Az év egyik leginkább várt – vagy legjobban tálalt? – filmje a bérgyilkosos időugrásos videojáték feldolgozás a mindig remek Michael Fassbender és a mindig szép Marion Cotillard főszereplésével. A kérdés persze rögtön az, megtörik-e végre az ilyen adaptációkat sújtó átok, vagy sem, illetve megáll-e saját lábán a produkció. Össze is szedtük a pozitívumokat és a negatívumokat - előbbit Szűcs Gyula, utóbbit Vízer Balázs tolmácsolásában.

Térjünk a lényegre! Jó vagy rossz az Assassin’s Creed?

Műfaj

Negatívum: A kérdés persze rögtön ez, elég-e műfajként a „videojáték feldolgozás” címke, vagy nem árt, ha közben remek akciófilmről is beszélünk, esetleg némi thriller és történelmi beütéssel. Merthogy Justin Kurzel rendező erre törekszik, bevallottan szeretni pár lépés távolságot tartani a játék történetvonalától, ami adhat némi mozgásteret számára. merthogy akármilyen kidolgozott is egy videojáték világa, abból iszonyatosan nehéz egy saját lábon is megálló, a gamereken kívül a laikusok számára is élvezhető és érthető, az eredetihez mégis hű darabot másfél-két órában legyártani. Az Assassin's Creed látványos képi világáról ugyan valóban ordít, hogy játékadaptációról van szó, de sajnos minden más aspektusáról is. Merthogy egy ilyen játéknál nincsenek kidolgozott karakterek, jellemfejlődés és ennél fogva igazi párbeszédek, dialógushelyzetek, és ezt az akadályt Kurzel nem is tudta megugrani. Egydimenziós karakterek szájából elhangzó, a játékhoz illő, de filmben életidegen mondatokból szövődik össze a történet, és ezen csak kicsit ment, hogy a múltbéli részek spanyolul hangzanak el.   

Pozitívum: Az ma már csak a garbós bölcsészek és sznob filmesztéták mantrája, hogy minden videojátékból készült film el van átkozva, és csakis bukás lehet. Hiszen ott van Angelina Jolie Tomb Raidere és Milla Jovovich Resident Evil-szériája, az idei termésből a Warcraft és az Angry Bird. Sőt, én azt is meg merem kockáztatni, hogy a Mortal Kombat sem volt annak idején annyira hitvány, mint amilyennek 21 év távlatából gondoljuk. A játékadaptáció tehát nem ördögtől való dolog, bár sajnos mostanáig sem sikerült kinőnie azt a betegségét, hogy a végeredmény többnyire csak egy félgőzzel összetákolt katyvasz, amit úgyis elvisz majd a hátán a játékok körüli hype. Viszont ha egy kicsit bátrabbak és kreatívabbak lennének a hollywoodi írók, akkor a játékok pompás geek kincsesbányák lehetnének, gondoljunk csak a Rontó Ralph-ra. Vagy akár az első Karib-tenger kalózaira, ami nagyon sok elemet a Monkey Island-játékok poénos kalózvilágából vett át, a vudu kapitánytól kezdve a szájában kulcsot tartó kutyán át a kormányzó elrabolt, majd megkerült, talpraesett lányáig.

A sztori

Negatívum: A filmhez új helyszínt és történetet találtak ki, Andalúziában járunk a reconquista utolsó éveiben, ahol már csak egy mór erőd áll, Granada. Ezt készülnek bevenni a keresztény hadak a templomosok vezetésével, akik egyben az inkvizíciót is a kezükben tartják (sic.), útjukban pedig csak az asszaszinok állnak. A templomosok az önkényuralmat, az  asszaszinok a szabad akaratot képviselik, de már ugrunk is az időben. 2016 októberében méreginjekcióval kivégeznek egy elítélt gyilkost aki egy intézetben ébred fel, ahol egy szép tudósnő a génjei alapján asszaszin ősapja emlékeit akarja kihámozni belőle. Mindez egy játékban okés, mert csak háttér, itt többnyire marhaság. Például az intézetben egy rakás lézengő gyilkos van összezárva, mellettük üvegvitrinekben azok a fegyverek, amelyek használatára kiképezték őket, végülis mi baj lehet? Így ökörség a génállományból dolgozó időgép, az egész templomos sztori és persze a szabad akarat kódját rejtő alma, amelyért a hajsza folyik. Megjegyzem, az igazi asszaszinok arab bérgyilkosok voltak, akik neve a hasis szóból ered, ugyanis betépve indultak küldetésre.                           

Pozitívum: A világtörténelmen végigvonuló Templomos-Orgyilkos árnyékháború nagyon szépen be lett mutatva a filmváltozatban. Egy, a spanyol inkvizíció idején játszódó sztori már nagyjából öt éve ott lógott a levegőben, és csak idő kérdése volt, hogy a Ubisoft ezt dolgozza-e fel egy újabb videojátékban, vagy a francia forradalmat, a karibi kalózvilágot, a viktoriánus Londont, a középkori Kínát a brit gyarmati uralom alatt álló Indiát vagy a nagy októberi szocialista forradalmat. A történelmi tabló mellé ráadásul még az emberiség hajnala előtt, ősi idegen civilizációt is emlegetik a szereplők. Sajnos nem eléggé egyértelmű, hogy ez a fő konfliktusforrás, nem a bibliai édenkert almája, de ez a megszerzendő ereklye végre új színt hozott a kalandfilmes zsánerbe. Hiszen ugye az Excaliburt, a Végzet lándzsáját, a Frigyládát, a Grált vagy a Kristálykoponyákat nemigen lehet már elsütni ebben a műfajban.

