Hagytam magam megvezetni, azt hittem, a szépséges múmiacsaj elviszi a hátán a sztorit, Tom Cruise pedig újra képes lesz egy olyan tökös és merész akciófilmet összehozni, mint amilyen A holnap határán volt.
Kinek ajánljuk? Akit cseppet sem zavar a friss rebootőrület, akik megbíznak Tom Cruise-ban és akiket elbűvöl Sofia Boutella.
Valamiért azt hittem, ez most jó lesz. Mert ugye az ember nem bosszankodhat mindig azon, miért kell minden egykori sikerfilmet újragyártani, hanem egy ponton belenyugszik a dologba, sőt, reménykedni kezd, hogy na, lehet, hogy találnak egy új fogást a régi történeten és lesz olyan rendező, aki presztízskérdést csinál majd abból, hogy ő igenis tud emlékezetest csinálni újrahasznosított anyagból is. Lehetett volna ilyen rendező Alex Kurtzman is, aki A holnap határa forgatókönyvét is írta, ami egy meglepően jó és eredeti akciófilm volt, amiben Tom Cruise kifejezetten kellemes meglepetés volt. És persze ott van Sofia Boutella is.
Én azt hittem, hogy az új Múmia-film a gyönyörű francia-algériai táncosnőre épül majd, hogy tragikus szerepet kap és az egésznek lesz valami súlya – ellentétben a rendkívül szerethető, de néhol kifejezetten börleszkszerű eredeti filmekkel. Hát nem, ez is csak egy közepes Tom Cruise akciófilm lett némi okkult felhanggal, és rohangálással és látványos díszletekkel, amit valamiért mégis kicsit olcsónak érez az ember, Pedig az első negyedóra még védhető. Cruise és haverja az amerikai hadsereg felderítői Irakban, de közben a saját zsebükre dolgoznak és műkincseket lovasítanak meg, ami legfeljebb annyiban védhető tevékenység, hogy az ISIS harcosai úgyis lerombolnak mindent.
Egy lopott térkép segítségével aztán rábukkannak a bevezető képsorokban megismert elátkozott egyiptomi hercegnő sírjára, majd megjelenik egy csinos szőke régészlány is, aki egy titokzatos szervezetnek dolgozik. A testet rejtő szarkofágot fel is pakolják egy repülőgépre, amit aztán madarak támadnak meg, Cruise haverja pedig, akit korábban megcsípett valami bogár, furcsán kezd viselkedni. És nagyjából eddig vehető komolyan az egész sztori, majd ugrunk egyet, a gépből kizuhant múmialány nagyon buta angol rendőrök lelkét szívja ki – akik hajlandóak úgy öt centire odahajolni hozzá, hogy „nézd má’, ez nem valami lélekkiszívó dolog?” -, lassan visszanyeri régi formáját és úgy dönt, Tom Cruise kell neki, hogy kiteljesedjen a sorsa.
Cruise érthető módón kicsit ódzkodik az ötlettől, annál is inkább, mert bejön neki a szőke régészlány, de majd elfelejtettem, hogy megismerjük a titokzatos gonoszkutató szervezet elnökét, akit Dr. Jekyllnek hívnak. Igen, Jekyllnek, és minimális irodalmi (vagy filmes) műveltség is elég ahhoz, hogy kapiskáljuk, mit jelenthet ez, és ekkor már erősen vakargatjuk a fejünket, hogy mi a fenét is nézünk. Akkor most vegyük komolyan A múmiát, és vegyünk mindent szó szerint, vagy itt most vidáman elengedték a gyeplőt és bohóckodtak egy jót? Az utóbbi még menthető lenne, de természetesen az előbbiről van szó, pedig Cruise néha poénkodik egyet, ha olyan kedve van, de az egész egyáltalán nem vicces, és még csak nem is eredeti.
Merthogy A múmia visszatérben is fontos szerepe volt egy, a holtak közül visszatérő egzotikus külsejű múmialánynak, akinek nagyon is hasonló volt a háttértörténete, és ennél sokkal több Sofia Boutellának sem jutott. Ami szerintem nagy kár, egész más irányba mehetett volna el a történet. Lehetett volna belőle egy tragikus figura, de csak egy WC papírba csavart sablongonosz lett, aki túl sokszor sétál méltóságteljesen és vészjóslóan akkor is, ha éppen más dolga lenne, mindenki más pedig csak rohangál, mint a mérgezett egér. Pedig rá lehetett volna egy egész filmet építeni, gyönyörű és elbűvölő, csodás jelenléte van a vásznon – amit már a Kingsman: A titkos szolgálat gyilkos műlábú Gazellájaként is bizonyított.
Értékelés: 4/10
