Nem ér a nagy előd nyomába, de horror- és Star Wars-rajongóknak kötelező darab!
Kiknek ajánljuk? A horror- és thrillerrajongók nyugodtan tegyenek vele egy próbát, és persze azok is, akik szeretik összehasonlítgatni a remake-eket az eredeti filmekkel. A Star Wars-fanoknak pedig kötelező megnézni a Zsivány Egyes Cassian kapitányát alakító Diego Luna miatt!
A Hollywoodban évek óta tomboló remake-gyártási láz utolérte Joel Schumacher kultikus orvosi thrillerét, az 1990-es Egyenesen átot is, amiben egy csapat fiatal és ambiciózus medikus a halál utáni élet titkát kutatva olyan ajtókat nyit ki, amelyeket jobb lett volna bezárva hagyni. A 27 évvel ezelőtti változat ráadásul a korszak közönségkedvenc fiatal sztárjait vonultatta fel: a főszereplők között ott volt Az elveszett fiúk menő rockvámpírja, Kiefer Sutherland és a Micsoda nő!-vel berobbanó Julia Roberts, (akik ráadásul összejöttek a forgatáson), a Péntek 13 és Tremors miatt a horrorrajongó geekek körében már ekkoriban is nagyon népszerű Kevin Bacon, és a Baldwin-klán egyik jóképű macsója, William Baldwin (valamint Oliver Platt, aki valamiért sosem tudott akkora sztárkarriert befutni, mint kollégái).
A fiatal orvosok teljes titokban, a tudományok és az áltudományok határán egyensúlyozva vizsgálták a halált, mint szervezetre gyakorolt jelenséget: vagyis altatókkal és defibrillátorral direkt kiütve egymást, szorgalmasan lejegyzetelték a szívhalál után a túlvilágon lebegő ember agyműködését. A remake törtető orvostanhallgatói ugyanezt teszik, és ezúttal is csupa közönségkedvenc színész szerepel a filmben:
- Ellen Page, az Eredet és a Juno sztárja,
- a mexikói Diego Luna, akit a Zsivány Egyesben láthattunk, és csak most indult be igazán a hollywoodi karrierje,
- Nina Dobrev, a Vámpírnaplókból,
- valamint Kiefer Sutherland, aki még azért 50 évesen is elég nagy névnek számít (és elvileg ugyanazt a karaktert alakítja, akit a régi filmben, csak most már órákat tartó orvosprofesszor lett belőle, sosem adja jelét, hogy anno ő is kísérletezgetett volna a mesterséges klinikai halállal)
Jó, jó, de most akkor befosatós film az új Egyenesen át, vagy nem?
Igen, eléggé para film. Legalábbis abban az értelemben, hogy A tetovált lány-filmeken és A bura alatt sorozatepizódokon edződött Niels Arden Oplev nagyon jól használja azt a fajta olcsó, horrorfilmes sokkhatást, amikor hirtelen bevágódik egy ajtó, vagy feltűnik egy szellemalak a főhős mellett – mi meg ijedtünkben kiugrunk a moziszékből! De a veterán dán rendező a suspense effekteket is jól használja, vagyis azt a trükköt, amikor nézőként sokkal többet tudunk az adott helyzetről, mint a jelenet szereplői, és pont emiatt izgulunk értük.
A horrorfilmek kötelező rémpofás-ajtókaparászós ijesztgetései mellett az új Egyenesen át a díszletekkel is nagyon jól játszik. A kórházi környezet miatt eleve adva van egy rakás szűk, kivilágítatlan folyosó és tágas hodály (bonctermek, kórtermek, hullaház, stb.), ami mellé további olyan helyszínek is bejönnek a történetbe, mint a hajófedélzet, az uszoda, a tűzlépcsős, régi bérház vagy a lepukkant városrész. Nálam egy jó horror fokmérője mindig az, hogy a film vége után mennyire futkos a hideg a hátamon, és mennyire keresem mindenhol kényszeresen a villanykapcsolót. Márpedig ezúttal a Westendben tartott esti sajtóvetítés után eléggé para volt végigmenni a kihalt plázán. A sok lehúzott rácsú bolt között mindig csak a szemem sarkából láttam mászkáló alakokat a távolban, és soha ilyen gyorsan nem ürítettem még nyikorgó ajtajú nyilvános vécében, mint az Egyenesen át után...
