Már a Gyilkosság az Orient-expresszennél lehetett érezni, hogy ha Branagh rákapott Agatha Christie regényeinek adaptálására és egyhamar nem áll le velük, még akkor sem, ha gyakorlatilag a karakter nevén kívül semmit nem tart meg az eredeti műből. (Tulajdonképpen filmes bravúrnak tekinthető, hogy a világ egyik legjobban megírt, gazdag háttértörténettel és motivációshálózattal rendelkező krimijét sikerült egy zagyva szappanoperává átdolgoznia, ahol a nézőnek az az érzése, hogy egyetlen dolgon spóroltak: a forgatókönyvön. Ami valójában már meg volt írva!)

Nos, mindez nem vette el a színész-rendező kedvét attól, hogy a továbbiakban is felöltse a saját bajusz-változatát (amelynek most már önálló háttértörténete van, lásd a Halál a Níluson). Sőt, további Christie-karakterre vetette ki a hálóját: Miss Marple-t is szeretné bevonni a filmes univerzummá bővülő adaptációinak sorába.

Egyebek között erről beszélt az AMC Theaters Twitterén látható videóban 

Igen, nagyon szeretném látni Marple-t a filmes univerzumban. Tényleg. Ő egy briliáns, briliáns nyomozó. Úgy értem, nem hivatásos nyomozó. Egy briliáns amatőr szimat. Miközben Poirot karakteréhez kutattam rengeteg, rengeteg, rengeteg Marple-történetet olvastam. Ez a másik típusú detektív lét, amikor az emberek az hiszik, hogy tudják milyen vagy, így el tudsz tűnni, láthatatlanná tudsz válni a számukra. Ha az emberek nem foglalkoznak veled az egy hihetetlenül nagy előny egy bűntény megoldásánál. Ez azt jelenti, hogy előnyöd van velük szemben: olyankor is látod őket, amikor fogalmuk sincs róla, hogy megfigyeled őket. Szóval nem lenne óriási összeereszteni őket? Szerintem remek lenne.

– áradozik Branagh, ami azt sejteti, hogy a következő filmjében valamilyen módon megjelenik majd Christie másik közkedvelt alakja, a St. Mary Meadben élő vénkisasszony, aki amikor épp nem köt vagy kertészkedik bűnügyeket old meg.

Agatha a nagymamájáról mintázta a karaktert, aki sokkal közelebb állt a szívéhez, mint az idegesítő belga, akitől viszont a közönsége nem hagyta, hogy megszabaduljon.

Nem Branagh az első, akiben felötlött egy crossover lehetősége, Christie azonban mindig is kategorikusan elutasította az arra vonatkozó kérdéseket, hogy mikor kerül a két nyomozó egy történetbe. Az írónő úgy vélte, hogy a két szereplő annyira különbözik egymástól, hogy nem tudnának együttműködni, egymás agyára mennének, illetve kettejük módszere túlságosan különbözik ahhoz, hogy közösen alkalmazni lehessen.

Reméljük Branagh a Marple-adaptáció főszerepét ezúttal átengedi másnak. A két korábbi filmjéből kiindulva mindenképpen arra számíthatunk, hogy a kedves idős hölgyet egy igazi nagyágyú alakítja majd. Ha az angol színésznők közül kellene válogatni, akkor Maggie Smith-t például szívesen megnéznénk az ártalmatlannak tűnő idős hölgy szerepében, aki a rendőröket megszégyenítő profizmussal old meg gyilkosságokat. Helen Mirren egy sokkal energikusabb értelmezése lenne a karakternek és közelebb állna ahhoz, amit Branagh Poirot-val művelt. Izgalmas választás lenne Emma Thompson – erre azonban elég kicsi az esély, tekintettel arra, hogy korábban a rendező felesége volt, aki elhagyta őt Helena Bonham Carterért. Szóval ez utóbbi színésznő is ugrott, mint lehetőség. Marad viszont Judi Dench és Vanessa Redgrave, akik mindketten vérprofik és nagyon különböző karaktert adnának a szerepnek.

Plusz infók a sorok között

A hardcore-Christie rajongóknak valószínűleg nem kerülte el a figyelmét a legfrissebb adaptációban, a Halál a Nílusonban elejtett célzások, amelyek minden valószínűség szerint Kenneth Branagh terveire engednek következtetni. A film egy pontján (kb 47-48. perc) a Branagh alakította Poirot-t arról kérdezik, hogy milyen örömökben van része – már ha a házasságban nincs, ahogy azt említi - ő pedig

lelkesen mesél a tökökről, erről az el nem ismert zöldségről, amelynek a természtésére szeretne szakosodni valahol a vidéki Angliában.

Aki beható ismeretekkel rendelkezik Agatha Christie regényeinek terén, tudja, hogy ez éppen az 1926-ban megjelent Az Ackroyd-gyilkosság alapszituációja. A magánnyomozói praxisából is nyugdíjba vonuló Poirot töknemesítéssel tengeti napjait egy angol vidéki kisvárosban. Ennek kapcsán találkozik a regény elbeszélőjével, a helyi orvossal, Dr. James Shepparddel. A jó doktort ugyanis kis híján eltalálja egy tök, amely szomszédja kerítésén repül át az ő kertjébe. 

Szorgosan irtottam a pitypanggyökereket, amikor egész közelről figyelmeztető kiáltást hallottam, aztán egy nehéz tárgy suhant el a fülem mellett, és undok rottyanással a lábam elé esett. Egy úritök. Dühösen néztem fel. A fal fölött, tőlem balra, megjelent egy arc. Gyanúsan fekete hajjal részben fedett tojásfej, hatalmas bajusz meg egy éber szempár. Rejtélyes szomszédunk volt, Mr. Poirot.

A különleges elbeszélői és regényírói bravúrral megírt Az Ackroyd-gyilkosság meghozta az igazi hírnevet Christie-nek, akinek máskülönben nem volt éppen rózsás éve az 1926-os. Ekkor hunyt el szeretett édesanyja, akinek hónapokat töltött a hagyatéka rendszerezésével, a háza felszámolásával, eközben pedig a férje beleszeretett egy másik nőbe, ezt közölte is feleségével válási szándékával együtt.

A kétségbeesett asszony az éjszaka közepén autóba ült és egyszerűen köddé vált.

A járművet, táskáját és bundáját hamarosan megtalálták, őt magát azonban 11 napig kereste az egész ország. Végül egy felkapott fürdőhelyen bukkantak rá más néven, a történtekre pedig soha nem adott magyarázatot.