Ezek a filmek olyanok, mint a jó bor: az idővel érnek.
A legtöbb régi filmet a nosztalgia miatt nézzük újra, hogy ismét átéljük azt az élményt, amit annak idején. Ám vannak olyan alkotások, amelyek ennél többet adnak, ha újranézzük őket – íme még öt film (korábbi gyűjtésünket itt találod), ami minden egyes újranézéssel csak egyre jobb és jobb lesz.
Jurassic Park (1993)
Steven Spielberg rendezése az 1980-as években született generáció számára először csak egy baromi látványos, baromi ötletes dinós film volt. Aztán ahogy az ember később újranézi, rájön, hogy ez egy példázat az apává válásról, és közben olyan technológiával jelenítették meg a dinoszauruszokat, ami még több mint harminc évvel később is lenyűgöző.
A film központi eleme, hogy miként fogadja el a Sam Neill által alakított Alan Grant a gyerekeket, és válik védelmező apafigurává.
De az olyan apróságok is csak sokadik nézésre tűnnek fel, hogy mielőtt a film végén helikopterrel távoznak a szigetről, a kamerába csapódik az egyik dzsip ajtaja, rajta a park emblémájával, ami csupa sár – mi sem jelképezi jobban a bukást.
Hatodik érzék (1999)
M. Night Shyamalan filmje nemcsak attól zseniális, hogy a rendező sosem tudta megismételni a sokkoló csavart a végén, hanem attól is, hogy milyen mély történetet mesél el. Egyesek szerint a Hatodik érzék semmit sem ér, ha már tudjuk, a Bruce Willis által alakított gyermekpszichológus, Malcolm Crowe maga is szellem, de ennek a filmnek valójában sokkal több rétege van. Kapásból
Shyamalan több utalást is elrejtett arra, hogy Crowe már nem él, amikor találkozik Cole-lal,
ezeket pedig élvezet felfedezni az újranézések alkalmával. Valamint az is csak akkor tűnik fel, hogy ez nem csak egy kísértettörténet, hanem egy mélységes mély dráma is egy kiközösített gyerekről. Miként a neves filmesztéta, Király Jenő fogalmaz:
„Az őrület vízióival küzd a kisfiú, vagy lát egy világot, ami a többiek számára nem hozzáférhető? Ő a „félnótás”, neki vagy „egy kerékkel kevesebb”, vagy „egy kerékkel több” van, s a többi a felezett ember, a rutin világába bezárva? A rutin a gondolatok autósztrádája, ahol egyenlő sebességgel kell haladni és egy irányba, máskülönben egymást sodorják el és döntik fel a karambolozó gondolatok, és végül mind megakad, beragad.”
Érkezés (2016)
Denis Villeneuve sci-fijének középpontjában egy nyelvész, Louise Banks (Amy Adams) áll, aki megtanul kommunikálni egy idegen létformával.
Az Érkezés egy csöndes, higgadt vádirat minden korábbi inváziós sci-fi ellen, amelyik azt feltétezte, hogy az UFO-k érkezése csak erőszakos lehet.
A film Ted Chiang Életed története című novellája alapján készült, és a rendező „dirty sci-finek”, vagyis „piszkos sci-finek” nevezte, ami az ő megfogalmazásában azt jelenti, hogy a történet eseményei olyanok, mint
egy kellemetlen, esős kedd reggel, amikor gyerekként az iskolába igyekszel a busszal, és az ablakon kinézve álmodozol, miközben a felhőket nézed.”
Tenet (2020)
Valószínűleg sejtetted, hogy legalább egy Christopher Nolan-film biztos lesz a listán – ez az. Lehetett volna a 2010-es Eredet is, ám a Tenet más szempontból rafinált. Az időutazást középpontba állító akció-sci-fiben számtalan esemény visszafelé játszódik, és van, hogy a két idősík – az előre és a hátra – vegyül.
A Tenet egy olyan film, aminek ha minden aspektusát meg akarjuk érteni, minden bizonnyal belebicsaklik az agyunk.
Márpedig szerintem szinte mindenki így állt neki először, viszont ha másodjára úgy nézed, mint egy szórakoztató filmet, amit nem megérteni, hanem élvezni kell, akkor sokkal jobban működik.
Nem (2022)
Az inváziós sci-fivel kezdtük, inváziós sci-fivel zárjuk: Jordan Peele filmjében az ütős csavar (a felhőben rejtőző UFO nem űrhajó, hanem maga a lény) elsőre elviszi a fókuszt a mondanivaló apróságairól. A Nem ugyanis egy látványos alkotás, amiben ufóvadászok igyekeznek lencsevégre kapni az idegen lényt, de valójában
ez egy szépen becsomagolt allegória a kizsákmányolásról.
Az, hogy a Nem valójában arról szól, hogy az ember mindenből hasznot akar húzni, még a távoli galaxisból érkező idegenekből is, valószínűleg csak akkor rajzolódik ki teljes egészében, ha többedjére nézzük filmet.
Ellenpéldák
(via makeuseof)
