A legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt, Wenderstől Jarmuschon át Von Trierig.
A holland filmest július 4-én Amszterdamban érte a halál. 78 éves volt, halálát egy holland lap azzal magyarázta, hogy már évek óta vaszkuláris demenciában szenvedett. Müller 1940-ben született, a Holland Antillákon, Curacaóban. Iskoláit már Hollandiában végezte, az ottani Filmakadémián.
Első komolyabb nagyjátékfilmes munkája Wim Wenders 1971-es Nyár a városban című alkotása volt, majd a nyolcvanas-kilencvenes években a legnevesebb európai szerzői filmesekkel dolgozott együtt (a már említetteken kívül például Alex Coxszal és Barbet Schroederrel is).
Müller olyan kultikus filmeknek volt az operatőre, mint Az amerikai barát, a Párizs, Texas, a Törvénytől sújtva, a Mystery Train, a Hullámtörés, a Szellemkutya vagy a Táncos a sötétben. Jarmuschon kívül más amerikai rendezővel is jegyez közös munkát, például a William Friedkin rendezte Élni és meghalni Los Angelesbent, amelyben európai szemmel ábrázolta emlékezetesen a várost.
We have lost the remarkable, brilliant & irreplaceable Robby Müller. I love him so very much. He taught me so many things, & without him, I don't think I would know anything about filmmaking. R.I.P. my dear friend Robby #RobbyMüller
— Jim Jarmusch (@JimJarmusch) 2018. július 4.
Utolsó egész estés alkotása Michael Winterbottom 2002-es Non-stop party arcok című filmje volt, amelyben a nyolcvanas évekbeli Manchester zenei szcénáját mutatta be megragadó erővel. „Elveszítettük a kiemelkedő, briliáns és pótolhatatlan Robby Müllert. Nagyon-nagyon szerettem őt.
Rengeteg dolgot tanultam tőle, és nem hiszem, hogy nélküle bármit is tudnék a filmkészítésről.
Nyugodj békében, drága barátom!” – emlékezett rá Jim Jarmusch a Twitter-oldalán. Egykori munkatársai mellett Robby Müllert felesége, Andrea Müller és fia gyászolja.
(via Variety)
