Mikor üt vissza a Marvel egyre kockázatosabb crazycredit-stratégiája?

A Marvel-féle képregény-adaptációknál már hagyománnyá vált, hogy mindig kapunk valami kis bónusz jelenetet a vége főcím alatt vagy után. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobbat reszkíroznak ezekkel a minijelenetekkel.

Jó ideje már, hogy minden rajongó pontosan tudja, hogy egy Marvel-film vége után nem szabad azonnal felállni a moziszékből, mivel kivétel nélkül minden esetben vár ránk valami meglepetés a játékidő után is, akkor, amikor már a stáblista pereg. A stáblistába ékelt vagy a stáblistát követő jelenetek vagy az adott film közvetlen folytatását harangozzák be (a 2015-ös A Hangya végén Hank Pym megmutatja Hope-nak a Darázs-jelmezt), vagy a más produkciókból származó hősök közötti együttműködést lengetik be (a 2016-os Doctor Strange végén Thor meglátogatja a címszereplőt a szentélyében).

Ezek az ún. crazy creditek vagy post-creditek minden esetben növelik a nézői kíváncsiságot, így fontos szerepük van a márka népszerűsítésében.

És eddig az volt a gyártó stratégiája, hogy vagy minden esetben a közönség által már ismert karaktereket mutattak, vagy olyan figurákat, akiknek a közelgő megjelenése alaposan fel volt építve, elő volt készítve a médiában (lásd a Maximoff testvérek felbukkanását az Amerika Kapitány – A Tél Katonája crazy creditjében vagy Thanos bemutatását a Bosszúállók végén).


Ennek a taktikának azonban a jelek szerint végleg vége, amivel a stúdió hatalmas kockázatot vállal, hiszen ha a nézők nem ismernek valamit/valakit, az könnyen összezavarhatja őket, és azt eredményezheti, hogy elfordulnak a franchise-tól. Már a 2021-es Örökkévalókban azt figyelhettük meg, hogy

a crazy credit többé nem afféle beharangozó egy már ismert címhez, hanem inkább amolyan castingbejelentés, amely egy vadonatúj, még be nem vezetett figurát és az őt alakító színészt mutat be.

A Thor: Szerelem és mennydörgés beharangozója helyett tehát Harry Stylest láthattuk, aki majd valamikor, egy későbbi folytatásban Thanos testvérét, Erost formálja meg; ahogy az idén májusi Doctor Strange az őrület multiverzumában vége sem a jövő februárban érkező A Hangya és a Darázs: Quantumaniához csinált kedvet, hanem a Charlize Theron által alakított Clea tűnt fel benne a semmiből, akiről a rajongók gyakorlatilag azóta sem tudnak semmit (a képregény-rajongók persze igen, de a moziba járóknak csak a töredéke tudja betéve az eredeti képregények sztoriját és karaktereit).


A nézők bosszantása pedig a múlt héten bemutatott Thor: Szerelem és mennydörgésben tovább folytatódott, hiszen ahelyett, hogy a harmadik A galaxis őrzői-filmbe kaptunk volna betekintést, megint egy tök ismeretlen figurát kellett néznünk a post-creditben. A görög félisten, Herkules volt az, a Russell Crowe által alakított Zeusz fia, akinek a Thorral való összetűzése után az apja megparancsolja, hogy hozza el neki Thort, amire a teljes fegyverzetben látható félisten egy „igen, apám!”-mal felel. Ahogy Harry Styles vagy Charlize Theron karakteréről, úgy a Herkulest megformáló (amúgy a Ted Lasso című sorozatból ismert) Brett Goldsteinról sem tudjuk, pontosan mikor és melyik folytatásban láthatjuk viszont.

Mindhárom esetben megegyezik az is, hogy ezekben a közlésekben nem az volt a rendkívüli, hogy hova vezetnek majd tovább a felvetett konfliktusok, hanem az, hogy Styles, Theron és az Emmy-díjas Goldstein is szerepet kapott egy-egy Marvel-filmben.

Lehet, hogy a stúdió már unja azt a rengeteg crazy creditet, amit szinte kötelességszerűen el kell készíteniük

(ráadásul most már úgyis mindenki tudja, hogy a Marvel moziuniverzumban minden mindennel összefügg, és mindenki kapcsolatban áll mindenkivel), de ez így sokak szerint végképp kötelező házi feladatnak tűnik, nem pedig a rajongók felcsigázásának. Annyit a Marvel-képregényeket annyira nem ismerők is össze tudtak rakni, hogy Starfox (azaz Eros) is egy örökkévaló, Clea hozzámegy Doctor Strange-hez, Herkules pedig a soron következő Thor-folytatásban a címszereplő ellenfeleként debütál. A pontos részletekkel, illetve a filmek címével és premierdátumával azonban a mai napig adós a stúdió.


(via Variety)