Állítólag egy Scorsese-vel kötött csereügylet keretében került Spielberghez a film. Ami csak részben igaz.
Az egyik legismertebb hollywoodi filmes eredettörténet – megírtuk mi is –, hogy a Scorsese-féle Rettegés foka és a Spielberg által rendezett Schindler listája egyféle csereügylet keretében jött létre: előbbit eredetileg Spielberg rendezte volna, de ő inkább Scorsesét javasolta saját maga helyett, aki átadta neki ezért a Schindler listáját.
A valóságban nem egészen ez történt, de a helyzet tisztázása előtt érdemes megnézni, miért terjedt el ez a verzió. A sztori Michael Ovitztól származik, aki az 1980-as és 90-es években a Creative Artists Agency elnökeként a legkeresettebb és leghírhedtebb ügynök volt Hollywoodban. Így mesélt erről a The Hollywood Reporternek:
10 dolog, amit nem tudtál a Cape Fear – A rettegés fokáról
Nem minden remake az ördögtől való – főleg, ha a rendezőjét Martin Scorsesének hívják. A filmtörténelem egyik legjobban sikerült remake-je, A rettegés foka szombaton lesz a tévében, mi meg utánajártunk, mi mindent lehet tudni róla.
Még több trivia
Ovitz a Rettegés fokában látta meg ezt a potenciális projektet, amivel az ügynök ráadásul Spielberghez is el tudott jutni, akit nagyon szeretett volna leszerződtetni. Ovitz úgy ajánlotta Scorsese-nek a filmet, mint egy potenciális blockbustert, amiért nem kell a művészi integritását feladnia, ráadásul lehetőséget ad neki arra, hogy újra együtt dolgozzon Robert De Niróval. Ovitz így emlékszik:
Harminc évvel később, amikor már megkopott Ovitz hatalma, a két rendező is elmondta a saját verzióját. A lényeg: nem volt semmilyen csereügylet.
Spielberg szűkszavú cáfolata: "Soha nem tettem volna ilyet. Marty sem tett volna ilyet. Nem volt ilyen csere."
Scorsese részletesebben is elmesélte, mi történt pontosan:
A Rettegés foka törlesztés volt. A Krisztus utolsó megkísértését fizettem vissza vele.”
Scorsese 1988-ben mutatta be a Nikosz Kazantzakisz regényéből készült filmet, amely nagy felzúdulást okozott, és a botránynak antiszemita felhangjai is voltak – pláne mert a stúdiót akkoriban a zsidó származású Lew Wasserman vezette. Míg Scorsese magabiztosan védte a részben a saját katolikus hitét vizsgáló Krisztus utolsó megkísértését, addig aggódott, hogy nem tudná ugyanezt megtenni egy nem zsidó iparmágnásról szóló, a holokauszt idején játszódó filmmel kapcsolatban.
Scorsese utólag sem bánta meg a döntését.
A Universal megengedte, hogy az Utolsó kísértés elkészülhessen (...) Így segítettem nekik a Schindler ügyében, és megcsináltam a Rettegés fokát és a Casinót.”
Ovitz tehát nem bontotta ki az igazság minden szeletét, és felnagyította a saját szerepét a történtekben, de a lényeg, hogy megszülethetett két fantasztikus film, és mindkettőt az rendezhette meg, akihez a legjobban passzolt.
Via: Slashfilm
