A teljes átalakulásnak egy szerep kedvéért Daniel Day-Lewistól kezdve Benedict Cumberbatchig vannak jeles képviselői – de azok a színészek is sokan vannak, akik megvetik azt a módszert, amivé manapság a method acting alakult.
Charlize Theron
Charlize Theron esete azért is érdekes, mert korábban ő maga is kipróbálta a method actinget – olyan filmjei kedvéért, mint Az ördög ügyvédje vagy A rém. Utóbbi alkotásért Oscart is nyert, szóval akár megszállottja is lehetne „A Módszernek”; ő azonban besokallt tőle. Ám a színésznő nem érzi elfecsérelt időnek, hogy a múltban oly sokat áldozott a totális átlényegülésre,
mert ennek segítségével alakította ki azt a saját színészi módszert, amit azóta is használ.
„Most már sokkal több időt töltök lelkileg a karakterrel magával, és több energiát is fektetek bele, hogy azonosuljak vele. Ezt azonban nem úgy érem el, hogy totálisan átváltozom, hanem csupán az adott pillanatban élek és lélegzek vele.
Őszintén szólva a method acting nagyon fárasztó volt,
és a külsőségekre való koncentrálás miatt nem is igazán engedte, hogy egy-egy szerep velejéig hatoljak” – vallotta be a Los Angeles Timesnak a sztár. (Arról, hogy pontosan mi fán terem a method acting, ebben a cikkünkben írtunk korábban.)
Will Poulter
A fiatal színészt korábban olyan filmekben láthattuk, mint a Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja, a Családi üzelmek, Az útvesztő vagy a Fehér éjszakák, nemrég azonban nem kisebb durranásban szerepelt, mint A galaxis őrzői: 3. rész. Adam Warlock, az arany színű földönkívüli harcos szerepe miatt a sztár szigorú diétán esett át, és rengeteget edzett – de arra sosem gondolt, hogy ennél tovább menjen. A múltkori gyűjtésünkben említett Robert Pattinsonhoz hasonlóan (aki szerint a method acting csupán egy kifogás arra, hogy az azt alkalmazó színész se**fejként viselkedjen a forgatáson) ő is úgy véli, hogy mindez csak mentség a nem megfelelő viselkedésre – csak ő kicsit szofisztikáltabban fogalmazott.
„Számomra minden színészi módszer elfogadható, egészen addig, amíg azzal nem ártunk másoknak. Szóval úgy vélem,
a method actinget sem kéne kifogásként használni arra, hogy helytelenül viselkedjünk a közös munka során;
márpedig gyakran ez történik” – fejtette ki a színész egy interjúban, és azt is hozzátette, hogy a békés, kellemes és barátságos munkakörnyezet nemcsak a civileknél, de egy filmforgatáson is nagyon fontos. (Poulter a helytelen viselkedés emlegetésével egyébként minden bizonnyal az olyan kollégáira célzott, mint például Jared Leto, aki egyebek mellett használt óvszert, gésagolyót, töltényt, valamint döglött patkányt és disznót küldött ajándékba a kollégáinak az első közös összeolvasásra, amikor Jokert játszotta.)
John Cassavetes
Cassavetes egyszerre volt neves függetlenfilmes rendező és híres színész, akit olyan fősodorbeli filmekben láthattunk, mint A piszkos tizenkettő, a Rosemary gyermeke vagy a Mégis, kinek az élete? – így a kamera mindkét oldaláról beleláthatott a method acting árnyoldalába . Az Egy hatás alatt álló nő és a Férjek direktora alapvetően úgy gondolta, hogy a híres módszer valójában nem annyira színészet, mint inkább a pszichoterápia egy formája – ennélfogva nem annyira hasznos, sőt, kifejezetten káros is lehet az alkalmazása a forgatásokon.
A Cassavetes on Cassavetes című interjúkötetben a művész
„lusta, nárcisztikus és ízléstelen”
dolognak nevezte a method actinget, és arra ragadtatta magát, hogy még azt is mondta, hogy kifejezetten rossz alakításokat eredményez. Cassavetes elítélő véleménye egyébként nem túl meglepő, hiszen ő annak a pártján állt, hogy egy szerepet nem megszenvedni kell, és lemenni a pokolba a kedvéért, hanem örömteli dolognak felfogni, a színművészet pedig minden esetben (még a súlyos drámákban is) valamiféle játéknak, játékosságnak a leképeződése.
