Egészen megdöbbentő, hogy még a modern, közelmúltbeli művek alkotói sem figyelnek arra, hogy a nők reprezentációja megfelelő legyen a filmjükben. Így nem túl meglepő módon a múltkori címek után pofonegyszerű volt újabbakat találni, amelyek szintén nem mentek át az ún. Bechdel-teszten.
Augusztus végén megjelent cikkünkben olyan filmeket vettünk sorra, amelyek elégtelenre vizsgáztak genderből, azaz nem feleltek meg a két nő, Alison Bechdel író-karikaturista és barátja, Liz Wallace által 1985-ben kifejlesztett Bechdel-tesztnek, ami fontos fokmérője annak, mennyire dominálják a szórakoztatóipart a férficentrikus történetek. Akinek esetleg nem ugrana be, mi is az a Bechdel-teszt, annak íme egy kis ismétlés!
Korábbi cikkünk
7 film, ami elégtelenre vizsgázott genderből
Legalábbis az ún. Bechdel-teszt alapján, amit még 1985-ben fejlesztett ki két nő – természetesen nem értékmérőként, de fontos jelzésként arra vonatkozóan, mennyire dominálják a szórakoztatóipart a férficentrikus történetek. Meglepő címek következnek!
Bechdelék három fontos kritériumot állapítottak meg azzal kapcsolatban, hogy mely popkulturális alkotások felelnek meg a tesztnek, azaz mely művek ábrázolnak a férfiak mellett összetett és rassz szempontból is változatos női karaktereket: 1) a produkciónak legalább két nőt meg kell neveznie és érdemben szerepeltetnie 2) ezeknek a nőknek interakcióba kell kerülniük egymással és 3) ezen kommunikáció közben másról is kell beszélniük, mint egy férfiról.
A Collider listája alapján készült összeállításunkban
továbbra sem az olyan evidens műveket soroljuk fel,
mint mondjuk a múlt század első felében forgatott westernek vagy háborús filmek, hanem azokat a pár évvel ezelőtt vagy a közelmúltban készült, felvilágosult alkotók által forgatott munkákat, amelyekkel kapcsolatban eszünkbe nem jutott volna, hogy nem sikerül megfelelniük ennek a néhány egyszerű kitételnek.
Kicsinyítés (2017)
Alexander Payne szatírájának sztorija szerint norvég tudósok új ötlettel állnak elő az emberiség egyik legnagyobb problémájára, a túlnépesedésre, és ki is fejlesztik az embereket nagyjából 12 centisre összezsugorító eljárást. A jobb élet ígéretének reményében (hiszen egy miniatürizált világban minden fogyasztási cikk jobban kihasználható, így a pénzünk is tovább tart) Paul (Matt Damon) és felesége, Audrey (Kristen Wiig) is belevágnak a kísérletbe, hogy lekicsinyíttetve magukat beköltözzenek a kis méretűek közösségébe – és ezzel elkezdődjön életük nagy kalandja.
Már a sztorileírásból is látszik, hogy a Kicsinyítésben igenis vannak fontos női karakterek: az említett Audrey mellett elsősorban Paul új ismerőse, egy Hong Chau által megformált vietnámi politikai aktivista, aki abszolút dominálja a cselekményt.
A holnap határa (2014)
Bill Cage (Tom Cruise) egy olyan tartalékos tiszt, aki az emberiséget fenyegető, az űrből érkezett könyörtelen fajjal kénytelen háborút vívni, miután feletteseinek való ellenszegülése miatt tapasztalatlan közlegényként őt is bevetik a harcba. Emberünk nem is bírja sokáig, és már az első nap gyors hősi halált hal. Másnap azonban feltámad, és újból harcba indul. Aztán megint, és megint, mivel egy földönkívülivel való közvetlen érintkezés olyan időhurokba sodorta, ami miatt újra átéli ugyanazt a napot – ahogy azt az Idétlen időkigben is láthattuk, csak az ő számára talán még kellemetlenebb a dolog. Egészen addig, amíg nem találkozik egy különlegesen kiképzett katonával, Ritával (Emily Blunt), akivel közösen talán nemcsak túlélhetik a harcokat, de még a világot is megmenthetik.
Doug Liman akció/sci-fije az egyik legizgalmasabb időhurkos film, amit láttunk, és nagyon drukkolunk, hogy tényleg megvalósuljon a régóta ígért folytatás (ami jelenleg a Live Die Repeat and Repeat munkacímet viseli, és fejlesztési fázisban van). Ez azonban nem változtat a szomorú tényen, hogy szintén megbukik genderábrázolásból.
Ami annál is meglepőbb, mivel kifejezetten formabontó, ahogy az alkotás a nemi szerepeket kezeli:
Cruise figurája ugyanis az elején a szó szoros értelmében gyáva, ami a későbbiekben konformizmussá szelídül, miközben egy merész, félelmet nem ismerő nő lesz a mentora. Így A holnap határa a listán szereplő talán leginkább megdöbbentő cím: egy olyan alkotás, ami annak ellenére sem felel meg a Bechdel-tesztnek, hogy a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb akcióhősnőjét szerepelteti.
