Azontúl, hogy egyikük létezésére sincs bizonyíték, mindkettőnek szép sűrű bundája van, aminek titkát gonosz tudósok használnák fel egy új hajnövesztő szerhez, legalábbis egy jópofa francia-belga rajzfilm szerint.
Nehéz kamasznak lenni, pláne, ha az ember apukája szőrén szálán eltűnt, te magad pedig elég furcsa tüneteket produkálsz. Például hiába vágják rövidre a hajad, másnap reggelre már újra hatalmas bozont van a fejeden, a lábad pedig olyan gyorsan nő, hogy anyukád fizetése a te cipőidre megy rá. Szóval furcsa vagy, és ezt a suli genyó zrikálói rég kiszúrták, nem is hagynak békén, és életedben az egyetlen reménysugár, hogy nyomra lelsz, ami eltűnt apukádhoz vezethet. Csakhogy a nyom a sűrű erdőbe vezet, ahol különös lény ólálkodik, és aki nem látta az előzetest, az is nyilván kitalálja, hogy ez az Óriásláb.
És azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a kiskamasz hősünk valójában Óriásláb fia, a korábban felsorolt tünetek pedig azt jelzik, örökölte apjától az óriáslábságot, ami azzal is jár, hogy hihetetlenül gyorsan fut, nagyon erős, és még az állatok nyelvén is tud beszélni. És miért él apuka a sűrű erdőben azon túl, hogy tud az állatokkal beszélni? Mert szőrnövekedésének titkát a HairCo nevű óriáscég gonosz tudósai akarják megfejteni, és most a srác nyomait követve ők is felbukkannak, sőt, elrabolják a szőrös apát, hogy kísérletezzenek vele. Még szerencse, hogy az erdő állataiból ütőképes akciócsoportot lehet szervezni a kiszabadítására.
A Ben Stassen-Jeremy Degruson rendezőpáros (Robinson Crusoe, Villám és a varázsló) pörgős és persze kötelezően tanulságos mesét rakott össze a saját óriásláb értelmezésükkel, ami technikai kivitelezésben megközelíti a nagyságrendekkel drágább hollywoodi produkciókat is. Az ő Óriáslábuk tulajdonképpen egy ember, akinek a jelek szerint hormontúltengése van, de roppant barátságos, és van olyan illedelmes, hogy az erdőben is alsógagyát hord. Persze a közkeletű hiedelmek szerint mind az Óriásláb, vagyis a Bigfoot, másként Sasquatch, mind a jeti ártalmatlan óriás, és egyes verziók szerint egy alig ismert indián dialektust beszél, és nagyon kerül mindenféle kontaktust az emberekkel.
De mi a különbség a két lény között, amelyek létezésére ugyan semmiféle bizonyíték nincsen pár elmosódott képen és videón kívül, és akiknek mégis óriási rajongótábora van. Azt mondják, a himalájai jetinek csúcsosabb feje és állítólagos szembeforduló lábujja van, és van, amikor fehérnek írják le – persze van, amikor nem –, míg az észak-amerikai Bigfoot inkább erdőlakó. Csakhogy az egész világon vannak mesék emberszabású „kriptidekről”, mint amilyen a Mande Barung Indiában, a Xing-Xing és Yěrén Kínában, az Alma a Kaukázusban és a Hibagon Japánban, de még az ausztrálok is mesélnek egy Yowie nevű, jókora majomszerű lényről.
Aki mindenáron hinni akar a létezésükben, az még tudományos magyarázatot is tud produkálni, ezek szerint Óriásláb egy félmillió éve kihalt főemlős, a Gigantopithecus leszármazottja, de felmerült az a verzió is, hogy egy korai emberfaj, a Homo erectus vagy a neandervölgyi utódai, akiket aztán a fejlettebb cro-magnoniak, a mi őseink szorítottak vissza a lakhatatlan területekre. Mi leginkább rajzfilmverzióban szeretjük őket, mint az Óriásláb fiában