Martin Freeman
A brit színész, a Sherlock című sorozat és A hobbit-trilógia sztárja egy Off Menu című podcastben beszélt röviden (és szintén elítélően) a method actingről, ami szerinte kifejezetten „amatőr és iskolás” módszer. Véleménye szerint az, hogy egy színész elvész egy szerepben, csökkenti a színészmesterség értékét és megítélését.
Samuel L. Jackson
„Én is elvégzek minden szükséges melót egy forgatás előtt. Tudom, melyek azok az érzelmi területek, ahova el kell jutnom. Van, hogy valakinek ez a folyamat tovább tart, én meg megpróbálom kizökkenteni őket egy jelenet végén azzal, hogy megnevettetem őket, mert én ilyen vagyok: azt szeretném, ha jól éreznék magukat. Gyakran ugyanis, amikor az ilyen színészekkel dolgozol együtt, akik túl sokat adnak bele,
érezni, hogy nem igazán érzik jól magukat a bőrükben.
Ez a munka arról szól, hogy el kell hitetnünk valamit a nézőkkel, méghozzá hatásosan
és oly módon, hogy közben mi magunk se sérüljünk.
Hiszen ez egyfajta »safe space«: egy olyan munka, amibe érzelmeket tolunk, de nem azért, hogy lelki sérültté váljunk” – érvelt egy interjúban a Ponyvaregény sztárja, aki (ahogy arról ebben a korábbi cikkünkben írtunk) egyebek mellett a Dzsungelláz forgatásán, Halle Berry oldalán kapott ízelítőt a method acting kellemetlen mellékhatásaiból.
Method acting a javából
Lehet, hogy nem kellett volna anno használt óvszert, gésagolyót és döglött patkányt küldeni ajándékba a színészkollégáinak?
Tovább
Will Smith
Will Smith saját, nemes egyszerűséggel Will címmel megjelent könyvében érvelt a method acting ellen – méghozzá azért, mert maga is megtapasztalta, milyen is az, amikor egy színész túl messzire megy egy szerep kedvéért. A Hatszoros ölelés című független drámában, amit még a pályája elején forgatott, a sztár annyira akart bizonyítani, hogy
„A figurám szerelmes volt Stockard Channing karakterébe, én pedig valóban beleszerettem Stockard Channingbe. Szóval miután vége volt a munkának, hazamentem, és majd’ meghaltam, annyira akartam látni. És akkor rájöttem, mit tettem,
szóval ez volt az első és utolsó kísérletem a method actinggel.
Az egész olyan, mintha átprogramoznád a saját elmédet, és lélektani dolgokkal kísérleteznél. Betanítod magadnak, hogy mit szeretsz, és mit nem, és ha túl jól csinálod, sokat árthatsz vele. Szóval köszönöm, de én többet nem kérek belőle” – írta Smith, aki azért annyira nem volt nagy method actor, hogy egy férfival váltott csókot is bevállaljon a szóban forgó film kedvéért (erről itt írtunk korábban).
John Malkovich
A neves színész nagyjából John Cassavetesszel ért egyet a tekintetben, hogy miért nem helyes a method acting. Minderről a híres néhai kritikusnak, Roger Ebertnek vallott. „Nem vagyok method actor.
Nem hiszek benne, hogy a színművészetnek pszichodrámának kéne lennie.
Az én módszerem az, hogy magamba nézek, és megkeresem azt a részt, amivel eljátszhatom a szerepet. Ha egy vak embert játszom, nem kell nekem magamnak is vakot imitálva mászkálnom napokig. Sok kiváló színész van, aki így jár el, de én magam nem megyek ilyen messzire. Én szeretem kitalálni és színlelni a dolgokat, hiszen valahol erről szól a színészet.”
