Több oka is van annak, hogy Robert Zemeckis örökbecsű klasszikusa belopta magát a szívünkbe, és ezek közül Tom Hanks csodás játéka csak az egyik!
Nem nyomták fullba a kretént
Winston Groom 1986-ban kiadott regénye adaptációs jogaiért már a megjelenés előtt komoly licitháború zajlott, amelyet végül a Warner Bros. nyert meg, de az ottani döntéshozók az 1988-as Esőember után nem akartak még egy olyan filmet moziba küldeni, amelynek egy fogyatékkal élő csodabogár a főszereplője. A Paramount vezetőjének, Sherry Lansingnek azonban megtetszett a sztori, és megvásárolták a Forrest Gump jogait a Warnertől. Eric Roth forgatókönyvíró ezek után csodát művelt: olyanra formálta Forrest karakterét, hogy annak
gyengeségei gyakorlatilag szuperképességgé váltak.
Lehet, hogy Forrest semmit sem értett a világból, de pont ezért nem görcsölt semmin, csak csinálta, amit elvártak tőle. Nem görcsölt a vereségtől, így kiváló focista, majd pingpongbajnok lett, nem kérdőjelezett meg semmit, ezért ő lett a mintakatona az egységében és így tovább. Ha pedig felgyűlt benne valami fájdalom, nem kutatta az okát, csak kifutotta magából – ha az évekig tartott is.
Zemeckis a merész közönségfilmes
Robert Zemeckist csak azután szerződtették le, miután Ivan Reitman és Terry Gilliam is visszautasította a rendezés lehetőségét, nyilván azért, mert érezték, hogy ezzel a történettel óriásit lehet bukni. Adott ugyanis egy majdnem fogyatékos hős, aki egy buszmegállóban meséli el élete hihetetlen történetét, amiben annyi a valószínűtlen fordulat, hogy meg sem lehet számolni. Zemeckis viszont épp arról volt ismert, hogy
úgy készített közönségfilmeket, hogy hajlandó volt akár hatalmasat is kockáztatni.
A Vissza a jövőbe (1985) is egy teljesen valószínűtlen időutazós, szerepcserés sztorira épült, akárcsak a folytatásai, de bejött, és akkor még a Jól áll neki a halál (1992) eszement alapötletéről nem is beszéltünk. Zemeckis a rendelkezésére álló 55 millió dollárból egy látványos, több korszakban, rengeteg helyszínen játszódó történetet rakott össze, amelynek nem az akció, a látvány vagy a történelmi háttér volt a lényege, hanem a főhős hatalmas szíve!
Tom Hanks!
Az első elképzelések szerint John Travolta játszotta volna Gumpot, de ő nemet mondott – azóta is bánja –, majd szóba került Bill Murray, Chevy Chase és Matthew Broderick is. Az író Winston Groom John Goodmannel képzelte el a karaktert, de utólag nehéz elképzelni, hogy bárki más jobb lehetett volna, mint Tom Hanks. Hiába volt csak sokadik választás, Zemeckis végül vele forgatta le a PORT.hu olvasók egyik örök kedvenc filmjét. Nem mintha Hanks egy nyeretlen kétéves lett volna, hiszen előző filmjéért, a Philadelphia - Az érinthetetlenért (1993) Oscart kapott – bár ezt az új szerep elfogadásakor még nem lehetett tudni –, és ezen kívül is egy rakás sikerfilm volt a háta mögött. Ellentétben a többi jelölttel,
Hanksben mindig is volt valami jó értelemben vett gyermetegség,
ami remekül jött egy ilyen mértékben naiv karakter megformálásához, ráadásul nincs még egy olyan színész, aki első látásra is annyira szerethető lenne, mint ő. Ne feledjük, ő nem csak a történet főhőse, egyben a mesélője is! Kapott is még egy Oscart!
Amerika, Amerika!
A film az amerikai történelem sorsfordító pillanatait mutatja meg Elvistől a polgárjogi harcokon át a Watergate-ügyig – amikhez így vagy úgy, de Forrestnek köze lesz –, ám nem foglal állást politikai szempontból, és ez fontos. Megannyi más filmmel ellentétben nem mondja azt, hogy a vietnámi háború rossz – vagy éppen azt, hogy jó –, nem is akar semmit magyarázni,
csak megmutatja, milyen egy egyszerű amerikai srácnak odacsöppenni egy számára érthetetlen konfliktus közepére.
Nem mondja azt, hogy a hadsereg rossz, Nixonról sem állítja, hogy egy csaló gazember, mert mindent egy végtelenül jóindulatú főhős szemén keresztül látunk, akit rendkívüli lojalitása és kötelességtudata vezényel – ami nem keverendő össze a megfelelni vágyással.
A sugárzó optimizmus
Bár a film Forrest töretlen optimizmusát és a különböző karrierekben elért véletlenszerű sikereit mutatja be, legyen szó pingpongról, futásról vagy garnélarákbizniszről, esetleg Apple-részvények vásárlásáról, maga Forrest egy szomorú karakter. És ez jól is van így, mert az indokolatlan, alaptalan optimizmus üres héj maradna csak,
őt a leküzdött akadályok, az elszenvedett veszteségek, a saját korlátai teszik értékessé,
ezek miatt törődünk vele. Az az életigenlés, az a pozitív szemlélet, amellyel a világ elé áll, azért olyan értékes, mert az ő életében tulajdonképpen minden ez ellen szól, kezdve a gyerekkori zaklatásoktól a viszonzatlan szerelmen át a háború borzalmaiig. Forrest mindezek ellenére marad optimista, rosszkedvű sosem lesz – legfeljebb elfárad, és akkor hazamegy. Nem küzd a sorsa ellen, hanem akaratlanul is jobbá teszi, és ez sokak számára inspiráló.
Nem folytatták!
Pedig Robert Zemeckis klasszikusát papíron nem lett volna szentségtörés folytatni, elvégre az eredeti könyvet is jegyző Winston Groom megírta a folytatását, ami magyarul a Gump & Tsa - Forrest Gump és Fia : Ketten Amerika ellen címmel jelent meg. Forrest ebben még hajmeresztőbb kalamajkákba keveredik, mint korábban, és most már a fia is vele van. Trágyameghajtású rákászhajót épít, aztán amikor az felrobban, szegfűszegből, vasreszelékből, fokhagymából és sóból kotyvasztott, új üdítőitalt dob piacra, később börtönbe kerül, aztán árkon-bokron át menekül. Tom Hanks azonban a folytatást illetően – ahogy azt nemrég egy podcastben elmesélte –, gyorsan pontot tett az ügy végére. Amikor elkezdtek beszélni egy lehetséges második filmről a rendezővel, mindössze 40 perc alatt végeztek, és utána annyit mondtak csak egymásnak, hogy „ugyan már…". És ez így jó, nem árnyékolja be az eredetit egy kierőszakolt, csak a pénzért készített második, esetleg harmadik rész.
