Legalábbis az ún. Bechdel-teszt alapján, amit még 1985-ben fejlesztett ki két nő – természetesen nem értékmérőként, de fontos jelzésként arra vonatkozóan, mennyire dominálják a szórakoztatóipart a férficentrikus történetek. Meglepő címek következnek!
Alison Bechdel író-karikaturista és barátja, Liz Wallace három fontos kritériumot állapítottak meg azzal kapcsolatban, hogy mely popkulturális alkotások felelnek meg a tesztnek, azaz mely művek ábrázolnak a férfiak mellett összetett és rassz szempontból is változatos női karaktereket: 1) a produkciónak legalább két nőt meg kell neveznie és érdemben szerepeltetnie 2) ezeknek a nőknek interakcióba kell kerülniük egymással és 3) ezen kommunikáció közben másról is kell beszélniük, mint egy férfiról. Hihetetlen, de egészen friss vagy közelmúltbeli alkotások egész sorának nem sikerült megfelelniük ennek a néhány egyszerű pontnak. Mutatjuk is!
Oppenheimer (2023)
Az idei nyár egyik legnagyobb sikere – mint azt biztos mindenki tudja – J. Robert Oppenheimert, az atombomba atyját mutatja be, aki a II. világháború végén több maga köré gyűjtött tudóssal együtt kifejlesztette a gyilkos tömegpusztító fegyvert. Christopher Nolan nagyszabású rendezése megmutatta, miért ő az egyik legnagyobb modern filmdirektor. S habár életrajzi thrillerként aposztrofált művében két erős női karakter is van, Oppenheimer Florence Pugh által megformált szeretője és a tudós felesége, Kitty, akit Emily Blunt játszik, mivel ők ketten egyáltalán nem kerülnek egymással interakcióba, a produkció nem ment át a Bechdel-teszten. Ami egyébként, tekintve Nolan korábbi munkáit és az abban megjelenő nőalakokat, egyáltalán nem olyan meglepő.
Nem (2022)
A korábban izgalmas társadalmi horrorfilmjeiről ismert Jordan Peele tavaly mindenkit alaposan összezavart ezzel a részben Steven Spielberg előtt tisztelgő, űrinváziós sci-fi/horrorba oltott revizionista westernnel. Peele alaposan félreértett műve egy OJ nevű lovas kaszkadőrről és nővéréről, Emről szól, akik a ranchük közelében egy nyugtalanító égi jelenségre lesznek figyelmesek, amit hamarosan a környéken mások is felfedeznek.
Habár a Nemben nagyon sok a finom, szubtilis utalás, gender szempontból nem sikerült túl kifinomultra.
A testvérpár tagjai ugyan nagyjából egyenrangú főhősei a történetnek, és Em kifejezetten magával ragadó figura, a cselekmény során pedig két másik, jóval kevésbé fontos nőalak is megjelenik (a Steven Yeun által alakított vidámparkos felesége és Barbie Ferreira karaktere, egy műszaki áruház eladója), de egyik nő sem beszél a másikkal.
Elvis (2022)
A rock’n’ roll királyaként ismert Elvis Presley felemelkedését és példátlan sztárstátuszának kialakulását szokatlan nézőpontból megjelenítő Elvis nyolc Oscar-jelölésével a valaha készült második legtöbb nominációt begyűjtött zenei életrajzi film. Az Austin Butler által alakított figura útját persze lenyűgöző figyelni, ahogy azokat a nőket is, akik elkísérik ezen az úton, például az édesanyja, Gladys Presley (Helen Thomson) vagy a felesége, Priscilla Presley (Olivia DeJonge),
A Grand Budapest Hotel (2014)
Wes Anderson hárommal ezelőtti filmje a szokásos stílusfetisizmus szellemében készült, egy rakás dilis alakkal a középpontban, képrablást és gyilkosságot felvonultató cselekménye ellenére kifejezetten könnyed és bohókás sztorivezetéssel. Anderson arról ismert, hogy munkáiban rengeteg szereplőt mozgat, és ezek között szép számmal találunk nőket is, szóval kifejezetten haladó, feminista művésznek gondolnánk. A Grand Budapest Hotelben is van három fontos hősnő: Agatha, a főhős fiatal londiner, Zero Moustafa szerelme (Saoirse Ronan), egy Clotilde nevű szobalány (Léa Seydoux) és Madame D, a címbeli hotel főportásának szeretője (Tilda Swinton)
– szóval a film könnyedén teljesíti az 1. pontot, de mivel ők hárman egyszer sem kommunikálnak egymással, már a 2. pontnál elbukik.
