Apuka nem is tudta, hogy apuka lett, amíg anyuka a kezébe nem nyomott egy félig rá hasonlító kisbabát, majd röpke nyolc évre eltűnik. Na ebből lesz a dráma és komédia.
Kinek ajánljuk? Gyereküket egyedül nevelő szülőknek, Omar Sy kedvelőinek és franciául tanulóknak.
Az újrahasznosítás nemcsak Hollywoodban dívik, néha a franciák is élnek vele, így történhetett, hogy a 2013-as, No se aceptan devoluciones című mexikói sikervígjátéknak európai remake-je lett, merthogy a rendező és a színészek franciák, de maga a történet Londonban játszódik. Ám minden a Riviérán kezdődik, ahol hősünk, Samuel (Omar Sy) a helyi Jani. Turistákat visz hajókázni, akik közül akit lehet, ágyba is cipelni, néha kettesével – a magyar fordítás a „hegesztés” szót használja -, kicsit megbízhatatlan, de ezt ellensúlyozza hangsúlyos jópofasága és lazasága. Aztán egy reggel megjelenik a küszöbén egy lány, a kezében egy kisbabával, mondván, ő még tavaly nyárról van.
Mielőtt hősünk azt mondhatná, Non, merci!, a lány taxiba ugrik és elhúz Londonba, Samuel pedig némi fáziskéséssel utána a brit fővárosba, és bár nem találja meg, mégis ott ragad. Egy véletlennek köszönhetően ugyanis jól fizetett kaszkadőr lesz belőle, a pénzből pedig tisztességesen fel tudja nevelni a kis Gloriát, merthogy kislányt kapott ajándékba.
Boldogan is élnek, ám 8 év elteltével megjelenik életükben az anyuka, akiről apuka eddig azt hazudta, hogy szupertitkos kém, és ezért nem lehet velük. Anyuka pedig többet szeretne együtt lenni a kislányával, de nem apukával együtt, mert időközben lett valakije.
Azt mondtam már, hogy apuka fekete, mint az éjszaka, anyuka tejfölszőke, a kislány pedig olyan karamella? Mert azok, ahogy az a képekből nyilván lejött, de furcsa módon erre a filmben egy árnyalatnyi apró utalás sincsen – ha csak a forgatókönyvet olvasnám, nem is derülne ki számomra. Persze lehet, hogy Franciaországban és Angliában nem tűnik fel senkinek a bőrszín – pedig legalább egy pont van a történetben, ahol ez fontos kéne, hogy legyen -, és egy ideális világban ez így is lenne, de ettől is több más összetevőtől valahogy túl steril és fals minden.
Apuka és lánya egyszerűen túl cuki, soha semmi feszültség, engedetlenség, visszabeszélés, türelmetlenség, a mellékszereplő önmaguk paródiái, különösen a meleg házibarát, a fordulatok csikorognak, az érzelmek túláradóak, és az egész olyan, mint valami túlszínezett, zenés-táncos reklám. Mondjuk egy Benetton reklám, mert szinte minden képet pontosan arra a színkülönbségre komponáltak, amit a történet kínos fesztelenséggel kerülget.
Értékelés: 5/10
