.

Frank - Frank (2014) 

Van, amikor a maszk valakinek az identitását rejti el, van, hogy valami egész más célt szolgál. Erre példa maga Frank, a tökéletességre törekvő zenész, aki sehová sem megy hatalmas papírmasé feje nélkül. Azt mindenhol hordja, nem csak a színpadon, de még alvás közben is. A bandában ezt mindenki rég elfogadta, mert tudták, hogy ez nem különcség, hanem valami más, az újonc Jon azonban mindenképpen a dolog végére akar járni, ami nem jó ötlet. Michael Fassbender tényleg ebben a nagy fejben csinálta végig a filmet, ami egyben megfosztotta a periférikus látásától, így mindennek nekiment, aminek neki lehet menni, de a film remek lett. Lenny Abrahamson rendező a karaktert - és a fejet – a valóban élt és valóban papírmasé fejjel parádézó angol komikusról, Chris Sievey-ról mintázta, akinek Frank Sidebottom volt a művészneve.

Bane – A sötét lovag - Felemelkedés (2012)

Nemrég valaki viccesen összefoglalta, hogy Bane gyakorlatilag a COVID-19 előképe: mindig maszkot hordott, fellépését a sportesemények eltörlésével kezdi, majd karanténba zárja az egész várost, és az egész helyzetért egy denevért okol.  Nem is véletlen, hogy most nagyon kelendő a Bane maszk, bár a szakemberek szerint nem ideális a védekezéshez. Maga Bane persze az egész Sötét Lovag trilógia egyik legjobb gonosza, nála csak Joker menőbb, Tom Hardynak pedig baromi jól állnak az olyan szerepek, ahol elsősorban fizikailag kell jelen lennie, és alacsony termete ellenére árnyéka rávetül egész Gothamre. A maszk pedig van olyan brutális, mint maga a figura, de nem csak elrettentésre való, hanem megcsonkított arcát is védi, és olyan gázt szív belőle, ami enyhíti elviselhetetlen fájdalmát.  

Rorschach - Watchmen: Az őrzők (2009)

Egy alternatív valóság bűnüldöző szuperhőse Walter Kovacs, egy prostituált fia, aki egy különleges „foltváltó” ruhából készít magának maszkot. A ruha eredeti megrendelőjét meggyilkolták, és Kovacs ekkor döntött úgy, hogy az emberiségben csalódva örökké az igazságot keresi. Nevét Hermann Rorschachtól, a híres Rorschach teszt kidolgozójától kölcsönözte, a maszk pedig két különleges textilrétegből áll, amelyek között mozog két tintafolt az arc két oldalán, egymással mindig szimmetrikusan,  reagálva az arc hőmérsékletére és a nyomásra. Ha nincs rajta a maszk, Kovacsnak/Rorschachnak gyakorlatilag nincs mimikája, azt vallja, a maszk az igazi arca, és az őt játszó Jackie Earle Haley-nek szerintem tényleg ilyen a fizimiskája.

Babapofa - Boldog halálnapot! (2017)

Egy horrorfilmben az az alapvető elvárás, hogy a maszk ijesztő legyen. Volt már rá precedens, hogy egy kicsit vicces volt, legalábbis a Ghost Face álarc a Sikolyból szerintem valamennyire az volt, de ez más kategória. Merthogy a babapofa a maga idióta vigyorával, hatalmas kék rajzfilmszemeivel és egy szem kapafogával eredetileg nem is ijesztésre szolgál, ő a filmbeli Bayfield Egyetem kabalafigurája – más kérdés persze, milyen egyetem akar ilyen kabalát -, és pont az üres vigyor miatt lesz ijesztő. Már amennyire ijesztő, mert a szöszi Jessica Rothe sokszori  halálával készült időhurkos sztori inkább horrorvígjáték, és ahhoz pont passzol az álarc.

Dr. Hannibal Lecter  - A bárányok hallgatnak (1991)

Van ugyebár az a maszk, ami megvédi a viselőjét, merthogy eleve erre találták fel, de olyan eset is van, amikor a maszk viselőjétől kell megvédeni mindenki mást. Dr. Hannibal Lectert ugyan csak nagyon rövid ideig látjuk ebben a ronda, jellegtelen maszkban, amit mellesleg a híres kellékes mester, Ed Cubberly tervezett és készített el, de az nagyon emlékezetes, főleg a háttértörténet miatt. Korábban ugyanis Lecter mellkasi fájdalomra panaszkodott, és amikor az EKG során a nővérke fölé hajolt, szétharapta az arcát, vagy ahogy a tenyérbe mászó Dr. Chilton meséli: „Az orvosok többé-kevésbé rendbehozták az állkapcsát. Az egyik szemét sikerült megmenteni. Lecter pulzusa akkor sem ment 85 fölé, amikor megette a nő nyelvét.” Sir Anthony Hopkins a maszkban is hátborzongató, de nevezhetjük szájkosárnak is.