Még több Wes Anderson
Az utóbbi pár hónapban sáskaként lepték el a netet a Wes Andersont utánzó rövid videók, amelyek elsőre viccesnek és frappánsnak tűnnek – de vajon másodjára is azok? Megmutatjuk, miért tévednek hatalmasat a direktoron élcelődő mémgyárosok.
Tovább
Csillag születik (2018)
A jól ismert történet sokadik feldolgozásában a Nemhez hasonlóan egyenrangú a férfi és a női főszereplő. A sztori szerint egy Jackson Maine nevű zenész felfedez egy ragyogóan tehetséges énekesnőt, Allyt, és bele is szeret a lányba, viszont ahogy Ally karrierje felfut, Jacksonon egyre inkább eluralkodnak személyes démonai. Mivel a szóban forgó fiatal énekesnőt a feminista ikonként emlegetett Lady Gaga formálja meg, egészen meglepő, hogy ez a film sem megy át a Bechdel-teszten – viszont legalább csak a 3. pontnál bukik meg: Gaga karaktere ugyanis beszélget más nőkkel,
ám ilyenkor rendre Jacksonról van szó.
Az azonban talán jelent némi vigaszt, hogy Ally figurája csodálatos mélységben van kidolgozva.
Avatar (2009)
A Pandora titokzatos bolygóján játszódó öko sci-fi magvas gondolatokat rejt magában az emberiség kapzsiságára és a kolonizációra vonatkozóan, ám gender szempontból szintén nem sikerült elég összetettre.
akik beszélnek is egymással, ám az összes beszélgetésük a férfi főhős, a Pandorán élő na'vik közé beépülő Jake személye körül forog. Mivel a film tavaly bemutatott második része nem került fel a Collideren található listára, örömteli haladás, hogy az Avatar – A víz útja ezek szerint viszont átment a Bechdel-teszten.
L’ecsó (2007)
Ennek a bűbájos Pixar-mesének kifejezetten eredeti a sztorija, hiszen egy, a legtöbb emberben undort keltő állat, a patkány kifinomult ízlésű konyhaművészként jelenik meg benne. Az pedig, hogy ez a kis patkány, Remy „ördögi” paktumot köt a Párizs egy menő éttermében dolgozó mosogatófiúval, Linguinivel, és onnantól kezdve ő irányítja a srácot főzés közben, egészen parádés. A legtöbb Pixar-animációban egyébként szép számmal találunk fontos női karaktereket – a L’ecsó azonban a jelek szerint a szabályt erősítő kivétel, mivel mindössze két nő jelenik meg benne, Colette, Linguini szerelme és egy Solene LeClaire nevű étteremkritikus, akinek ráadásul csak egyetlen jelenete van.
Nem túl meglepő módon ebben az egy képsorban nem kerül interakcióba Colette-tel, szóval Brad Bird és Jan Pinkava rendezése is elbukta a Bechdel-tesztet.
(via Collider)
Ez is érdekelhet
1976. december 17-én mutatták be az amerikai mozik a Barbra Streisand és Kris Kristofferson főszereplésével készült Csillag születik című filmet, ami egy 1954-es alkotás remake-je volt – ami egy 1937-es mű remake-je volt. 2018-ban pedig Lady Gagával és Bradley Cooperrel még egy újra készült. Ennek kapcsán összeszedtünk pár filmet, amit legalább ennyiszer vagy még ennél is többször dolgoztak fel.
Tovább