Richard király, West Side Story és olyan nagy nevek, mint Will Smith vagy Steven Spielberg – a filmek mégis mentek a levesbe. Egyre nehezebb mozgósítani a moziba járó tömeget?
Amikor a Venus és Serena Williams teniszezők édesapjáról szóló életrajzi filmet, a Will Smith főszereplésével készült Richard királyt szeptember elején először lehetett látni a Telluride Film Festivalon, azonnal Oscart kiáltottak, és egy emberként ünnepelték a főszereplő alakítását. Ám amikor a film végül november közepén a mozikba került, nem hozta a remélt számokat – pedig szerintünk is kiváló produkcióról van szó.
Habár a Richard király ezzel együtt persze még nyerheti Oscarok sorát a jövő évi gálán, saját hazájában produkált nyitó hétvégi bevétele (mindössze 5,4 millió dollár) több mint kiábrándító.
„Egy potenciális közönségkedvenc számára nem épp a legideálisabb helyzet, ha a közönség nem bukkan fel”
– összegezte a helyzetet találóan Nate Jones, a Vulture szerzője.
Az Oscar-esély és a közönségsiker persze sosem járt kéz a kézben (a legutolsó film, ami Osar-díjat nyert és átlépte a 100 millió dolláros bevételi határt, a 2012-es Az Argo-akció volt!), de a Richard király esetében még más is megbonyolítja a helyzetet. A Warner ún. day-and-date stratégiája, azaz az a megoldás, hogy a filmet ugyanaznap elérhetővé teszik az HBO Max előfizetői számára, amikor az a mozikban is debütál, a jelek szerint hatalmas öngólnak bizonyult.
Lehet ugyan, hogy ettől a kiváló lehetőségtől nőtt az HBO Max-felhasználók száma, de a Richard király példájánál maradva
(ha családonként két fővel és 9,37 dolláros mozijegyárral számolunk).
Aztán ott vannak azok a filmek, amelyek szinte csak jelképes mozis megjelenést kaphattak. Az Amazon Prime-on streamelhető Az élet Ricardóéknál például hiába készült olyan nagy nevekkel, mint Nicole Kidman és Javier Bardem, esélyt sem igazán kapott: december 10-én mutatták be az amerikai mozikban (de csak limitált vásznon), 21-én pedig már fel is került a streaming szolgáltató kínálatába. Ez az Oscar-jelöléshez persze untig elég, de a nézők mozikba csalogatásához nyilván nem.
Sajnos ugyanakkor úgy tűnik, akkor sem feltétlenül jobb a helyzet, ha egy film minden láthatóságot megkap. Nem lehet mondani, hogy Steven Spielberg West Side Storyját nagyon rejtegették volna: a világ jelenleg talán legnagyobb rendezőjeként ismert alkotó szerelemprojektjéről évek óta lehet hallani, a marketingkampánya is elég agresszív volt – végül azonban kiábrándító 10 és félmillióval nyitott az amerikai mozikban, és világszerte elért összbevétele még mindig csak 36,6 millió, ami egy 100 millióból készült szuperprodukció esetében nagyon karcsú.
A szomorú eset pedig kísérteties módon megismétlődött az elmúlt hétvégén a várva várt Mátrix feltámadásokkal is. Mi is rengeteget írtunk már a forgatásáról is, izgalmasabbnál izgalmasabb trailerekkel próbáltak kedvet csinálni hozzá, minden idők egyik legnagyobb kultfilmjének folytatása mégis csupán 12 millióval nyitott saját hazájában. Nemzetközi eredményeivel együtt a film jelenleg 69,8 millió dolláron áll, de ez még mindig nagyon kevés a boldogsághoz.
Úgy tűnik, jelenleg egyedül a Pókember: Nincs hazaútnak sikerül mozgósítania bármekkora tömeget is, és – ahogy azt ebben a cikkünkben is megírtuk – „jelen pillanatban, ha 35 év alatti vagy és elmész a moziba, az első választásod biztosan a Pókember lesz.
A második választásod pedig az, hogy még egyszer megnézed a Pókembert”.
David A. Gross, a Franchise Entertainment Research nevű tanácsadó cég vezetője szintén úgy látja, a Mátrix 4. számainak nem tett jót a lehetőség, hogy elég az HBO-t bekapcsolni hozzá, hogy láthassuk. És persze az is közrejátszik a Pókember-folytatás sikerében és a többi film sikertelenségében, hogy az idősebb korosztály még nem merészkedett vissza a Covid közepette a mozikba.
De mi lesz így a mozival akár jövő ilyenkorra, ha egyedül szuperhősfilmes franchise-okért hajlandó fizetni a közönség?
(via The Hollywood Reporter)
A SZESSÖN különleges kiadásában ezúttal akasztjuk a hóhért: nem más püföli a dobot, mint a PORT.hu új videósorozatának munkatársa, a zenei és bulvár tévéműsorokat karcos hangon ekéző blogger, Péter Dávid!
