Ki gondolná, hogy a Várkert Bazár egyik, kissé eldugott teraszán egy karácsonyi vásár található, most, amikor senki sem mehet a karácsonyi forgatagba? És ez a vásár teljesen igazinak tűnik, de persze nem az. A Nagykarácsony című film forgatása zajlik itt, és ez a legfontosabb helyszín a történet során, amelyben egy megszégyenült tűzoltó felel rendészként a vásár biztonságáért, és közben megismerkedik a betlehemi előadást levezénylő tanárnővel, a többit pedig sejthetjük. És az egész díszlet remekül néz ki, pláne úgy, hogy közben átlátunk a Duna felett Pestre, tényleg minden valóságosnak tűnik, sőt, talán kicsit menőbbnek is, mint az igazi bódék igazi áruval, és ott van egy vásárnyi statiszta is, meg egy kórusnyi kisgyerek, és az ilyenkor szokásos technikusok, asszisztensek, hangosítók, csapók, kameramanok kisebb seregével.

Az Arnoldot, a lefokozott tűzoltót alakító Ötvös András furcsa kéréssel kezdi a beszélgetést: „Minden interjú előtt el kell, hogy mondjam, hogy van egy mese, azt hiszem, egy olasz mese, amiben az áll, hogy akinek sokszor mondják el a nevét, az sokáig fog élni, ezért most elmondok hét nevet, hét tűzoltó nevét. Ők azok, akik nagyon nagy hatással voltak rám, jelenlétükkel, történetükkel, a türelmükkel. Oláh Péter, Wínkler Sándor, Breiner Gábor, Kodrucz Norbert, Papcsik Gábor, Égető Szilárd és Mihály Balázs. Én is tűzoltót játszom, aki a történet elején szembesül a saját kiszolgáltatottságával, nyomorúságával, és ezt egy tűzoltó nehezebben dolgozza fel, nehezebben vallja be magának, a baráti körének, mint mások.

Számomra ez volt a lényeg, közben maga a film nagyon szerethető, egy igazi közönségfilm, egy karácsonyi mese, de engem az fogott meg, hogy van egy ember, aki a munkájából és a habitusából eredően újra kell, hogy felépítse önmagát. Persze rengeteg a humor is, és nagyon jó arányban van jelen a játékosság és a komolyság, én pedig nagyon élvezem a forgatást. A XI. kerületi tűzoltóságra jártunk, és nagyon sok segítséget kaptunk, ahol arra is lehetőség volt, hogy szerep szerint egy riasztáson pontosan végig követhessük azokat a tűzoltókat, akiket eljátszunk, beszálljunk az autóba azokra a számozott helyekre, ahol a szolgálatot teljesítők ülnek. Nekem ez fantasztikus lehetőség volt.” 

Az Örkény Színház színésznője, Zsigmond Emőke, a női főszereplő láthatóan kevésbé viselte jól a dermesztő hideget, ő és a gyerekek gyakran menekültek a melegítő gázlámpákhoz, ha rövid technikai szünet vagy átállás volt – egy hosszabb szünet alatt a bázisként is szolgáló büfénél lehetett megszólítani: „Én vagyok a filmben Eszter, a 2. C tanító nénije, akit nagyon szeretnek a gyerekek, és idén én rendezem meg velük a betlehemes játékot a karácsonyi vásárban, azért vagyunk itt. A tanárnő egy nagyon lelkes, naiv és pozitív, energikus személyiség, és én is próbáltam magamból kifaragni ezt a szuper tanító nénit. Felkészülésként jártam a váci Földváry Károly Általános Iskolában, és az ottani pedagógusok nyitottságának köszönhetően nagyon sokat tanulhattam.

Láttam, mi az, amivel képesek lekötni a gyerekeket, mikor mi válik be és mi nem válik be, mi az, ami fontos a gyerekeknek, mitől szeretik a tanáraikat. Voltam matek, ének, angol, nyelvtan, testnevelés órákon, osztályfőnöki órán, amikor a magatartás- és szorgalomjegyeket úgy kapták a diákok, hogy saját magukat kellett értékeljék, és megindokolják, miért ötös az az ötös, ha egyáltalán ötös. Figyeltem, hogyan készül egy osztály a december 6-i Mikulás ünnepségre. Ráadásul idén a pandémia miatt felvételre készült a műsor, és emiatt még jobban hasonlított a helyzet a mostani filmforgatásra. Szünetekben ismerkedtem a diákokkal, a menzán figyeltem őket, ők meg engem. Nagyon szeretek a gyerekekkel dolgozni, mert nem tudnak hazudni, és valahogy mindig a saját helyemre tesznek.”

Scherer Péter jól bírja a gyűrődést, pedig már régóta talpon van. „A 6 óra 30-as kocsival jöttem, 8-kor kezdtünk, és bizony hideg van, azért is ülök bent, de így is hasznosabban tudtuk tölteni ezt a napot, mint az előző kettőt, amit az eső miatt le kellett mondani. A COVID óta minden forgatási nap ajándék, és elég nehéz ezt a bizonytalanságot viselni – persze a filmnek mindig jobb a helyzete, mint a színháznak. Én a filmben egy Pali nevű vásáros vagyok, egy igazi magyar vállalkozó, kedves, jópofa, egy kicsit svindler, aki, ha nagyon kell, öt gyertyával is eladja az adventi koszorút. A vásárban az iskolások egy karácsonyi darabra készülnek. Jönnek persze a szülők is megnézni a műsort, és az egyik anyuka, Pokorny Lia nekem nagyon tetszik, és vele van egy kis történetem. Most a Várkert Bazárban forgatunk. Ha van egy kis eszük, megtartják ezt a díszletet, és jövőre is tartanak itt vásárt, de már igazit.”

