A Mac, a földönkívüli barát nem volt több mint egy másfél órás hamburgerreklám „a szegény ember E.T.-je” stílusában, de új fejezetet nyitott a szórakoztatóipar és a reklám történetében.
A termékmegjelenítés mindig is része volt a szórakoztatóiparnak, bár tény, hogy amikor James Bond a Skyfallban egy üveg Heinekent kortyolgatott ahelyett, hogy a védjegyévé vált vodka-martiniját iszogatta volna, ott már egy kicsit átcsapott paródiába a dolog... A Heinekenhez hasonlóan az Apple vagy a Mercedes is elég gyakran megjelennek a vásznon, a McDonald's viszont viszonylag ritkán tűnik fel. Az 1988-as családi sci-fi, a Mac and Me (nálunk Mac, a földönkívüli barát címen ismert) viszont nagyon sokat köszönhetett a híres gyorsétteremláncnak – a Disney pedig még annál is többet!
A film egy Mac nevű barátságos, de kissé szerencsétlen és a kormányügynökök által égen-földön keresett földönkívüli és egy különc kisfiú barátságát meséli el. Ez első hallásra pont úgy hangzik, mint „a szegény ember E.T.-je”, és ezzel az MGM stúdió is tisztában volt, ezért hogy elkerüljék a plágiumgyanút, az ő földönkívülijük megmentésén egy komplett család szorgoskodott, és a természetfeletti képességei is egészen mások lettek.
A filmet azonban nem fogadta túl jól a közönség (6,4 millió dollárt kaszált a mozikban – de 13 millióba került leforgatni), a kritikusok pedig a Spielberg-klasszikus ordító utánzása, valamint a McDonald's és a Coca Cola tolakodó termékelhelyezése miatt fanyalogtak. Ez a negatív reakció egyáltalán nem volt túlzás, főleg hogy
a McDonald'sban játszódik a film dramaturgiailag teljesen indokoltatlan táncjelenete, ahol még maga a gyorsétteremlánc kabalafiugurája, Ronald McDonald bohóc is vidáman ropja (a Coca Cola pedig gyógyerejű csodaelixír a kis űrlény számára).
A McDonald's-szal való nevetségesen bizarr társulást a film egyik producere, R. J. Louis hozta tető alá. Ő korábban több reklámon is együtt dolgozott a híres hamburgerlánccal, és annak jótékonysági szervezetével, a Ronald McDonald House Charities-szel is szoros kapcsolatban állt. Louis szentül meg volt győződve arról, hogy „a következő generációnak szüksége van egy saját E.T.-filmre”, és valahogy arra a következtetésre jutott, hogy a McDonald's lesz a tökéletes márkanév, amellyel összefoghat a siker érdekében, ezért aztán megmozgatott minden szálat. Hiszen, ahogy ő fogalmazott:
Én voltam az egyetlen ember az egész univerzumban, akinek kizárólagos mozgóképes felhasználási jogai voltak a McDonald's-védjegyre.
Valójában persze nem a McDonald's, hanem a Golden States Foods nevű kaliforniai élelmiszeripari vállalat szállt be anyagilag a filmbe (bár kétségtelen tény, hogy ennek a cégnek az elsődleges profilja a McDonald's-lánc kiszolgálása).
A Mac, a földönkívüli barát végül ugyan nem lett kasszasiker, de alapjaiban változtatta meg a McDonald's és a szórakoztatóipar viszonyát.
A Disney vezetősége ugyanis vérszemet kapott... Miután megtudták, hogy a R. J. Louis és a McDonald's között micsoda bombaüzlet köttetett, ők is aláírtak egy hároméves szerződést az étteremlánccal. Ezzel a stratégiai lépéssel kezdődött a Disney és McDonald's közös diadalmenete, ami igen ügyesen bebiztosította a következő néhány évtizedre, hogy a Happy Meal-menükhöz adott játékok mindegyike valamilyen Disney-produkcióhoz kapcsolódjon (az együttműködést a Disney végül 2007-ben felbontotta „a gyermekek egészségének fontossága” érdekében, de ez már egy másik történet).