Kódjátszma (2014)
Ez az Oscar-díjas II. világháborús életrajzi dráma a brit matematikus, a modern számítógép-tudomány atyjaként tisztelt Alan Turing tragikus sorsának állít emléket, akinek kulcsszerepe volt a németek Enigma nevű titkosító gépe által küldött jelek megfejtésében – ezzel becslések szerint legalább két évvel rövidítette le a háborút. A teljes titokban zajló műveletről azonban a hetvenes évekig egyáltalán nem lehetett tudni,
A Kódjátszma meglehetősen férfiak dominálta alkotás,
ami a II. világháborúban játszódó művek között nem olyan szokatlan,
ennek a filmnek a helyszíne viszont a Bletchley Parkban működő kormányzati kódfejtő intézmény, ahol a háború ideje alatt nők ezrei dolgoztak. Ezeket a nőket Morten Tyldum rendezésében az egy szál Keira Knightley képviseli, aki ráadásul a férfi szexuális irányultsága ellenére is Turing szerelmeként jelenik meg. A színésznő által játszott Joan Clarke ugyan a korábban említett filmekkel szemben legalább beszél más nőkkel – ám mindig férfiakról, így ez sem elég az üdvösséghez.
Bosszúállók (2012)
Amikor Thor (Chris Hemsworth) gonosz mostohatestvére, Loki (Tom Hiddleston) az egész világot fenyegeti, Nick Fury, az Ügynökség vezetője (Samuel L. Jackson) összehívja a legütőképesebb szuperhőscsapatot, hogy megmentsék az emberiséget. Vasember (Robert Downey Jr.), Amerika Kapitány (Chris Evans), a Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) és társaik tehát harcba indulnak, hogy megakadályozzák bolygónk pusztulását – Bruce Banner (Mark Ruffalo) fékezhetetlen alteregója, Hulk azonban mindent tönkretehet. Annak ellenére, hogy a Földünket megmentő egyik szuperhős egy nő, a Bosszúállók sem ment át a Bechdel-teszten, hiszen a benne szereplő három fontos női karakter, azaz
A tetovált lány (2011)
Amikor egy rágalmazási ügy miatt kegyvesztetté vált neves oknyomozó újságírót, Mikael Blomkvistet (Daniel Craig) egy idős milliárdos azzal bíz meg, hogy nyomozza ki negyven évvel korábban eltűnt unokahúgának a rejtélyét, a férfi egy zseniális hekkerhez, Lisbeth Salanderhez (Rooney Mara) fordul segítségért.
Közös kutatásuk rég eltemetett családi titkokra, több évtized után felszínre kerülő mocskos ügyekre és kegyetlen gyilkosságokra derít fényt.
A Stieg Larsson bestsellerén alapuló nyomozós thriller Salander figurájának hála épp azt a női szemszöget viszi be a műfajba, amit oly sokan hiányolnak belőle, a végtelenségig független, excentrikus karakter pedig a filmtörténelem egyik legizgalmasabb női hőse. Az, hogy A tetovált lány ezzel együtt sem teljesíti a genderteszt követelményeit, nem von le mindezekből az értékekből, ugyanakkor
A Gyűrűk Ura-trilógia (2001–2003)
A J.R.R. Tolkien klasszikus fantasyregényein alapuló filmekben egy Frodó nevű ifjú hobbitot (Elijah Wood) ismerhetünk meg, akinek a birtokába kerül az Egy Gyűrű: egy olyan ékszer, amelynek a segítségével a Sötétség Ura rabszolgasorba taszíthatja Középfölde népeit. Mikor az a döntés születik, hogy a gyűrűt el kell pusztítani, létrejön a Gyűrű Szövetsége, amelynek tagjai (egy dúnadán, egy tünde, egy törp és egy ember) Gandalf, a varázsló (Ian McKellen) vezetésével a kis hobbitot és barátait kísérve nekivágnak a reménytelennek tűnő küldetésnek.
A következő részben a gonosz ereje egyre nő, mert Szauron, a sötét úr és Szarumán, az áruló mágus szövetséget kötöttek egymással, ráadásul a magát az Egy Gyűrű jogos tulajdonosának valló Gollam is feltűnik a színen. Végül a trilógiát lezáró harmadik filmben a Gyűrűháborúban eldől Középfölde sorsa, amikor
végső összecsapásra kerül sor a Jó és a Gonosz között.
Peter Jackson egyszerűen szenzációsan vitte filmre Tolkien varázslatos látomását, ami rengeteg területen kiemelkedik a hasonló alkotások közül – a nők reprezentációját kivéve.
A számtalan férfi karakter között csupán három jelentős női figurával találkozhatunk: a Liv Tyler által alakított Arwennel, Miranda Otto Eowynjával és a Cate Blanchett által életre keltett Galadriellel. Mivel azonban ezek a nők Középfölde más-más területén élnek, és sosem találkoznak egymással, sajnálatos módon mindhárom Gyűrűk Ura-film (azaz a 2001-es A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége, a 2002-es A két torony és a 2003-as A király visszatér) elbukja a tesztet.
(via Collider)
Ez is érdekelhet A tetovált lánnyal kapcsolatban
Még 7 brutális mozis cliffhanger, ami évek óta kínozza a nézőket
Nem szándékos nyitott végre gondolunk, hanem azokra a bosszantó esetekre, amikor – általában gazdasági okok miatt – egy stúdió félbehagyott egy-egy filmes franchise-t, a néző pedig őrlődhetett, hogy mi lett a főhősök sorsa.
Tovább