Lévai Balázs producerrel arról beszélgettünk, hogy mi fogta meg a témában és a rendezőben: „Nagyon szeretem, ahogy Tiszeker Dani a populáris műfajú filmekhez közelít: eredeti látásmóddal és igényes kivitelezéssel.  Pataki Ádám operatőrrel együtt hihetetlen mennyiségű energiát és ötletet tesznek a munkába. Ezt a  #Sohavégetnemérős című Wellhello szkeccsfilm készítése során már én is megtapasztalhattam. Nagyon csábító volt az ötlet, hogy mi csináljuk meg az első magyar karácsonyi filmet, amire Dani gyerekkora óta vágyott. Ezzel a filmmel azt is szeretnénk bizonyítani, hogy igenis lehet minőségi, magyar vígjátékot csinálni, jó történettel, ízléses humorral, klassz dalokkal és igényes képi világgal. "

„Mintha egy angolszász romcomot néznénk, ami rólunk szól. Elég sok forgatási napon túl vagyunk, és szerintem egy romantikus komédiához képest nagyon sok látványos jelenet lesz ebben a filmben: a tűzoltós tematika az akciókat is magával hozta. A karácsonyi témához pedig úgy állunk hozzá, mint egy minden évben visszatérő lehetőséghez, ami a hősünk esetében most az újrakezdést jelentheti. Egy traumatizált tűzoltóról van szó, akit a karácsonyi miliő is segíti rádöbbenteni arra, hogy miképp tudná rendbe hozni az életét. Az a tény, hogy itthon még nem készült igazi karácsonyi film, egyfelől nagy fokú szabadságot ad, másrészt viszont viszonyítási pontunk sincs. De lehet, hogy ez nem is lényeges, mert tematikától függetlenül a filmnek kell jónak lennie. 

A rendezőt, Tiszeker Dánielt (#Sohavégetnemérős) csak a forgatási nap végén kerestük meg – amikor „zuhanni kezd a nap”, vagyis hirtelen sötétedni kezd, be is zár a bazár, jelen esetben szó szerint -, mert addig nem akartuk zavarni. Amikor azt firtattuk, miért választott karácsonyi témát, így válaszolt: „Gyerekkoromnak fontos része volt a karácsonyi filmek nézése, aztán valahogy ez a mániám lett, de akkor már nem csak amerikai produkciókat néztem, hanem azt is, hogyan csinálnak ünnepi filmeket az oroszok, a lengyelek, olaszok vagy csehek. Már akkor is azon gondolkodtam, ha majd filmrendező leszek, akkor egy karácsonyi közönségfilmmel szeretnék debütálni, de (szerencsére) közbejött 2016-ban a #Sohavégetnemérős ... A karácsony egy olyan komplex téma, amiben van humor, érzelem, romantika, a család, vagyis ideális téma, és örömömre Lévai Balázs és Osváth Gábor producerek is így gondolták.  A Nagykarácsony így végül az első nagy, NFI által támogatott filmként kezdhetett el tavaly decemberben forogni.

A legnagyobb kihívás egy ilyen filmnél természetesen az, hogy a giccshatáron belül maradjunk, ezért volt fontos a humor is. Igyekeztünk sok mindent áthozni a #Sohavégetnemérős bevállalós humorából, bár figyelnünk kellett arra, hogy a Nagykarácsony kicsit más korosztálynak szól, de egy markáns, fűszeresebb humorban gondolkodtunk, amiben megjelenik az abszurd és néha a morbid is. A másik fontos kérdés a gyerekszereplők kiválasztása volt. Reklámfilmekben sok gyerekkel dolgoztam, gyerekeket is castingoltam, felírtam, ha valakit tehetségesnek tartottam, és összeállt bennem egy rendszer, hogy én mit is akarok a gyerekszereplőktől. Ebben hatalmas segítség volt Földessy Margit - akinek a Színjáték stúdiójába magam is jártam gyermekként, illetve Steinhauser Andrea, aki remek szemmel talál gyermekszereplőket. A nehézség inkább az volt, hogy már négy éve készülünk erre a filmre, és ennyi idő alatt sokat nőnek a kicsik, így négyszer kellett újra válogatnom – de most összejött 22 olyan gyerek, akik tényleg fantasztikusak.”

Tiszeker Dániel új alkotásában többek között olyan nagyszerű színészeket láthat majd a közönség a mozivásznon, mint Szabó Kimmel Tamás, Csuja Imre, Rujder Vivien, Orosz Ákos és Szerednyey Béla. A Nagykarácsony 41 naposra tervezett forgatása március közepéig tart, a járványügyi előírások szigorú betartásával. A film a tervek szerint a 2021-es karácsonyi moziszezonban kerül a mozikba az InterCom forgalmazásában.