A főszereplők

Negatívum: Két főszereplő van, akik tulajdonképpen ugyanazok, a középkori asszaszin, Aguilar de Nerha és jelenkori utódja, Callum Lynch. Előbbiről semmit sem tudunk, csak azt, hogy hű rendjéhez és akrobatikus harcművész, illetve barna szeme van, utóbbinak pár vonással felvázolják a múltját, de jelenéről semmi info, a szeme pedig kék. Mindkettő egy videojáték világából érkezett, nyilván nem kell részletes profil hozzájuk, de ha már két órát töltünk velük, nem ártana megismerni őket, de ez nyilván nem volt cél. A többiekről ennyi sem derül ki, a főgonosz egy kapzsi üzletember, aki egy új találmányból húzna hasznot – hm, hol is láttunk már ilyet? –, a szép lány pedig egymással konfliktusban álló érzelmei között tipródik, de nem jut szegények annyi dialógus és játékidő, hogy ennek a végére járjon.

Pozitívum: Bár a rajongók azt várták, hogy a filmváltozat a két legkedveltebb orgyilkos, a jeruzsálemi Altaïr Ibn-La'Ahad vagy Ezio Auditore da Firenze kalandjait dolgozza fel, szerintem direkt jól jött ki, hogy az új korszak mellé egy új karaktert hoztak be, hiszen így nem a játékok szolgai másolatát kaptuk. Persze adta volna magát, hogy a mindig zseniális Jeremy Irons most is az ármánykodó Borgia pápát alakítsa, de XX. századi főgonosznak sem volt rossz.

A színészi alakítások

Negatívum: Justin Kurzel előző filmjében a Macbethben is együtt dolgozott Fassbenderrel és Cotillard, és már ott is kiderült, hogy nem erőssége a színészvezetés. Persze gondolhatta, hogy két ilyen kaliberű sztárnak nem is kellenek instrukciók, megoldanak mindent – Fassbender ráadásul producer is, így nyilván még beleszólása is volt a rendező munkájába -, csakhogy ez nem így működik. Hiába jó a színész, ha nincs a történetnek mélysége, ha rövidre zárják az alakítást, és főleg, ha minden a túlstilizált akcióra épül. És a film 90% akció, ugrálás, vívás, lövés, amihez tulajdonképpen nem kell egy Fassbender, aki itt merev, mint egy hulla. Kicsit más Marion Cotillard helyzete, ő a gonosz tudós alapvetően tisztességes lánya, így három dolgot kell csinálnia. Tudóskodnia, apjára gyanakodnia és kicsit vonzódnia a főhőshöz. Ezekhez nem kell túl nagy eszköztár, és mire Cotillard nekikezdene kibontakozni, már véget is ért a jelenet.

Pozitívum: Michael Fassbender ugyanúgy, ahogy a Macbeth-ben, itt is lelkiismeretesen hozta az elszánt tekintetű középkori harcost, ebben a szerepben egyszerűen nem tud hibázni. Oké, nem ő ugrált a tetőkön tőrt dobálva és túlerő ellen vívva, hanem a jelenlegi kaszkadőrszakma ásza, Damien Walters, aki rekordmagasságból ugrott le egy toronydaruról Fassbender dublőreként. 

Az Assassin’s Creed feeling

Negatívum: Az persze átjön, hogy egy videojátékból készült filmet látunk, hiszen az akciókban semmi valóságos nincsen. A tetőkön ugráló, párkányról párkányra szökellő, a gravitációra  asszaszinok olyanok, mint a játékban – ahol kézenfekvően a nindzsákat koppintották –, de ez a képi világ sem egységes. Van egy lovas üldözési jelenet, amit konkrétan az új Mad Max filmből kopiztak ki, az autodafét – az inkvizíció nyilvános kivégzését – egy az egyben Mel Gibson Apocalyptójából vettek, már-már alkotói jogokat sértve, a jelenkori képek pedig sokban a Mátrixra hajaznak. A trailerekben is elsütött, a középkori háztetőkön való pattogás jól néz ki, de hamar meg lehet unni, a modern korban mindezt egy gépen lógva megélő és eljátszó virtuális valóságféle pedig többnyire röhejes.

Pozitívum: Akinek nem indult be azonnal a nyálelválasztása annál a jelenetnél, amikor Aguilar halált megvető bátorsággal leugrott a templomtoronyról, az valószínűleg egyetlen percet sem játszott az Assassin's Creeddel. Természetesen a film nem egy Sátántangó, se nem A remény rabjai, viszont akik szerettek Altaïr, Ezio vagy Edward Kenway bőrébe bújva, kapucnis nindzsaként gyilkolászni, a filmváltozattal is tegyenek egy próbát, még az is lehet, hogy bejön nekik!

Értékelés: 5/10