Claire Danes
„Ha hazaviszem magammal a karakterem, akkor az életem fele nyomorúságossá válik, szóval nagyon ügyelek rá, hogy elválasszam a munkát és a magánéletemet. Ezért nem rajongok a method actingért. Játszani persze nem könnyű, de az idők során rájöttem, hogyan engedjem el a munka végén a dolgokat, és ennek érdekében
igazából én is keservesen megszenvedtem a folyamatot,
ugyanis nem kis időbe telt. Kölyökként persze vallásos áhítattal tekintettem erre az egészre, túl komolyan vettem a dolgokat, és azt hittem, a saját boldogságomat is fel kell áldoznom, méghozzá a legextrémebb módokon, egy-egy szerep miatt. De mostanra rájöttem, hogy ez egy munka, egy feladat, amit el kell végezni” – nyilatkozta a színésznő a Television Critics Association által szervezett beszélgetésen; de arról sajnos nem árult el részleteket, mik voltak ezek a bizonyos extrém módok.
Jon Bernthal
A Wind River – Gyilkos nyomon, a Nyomd, Bébi, nyomd!, a Nyughatatlan özvegyek és A Megtorló című sorozat sztárja a Miénk a város című HBO-széria kapcsán beszélt a témáról. „Számomra elég nehéz erről beszélni, hiszen minden színésznek megvan a maga módszere. De én magam Moszkvában, az ottani színművészeti akadémián is tanultam, szóval
garantálom nektek, hogy az, hogy mindenkivel a karaktered nevén hívatod magad, és nem fürdesz 8 hónapig, nem igazán egyezik meg azzal, amire Sztanyiszlavszkij gondolt,
amikor kidolgozta a módszert (ahogy arról korábbi cikkünkben már írtunk, a method acting az orosz Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij módszerén alapul, amit később a neves amerikai színészoktatók, Stella Adler és Lee Strasberg fejlesztettek tovább – a szerk.)” – mondta Bernthal az IndieWire-nek.
„Végeredményben az lenne a lényeg, hogy létrejöjjön néhány megszentelt pillanat azután, hogy kimondják, hogy »csapó«, egészen odáig, hogy azt kiáltják, hogy »vége«, és ennek érdekében olyan közel kell kerülnöm a szerephez, amennyire csak lehetséges. Nyilván nem kezdek el mobilozgatni, kínait kajálni vagy mindenféle mást tervezgetni a folyamat közben, ami elvonná a figyelmem. Ez néha egy napig tart, néha egy hétig, de van, hogy öt perc is elég hozzá. De az, hogy George Pelecanos (a Miénk a város rendező-kreátora – a szerk.) a szünetekben is folyton Wayne-nek hívjon (a színész karakterének a neve a sorozatban), az nekem már sok, és egyáltalán nem látom az előnyét” – tette hozzá.
Jake Gyllenhaal
Jake Gyllenhaal a Saturday Night Live című komédiaműsorban vallotta be (de attól még reméljük, igaz), hogy a pályája elején szükségét érezte, hogy „komoly method actor” legyen, mert úgy gondolta, csak így lehet díjakat nyerni – de nem igazán volt jó benne. „Emlékszem, az Éjjeli féreg forgatásán odamentem a rendezőhöz, hogy »kész vagyok húsz kilót leadni ezért a szerepért, és megnyerni az Oscart«. Aztán egy héttel később már úgy voltam vele, hogy »mi lenne, ha csak 15 kiló lenne, és beérném egy Golden Globe-bal«.
Aztán az egésznek az lett a vége, hogy megjelentem a forgatáson, hogy
»íme a fickó, aki felszedett öt kilót, és le se sz*rja a díjakat«.
Szóval ekkor jöttem rá arra, amire már rég rá kellett volna jönnöm, hogy a színészet egy olyan munka, ami a színlelésről, az átverésről szól, és pont ez benne a jó, és inkább örömmel kéne megtölteni, mint koplalással. Ezen a ponton öleltem végre magamhoz a színjátszás örömteli oldalát, és emiatt állok most is itt a színpadon” – viccelődött halálosan komolyan a színész, aki hízása és a komoly díjak elmaradása ellenére is elképesztő alakítást nyújtott az Éjjeli féregben.
Method acting a javából
A bírót alakító Frank Langella teljesen kiakadt a viccen, ám végül Aaron Sorkin rendező benne hagyta a filmben ezeket a jeleneteket.
Tovább
Nyitókép forrása: Daniel Zuchnik / FilmMagic / Getty Images, Jason LaVeris / FilmMagic / Getty Images és Amy Sussman / Getty Images.