Aki legyőzte Al Caponét

Costner az első igazi főszerepében rögtön be is jelentkezett a végletekig tisztességes, korrumpálhatatlan amerikai hős szerepére. Az Al Capone után nyomozó Eliot Ness először még naiv kisfiúként mozog a gengszterek világában, de a film során komoly átalakuláson megy át, és a fináléra elhisszük neki, hogy méltó ellenfele a hírhedt gengszternek. Brian De Palma thrillerét persze nemcsak miatta érdemes megnézni, Robert De Niro és Sean Connery is kiváló alakításokat nyújtanak, a film pedig a saját műfajában is kiemelkedő.

Nincs kiút

Costner ránézésre nem az a kimondott sztáralkat, épp ezért alkalmas a hétköznapi(bb) hősök eljátszására. Egy ilyen figurát alakít Kenneth Fearing noir regényének második megfilmesítésében is, ahol a hadügyminiszter (Gene Hackman) új összekötő tisztjeként egy szerelmi viszonyba, majd egy politikai játszmában ütőkártyaként használt gyilkosságba keveredik bele. Costner ezúttal is a visszafogott, kicsit rejtélyes férfit hozza, a Sean Younggal közös szexjelenete egy limuzin hátsó ülésén pedig hollywoodi mércével is emlékezetes.

Farkasokkal táncoló

Kasszarobbantás a mozipénztáraknál, 7 aranyszobor az Oscar-gálán (köztük a legjobb rendezés és film díja), debütáló rendezés ennél jobban aligha sikerülhet. A háromórás western kiábrándult polgárháborús katonájaként Costner újra a rá jellemző lelkiismeretes, tisztességes és komoly figurát hozza. A film elkészítésért ráadásul óriási kockázatot vállalt, beletette a saját pénzét is, és majdnem a gerincét törte egy lovasbalesetben.

JFK – A nyitott dosszié

Oliver Stone egyik legerősebb és legtöbbet vitatott filmjében, a Kennedy-gyilkosság hátterét vizsgáló JFK-ben Costnert szemüveggel és ősz hajjal öregítették hozzá karakteréhez, Jim Garrison ügyészhez. Ő vezeti végig a nézőt a történteken, bemutatva a különféle összeesküvés-elméleteket, és Costner tökéletes a szürke eminenciás szerepében. Nem használ látványos eszközöket (nem csak itt, más filmjében sem), de nincs is rá szüksége.

Robin Hood, a tolvajok fejedelme

Lehet, hogy kreatív szempontból nem volt a legjobb ötlet egy tősgyökeres amerikaira bízni egy ikonikus angol karakter megformálását, de produceri oldalról mindenképp: túl a Farkasokkal táncoló Oscar-esőjén Costner óriási sztárnak számított. Megtehetett bármit, még azt is, hogy a sherwoodi erdő legendás gerilláját középkori akcióhősként, amerikai akcentussal játssza el. Jól áll neki, ráadásul az sem zavarja, hogy a sheriffet alakító Alan Rickman időnként ellopja előle a show-t.

Több mint testőr

A legjobb alakításokat és nem a legjobb filmeket keressük, ezt Mick Jackson romantikus akcióthrillere kapcsán muszáj leszögeznünk. A Több mint testőr egy szigorúan vett top10-be nem biztos, hogy beférne, de ha a kritikusok nem is, a nézők imádták Whitney Houston és Costner párosát. A színész később azt állította, hogy minimalista alakításával az előtt a Steve McQueen előtt tisztelgett, aki karrierje csúcsán hasonlóan szótlan, marcona figurákat játszott, és akinek a Több mint testőr eredetileg íródott.

Tökéletes világ

Costner sokáig ragaszkodott hozzá, hogy csak pozitív figurákat játsszon, de Clint Eastwood felkérésére nem tudott nem mondani, így életében először egy igazi rohadékot alakított a szökevény Butch Haynes bőrében. Más kérdés, hogy a túszul ejtett kisfiú a film végére meglágyítja a bűnöző szívét, így aztán a színésznek mégsem kellett teljesen szakítani az imázsával. Eastwood amúgy eredetileg csak rendezőként vett volna részt a produkcióban, Costner beszélte rá, hogy vállalja el a seriff szerepét.

Waterworld – Vízivilág

Ez az a film, amellyel nem lehet a hasonló listákon találkozni. A Waterworld volt a korszak legdrágább produkciója, és akkorát bukott, hogy majdnem földbe is állt miatta Costner karrierje. Mai szemmel sokkal izgalmasabbnak hat ez a kaotikus vízi Mad Max, a klímapara fokozódása miatt ráadásul aktuálisabb is, mint volt. Costner jól hozza a marcona vadembert, de a nézők valószínűleg nem tudták elfogadni a színész korábbi szerepeitől idegen figurát. Egy Mel Gibsonnal a főszerepben talán sikeresebb lett volna a film, de a Waterworld így is megérdemel egy második esélyt.

Fegyvertársak

Costner a Farkasokkal táncoló gigasikere és a Jövő hírnöke megabukása után ismét visszatért a rendezéshez és a vadnyugathoz, és milyen jól tette! Robert Duvall oldalán egy olyan cowboy-t alakít, aki próbálja kerülni az erőszakot, de van egy pont, amelyen túl már kénytelen fellépni a félelem és a zsarnokság ellen. Costner rendezőként és színészként is a visszafogott, nyugodt erőre szavaz, vagyis pont azt hozza, amit elvárunk tőle.

A döntő szavazat

Joshua Michael Stern filmjének izgalmas az alaphelyzete: Bud Johnson amerikai kisember szavazatát technikai hiba miatt nem regisztrálják, de annyira szoros az elnökválasztás végeredménye, hogy a férfi megismételt szavazatán múlik, hogy ki lesz az új elnök. Johnson a média és a politika érdeklődésének kereszttüzébe kerül, a kampánystábok kitelepülnek a szomszédjába, hogy személyre szabott ígéretekkel bombázzák őt. A döntő szavazat vicces, de nem túl erős szatíra, Costner azonban nagyon is szerethető a nagypolitika ellen beoltott, kislányát egyedül nevelő családapa szerepében.