Az elmúlt pár évben feltűnően sok tárgyalótermi dráma érkezett Franciaországból, amelyek közös vonása a műfaji egyezésen túlmenően (a Tiszt és kém című Polanski-filmet leszámítva, aminek az elkészültét csak az motiválta, hogy a gyerekmolesztálással vádolt rendező találjon egy metaforát saját meghurcolására), hogy a bírósági ügy végkimenetelének primer izgalma mellett (gyakran helyett) olyan összetett szellemi kalandot nyújtanak, ami jócskán túlmutat a konkrét eset ábrázolásán.

A nálunk egyelőre csak a miskolci CineFest filmfesztiválon vetített A Goldman ügy a hetvenes években töretlenül tomboló antiszemitizmust mutatja be, a Saint Omer egy saját kisgyermekét meggyilkoló afrikai bevándorló tragédiáján keresztül a teljes asszimiláció képtelenségét példázza,

A vád pedig szabályos, de több nézőpontból bemutatott #MeToo-történetként működik.

A Tiszt és kémről írt kritikánk

Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy - Polanski tudja, milyen az, ha megvádolnak valakit

Az 1894-ban kirobbant, majd évekig magas hőfokon égő Dreyfus-ügyet feldolgozó film nem is Dreyfusról szól, hanem az ügyben vizsgálódó ezredesről - és csak egy kicsit a rendező Roman Polanskiról.

Tovább

A cannes-i Arany Pálma után a magyar mozikba a héten megérkező Egy zuhanás anatómiája a felsoroltak közül az utóbbi filmmel áll még szorosabb kapcsolatban, mivel ahhoz hasonlóan azt vizsgálja, mennyire nehéz feltérképezni az igazságot még egy lezárt rendőrségi nyomozást és egy vádemelést követően is, illetve hogy az emberi kommunikáció hiányosságai és kétértelműségei, illetve az érzékelés óhatatlan különbségei miatt könnyen előfordulhat, hogy nem csak egy igazság létezik.

Ám miközben A vád esetében az, hogy mennyire máshogy lehet értelmezni ugyanazt a helyzetet, döntő hatással volt az ügy végkimenetelére, a cselekmény legvégéig kétesélyesként lebegtetve, hogy megerőszakolta-e frissen megismert mostohahúgát a szépreményű egyetemista, addig az Egy zuhanás anatómiájánál

Itt ugyanis egy több síkon is traumákkal terhelt család élete (és egyikük halála) kerül terítékre, miután a sikeres írónő, Sandra Voyter (a Toni Erdmannból ismert kiváló Sandra Hüller Oscar-esélyes alakítása) férjét, a sokkal kevésbé sikeres írót, Samuelt közös gyermekük, a pár évvel azelőtt indirekt módon a férfi hibájából megvakult 12 éves Daniel holtan találja a családnak a francia Alpok magasán fekvő háza ablaka alatt.

Mivel a házaspár kapcsolata az utóbbi időben erősen megromlott, és egyéb zavaró és gyanús körülmények is felmerülnek, a nyomozás csakhamar arra a következtetésre jut, hogy Samuel nem baleset következtében zuhant le a magasból, hanem

egy elfajult veszekedést követően Sandra lökte ki.

Ahogy az talán már ebből a rövid leírásból is kitűnik, a címbe is belefoglalt zuhanást a szó szerintin túl átvitten is lehet érteni, hiszen nemcsak a szerencsétlenül járt férfi teste, hanem

Sandra, Samuel és Daniel közös élete is durva mélyrepülésbe kezdett,

és ennek az érzelmi zuhanásnak a végére is pontot tett a férj korai, természetellenes halála.

S miközben a bíróságon nem egyszerűen élve boncolják, hanem lehet mondani, hogy meghurcolják a gyilkossággal gyanúsított nőt, feltárul a házaspárnak az évek során egyre terheltebbé váló viszonya, egyre mocskosabbá váló játszmái és az a párkapcsolati és családi dinamika, ami kibogozhatatlanul kötötte össze Sandrát, Samuelt és Danielt – akik mindhárman szerették és szeretik egymást, csak nem jól.

A nem elhanyagolható, 2 és félórás játékidő alatt a figyelmes és minimális konyhapszichológiai ismeretekkel rendelkező néző számára persze egyáltalán nem kérdés, elkövette-e a bűncselekményt a megvádolt nő, az viszont végig kétesélyes, hogy mi lesz a bírósági ügy vége – és ami még fontosabb, hogyan változik mindezek hatására Sandra kapcsolata a fiával.

Azzal a gyerekkel, akinek először folyamatosan végig kellett hallgatnia a szülei veszekedését, majd megtalálta saját apja vérbe fagyott holttestét, hogy végül átélje azt is, hogy

az anyját gyilkosnak tartják,

és élete legszemélyesebb, legintimebb részleteit (a szexuális jellegűeket is) kiteregetik a bíróságon ország-világ előtt.

Ezt a gyötrelmes folyamatot pedig nemcsak az anyát játszó, már méltatott Hüller, de a fiatal gyerekszínész, Milo Machado Graner is

És az sem üt kevésbé gyomorszájon, hogy mennyire könnyű Sandra és Samuel vérre menő küzdelmeiben ráismerni saját rettenetes játszmáinkra, súlyos hibáinkra és nem megfelelő párkapcsolati működésünkre.

Ami a színészeken kívül természetesen a filmet társ-forgatókönyvíróként is jegyző Justine Triet értő és higgadt, mégsem szenvtelen rendezésének köszönhető.

Még több Justine Triet

Szex és pszichoanalízis - Amikor bekavar a pszichiátered

Riadt filmsztárocska állít be az irodalmi babérokra pályázó, csinos pszichiáter hölgyhöz, hogy nagy bajban van, mert olyasvalakivel kavar, akivel nem szabadna. Na, mit csinál a pszichiáter hölgy?

Tovább