Nem fogod elhinni, milyen régi ez a trend!
Amióta a 2008-as Vasember végén, már amikor a vége főcím betűi peregtek, feltűnt Nick Fury, hogy elárulja Tony Starknak, hogy nem ő az egyetlen szuperhős a világon, egy rakás ún. crazy creditet, azaz stáblista utáni vagy stáblista közbeni jelenetet láthattak a nézők a Marvel-mozik végén – olyannyira, hogy már szinte kötelező elemmé váltak ezek a kis gegek.
Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a Marvel-filmek indították volna el ezt a trendet. De akkor mikor kezdődött? És melyik volt az első olyan jelenet, ami miatt a nézőknek érdemes volt végigülniük a stáblistát? Hogy mindennek a végére járjunk, először is tudnunk kell, hogy egészen a XX. század közepéig még a filmek elején, nem pedig a végén mutatták a hosszú stáblistát, így gyakorlatilag az egész film egy jó hosszú stáblista utáni szekvenciának tekinthető.
De mi persze nem ezt keressük. A hatvanas években kezdődött az a trend, hogy a stáblisták hosszabbá válásával érthető okokból elkezdték azokat a film végére tenni,
amikor a Dean Martin által alakított titkos ügynök, Matt Helm újra feltűnt, méghozzá egy ágyban heverészve, lenge ruhás nők társaságában, miközben megjelent a felirat, hogy milyen filmben találkozhatunk vele legközelebb.
Mivel ezt a kis fogást az alkotók egyértelműen a Bond-filmekből nyúlták, amelyeknek a végén, már a vége főcím után mindig kiírták, melyik filmben tér vissza a 007-es, akár ez is lehet a válasz a kérdésünkre – de igaz, ami igaz, ott valódi képsorról nem beszélhetünk, csupán egy felirat tűnt fel. Ezek a crazy creditek a Marvel-mozikhoz hasonlóan promóciós célokat szolgáltak, de nem kellett sokat várni azokra a stáblista utáni jelenetekre sem, ahol valami kis plusz csavar vagy poén volt a hozzáadott képsor.
Az 1968-as She-Devils on Wheels crazy creditjében azt láthatjuk, hogy a kemény motoros főhősnők megléptek a börtönből és tovább motoroznak, az 1979-es The Muppet Movie végén (akárcsak később, az 1986-os Meglógtam a Ferrarival című film végén) pedig a karakterek megkérdezik a nézőket, hogy mit keresnek még ott, és megpróbálják őket hazazavarni. Utóbbi példák már a crazy creditek önreflexiós, „meta” használatát bizonyítják, hiszen az alkotók egyértelműen arra céloztak velük, hogy a nézők már várják ezeket a képsorokat, számítanak rájuk.
A Meglógtam a Ferrarival kis vicce pedig azért is érdekes a számunkra, mert Kevin Feige bevallása szerint ez inspirálta a Marvel-filmek stáblista utáni jeleneteit – ahogy arról az alkotó 2018-ban az Entertainment Weeklynek vallott. És ha már itt tartunk, felmerül egy újabb kérdés: az utolsó jelenet jelenti egy film végét vagy a stáblista utáni bónusz képsor?
„Valójában a stáblista előtt jut el a nyugvópontra a sztori,
ez a cselekmény konklúziója, és ha esetleg van a stáblista után még valami, az csak egy kis extrát jelent” – mondta Feige.
(via MentalFloss)
