Igazából csak szegény Liam Neesonnak nincs kiszállás, mert lehet, hogy valamikor egy átmulatott dublini éjszaka után aláírt egy szerződést 125 darab tök ugyanolyan akciófilmre!
Emlékeztek a 2014-es Non-stopra? Feltehetőleg igen, mert két percentként adják a tévében. Ez volt az a film, amelyben az ideges Liam Neeson egy repülőgép fedélzetén rohangál fel és alá, mint egy mérgezett egér, mert egy vele játszó rafinált gyilkost keres. Csakhogy ezt nem árulhatja el a többi utasnak, pedig hullanak a népek, ezért egy idő után rá kezdenek gyanakodni, mind a fedélzeten, mind a hatóságok. No, ezzel össze is foglaltam Liam Neeson legújabb filmjének történetét is egyben, azzal az apró kiigazítással, hogy hősünk ezúttal nem repülőgépen flangál, hanem egy helyközi járaton, mert az olcsóbb, és nem egy gyilkost, hanem egy gyilkossági ügy koronatanúját keresi.
Hogy senkinek se kelljen különösen megerőltetnie magát, mindkét örökbecsű alkotás rendezője Jaume Collet-Serra lett, aki immár negyedszerre dolgozik együtt Neesonnal. És aki A zátony (2016) című egyszemélyes cápás-túlélős darabjával kicsit megpróbált elszakadni a kaptafától, de mégis visszatért ahhoz az akciófilmes formulához, amit még Luc Besson fejlesztett ki és koptatott simára, miután egy videotékában elleste a hongkongi akciófilmek alapjait. A kérdés csak az, hogy ha már ennyiszer sütötték el ezt a poént, és ha Neeson az elmúlt másfél évtizedben ennyiszer húzta magára a „nahát, ez a tök átlagos csávó milyen halálos képességekkel bír” karaktert, ki lesz kíváncsi egy olyan filmre, mint a The Commuter - Nincs kiszállás? Még úgy is, hogy a hazai forgalmazónak volt annyi esze, hogy a The Commutert ne fordítsa le Az ingázónak, mert arra még a MÁV kalauzai sem ülnének be.
A válasz a következő: a film nem nézhetetlen, bár középtájt vannak kínosan unalmas és vontatott részei, pl. amikor Neeson egyre céltalanabbul mászkál a folyóson, és ez már nem csak az utasokat irritálja, de a nézőt is. Collet-Serra egy dologban azonban jó, az akcióban, és amikor az egykori rendőrből lett biztosítási ügynök tényleg beindul, az izgalmas – arra a pár percre. A többi viszont olyan, mint A gyilkosság az Orient expresszen olcsó, külvárosi verziója, amiben az a meglepő –azon túl, hogy Neesonnal másodjára sütik el ugyanazt a poént -, hogy olyan remek színészek asszisztálnak hozzá, mint Vera Farmiga, mint az a titokzatos nő, aki hősünket bajba sodorja, illetve Sam Neill és Patrick Wilson, mint hősünk egykori kollégái a rendőrségnél. Persze nekik is élni kell valamiből két jó film között.
Értékelés: 5/10
