Kevés filmre igaz, hogy egy új műfajt alkotott meg, miközben legendát csinált a rendezőjéből és sztárt a főszereplőjéből.
Kezdjük a szerzővel! Az 1874-ben született Samuel Dashiell Hammett radikális szemléletváltást hozott a krimi műfajába, mivel külön bejáratú iskolát teremtett, neve pedig számtalan követője kapcsán máig visszaköszön. Hat évig a nagynevű Pinkerton detektívügynökségnél dolgozott – bár közben bevonult az I. világháború alatt –, nyomozóként szerzett tapasztalatai óriási hatást gyakoroltak írói pályájára. A Peter Collinson álnevet is használó, karcos párbeszédekkel és tömör leírásokkal dolgozó Hammett irodalmi karrierje 1922 végén kezdődött, hogy több ponyvamagazint (főleg a felbecsülhetetlen értékű Black Masket) megjárva körülbelül tíz év múlva lényegében véget is érjen: főműve pedig az 1930-ban megjelent A máltai sólyom volt. A harmincas évek közepétől magán- és közéleti, illetve politikai konfliktusok uralkodtak el életében – elkötelezett baloldali és antifasiszta volt –, míg végül 1961-ben régóta gyengélkedő szervezete megadta magát a tüdőráknak. Neve azonban, már csak az 1941-ben bemutatott A máltai sólyomnak köszönhetően is, örökké fennmaradt.
Már a John Huston által rendezett, Humphrey Bogart főszereplésével készült noir előtt született egy adaptációja Dashiell Hammett regényének. Amikor a Warner Bros. megszerezte az 1930-ban megjelent könyv megfilmesítési jogait, nem vesztegették az időt, és már 1931-ben előálltak a filmverzióval, amelyben Ricardo Cortez alakította Sam Spade-et, a kőkemény magándetektívet. A spanyolnak hazudott Cortez valójában Jacob Krantz néven született New Yorkban, és
amolyan olcsó Rudolph Valentino-koppintás volt.
Az alkotást teljesen újravágták, hogy eltávolítsanak belőle egy „erkölcstelen” vetkőzős jelenetet, a végeredmény pedig közel nézhetetlen lett, az eredeti elképzelések szerinti változatot 1966-ban állította vissza a TCM, de a félreértések elkerülése végett Dangerous Female (Veszélyes nőstény) néven sugározták. Érdekesség, hogy mindkét filmnek ugyanaz a Robert M. Haas volt az art direktora. Volt egy ennél is kevésbé ismert feldolgozás, az 1936-os William Dieterle rendezte Satan Met a Lady.
Amikor a Warner Bros. stúdió eldöntötte, hogy megcsinálják a filmet, meglepően alacsony, mindössze 300 000 dolláros költségvetést biztosítottak a produkcióra, a rendezést pedig egy ismeretlen forgatókönyvíróra, John Hustonra bízta, aki egy szintén kevésbé ismert színésznek, Humphrey Bogartnak adta a főszerepet. Mindketten filmtörténelmet írtak, amikor
elkészítették az első igazi film noirt, egy teljes műfajt indítva útjára.
Huston maga írta a forgatókönyvet is, szinte szóról szóra követve a könyv feszes párbeszédeit, ugyanakkor elhagyott néhány mellékszálat. A forgatás rendkívül hatékony volt, mindössze nyolc hét alatt, szigorú menetrend szerint fejezték be a munkát, még arra is volt idő, hogy esténként egy közeli bárban mulassanak – mind Huston, mind Bogart alkoholista volt. Ami kihatott a főszereplő, a kemény, cinikus, a törvényt csak bizonyos határokon belül – vagy kívül? – betartó magándetektív, Sam Spade alakjának megformálására is.
Ők Hollywood aranykorának legnagyobb színészei
Az Amerikai Filmintézet (AFi) legújabb listája szerint ezek a színészek voltak Hollywood aranykorának legmeghatározóbb, legikonikusabb színészei, mi pedig nem fogunk egy filmintézettel vitatkozni.
Tovább
Sam Spade egy teljesen újfajta hős volt a film világában, a korábbi gáncs nélküli, mindent fekete-fehérben látó főszereplők után ő legfeljebb annyiban volt „hős”, hogy elérte, amit akart és a legvégén jól döntött. Addig azonban többször a padlóra került, hagyta magát elcsábítani és megvezetni, rosszfiúkkal kötött kétes értékű alkut, hogy végül ne a szívére hallgasson. Ilyesmi eddig nem volt, most már lett, és ez lett az ún. film noir alapvetése. A noir jellegzetes, expresszionista árnyékvilágát Arthur Edeson operatőr teremtette meg a klausztrofób belső terekben, és sokat számított az is, hogy a fontos mellékszerepet teljesen más színészi iskolát képviselő európai színészek kapták. A magyar származású Peter Lorre (született Löwenstein László) alakította a sunyi Joel Cairót, míg Kasper Gutman a 61 évesen első filmszerepét megkapó brit színházi színész, Sydney Greenstreet játszotta – zseniális alakításáért rögtön Oscar-díjra jelölték. A máltai sólyom összesen három Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb film kategóriájában.
A máltai sólyom nyomán a film noir két évtizeden át volt meghatározó műfaj – mostnara sem tűnt el, csak neo noirnak hívják. Olyan alkotások követték Huston munkáját, mint a Gyilkos vagyok (1944) – Billy Wilder mesterműve, amely tökéletesen mutatja be a gátlástalan végzet asszonya (femme fatale) és a gyilkosságba sodródó gyenge férfi archetípusát, A hosszú álom (1946), Howard Hawks filmje Raymond Chandler keménykötésű detektívjével, Philip Marlowe-val, az Alkony sugárút (1950) – Billy Wilder sötét és tragikus látlelete a hollywoodi csillogás árnyoldaláról, illetve az utolsó „klasszikus hollywoodi noir”, A gonosz érintése (1958) Orson Wellestől. John Huston hosszú pályafutása során Hollywood nagyöregje lett – színészként is keresett volt –, olyan filmeket téve le az asztalra, mint A Sierra Madre kincse (1948), az Aszfaltdzsungel (1950), a Kallódó emberek (1961) vagy a Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe (1981).
A korábban inkább mellékszerepeket, leginkább rosszfiúkat alakító Humphrey Bogart pedig itt lett igazi sztár, sőt, több mint sztár, és karrierje során kevés kivételtől eltekintve szinte mindig azt a figurát hozta, amit Sam Spade-ként itt játszott el.
A 10 legjobb film noir
1941. október 3-án tartották az egyik leghíresebb film noir, A máltai sólyom díszbemutatóját. A műfajteremtő alkotás évfordulója alkalmából összeszedtünk nektek kilenc további klasszikust a jellegzetes bűnügyi filmes műfaj legjobbjai közül.
Tovább
Egy kis érdekesség a „címszereplőről”:
