Íme a nyolc jelölt a Legjobb film kategóriában, más-más műfajt, minőséget és hangulatot képviselve, és nem mindegyik hivatott arra, hogy nyerjen, és nem csak azért, mert a végén csak egy alkotás viheti haza az arany emberkét.
Alelnök
Dick Cheney korának legnépszerűtlenebb politikusa volt, George W. Bush alelnökeként gyakorlatilag egy személyben hiteltelenítette az USA teljes külpolitikáját, különösképpen az iraki inváziót. A film Cheney fél évszázadot felölelő útját mutatja be, amely során wyomingi szakmunkásból az Egyesült Államok de facto elnöke lesz ebben a sötét humorú és gyakran nyugtalanító bepillantásban a szervezeti hatalommal való (vissza)élésbe. Adam McKay (A nagy dobás) értő kezei közt a Cheney-t övező kettősség, mint elhivatott családapa és politikai bábjátékos, bensőségességgel, szellemességgel és merész narratívával találkozik. Christian Bale-re pedig a saját édesanyja sem ismerne rá a címszereplőként a több réteg latex maszk alatt, de itt minden fontos szereplő maszk alatt játszik, amitől a film valahogy bizarrá és esetlegessé válik.
Kaphat Oscart? - szerintünk nem
Fekete Párduc
Íme a film, amit pár éve még a díjátadó közelébe sem engedte volna pár technikai jellegű jelölést leszámítva, de Mickey egérnek megjött az étvágya, és nem sajnálták a pénzt egy masszív Oscar-kampányhoz. Ehhez meglovagolták a tényt, hogy afrikai szuperhősként a Párduc valóban pillanatok alatt rendkívül népszerű lett, és valóban fontos kulturális mérföldkőnek számít az, hogy elkészülhetett, és az is, hogy ekkora siker lett. A wakandai trónért folytatott harc története azonban semmiben nem különbözik stílusában, felépítésében és történetmesélésében a Marvel moziverzum többi darabjától, sőt, a technikai kivitelezés talán még kicsit gyengébb is lett. És az sem véletlen, hogy bár a Disney ezért is kampányolt, a film egyetlen színészi kategóriában sem kapott jelölést, pedig kiemelkedő alakítások nélkül nincs kiemelkedő film!
Kaphat Oscart? - nem
Bohém rapszódia
Bár iszonyú nehezen jött össze, ez lett minden idők legsikeresebb zenei életrajzi filmje, elképesztően sokan nézték meg, és irgalmatlan sok pénzt hozott – pedig nem jó film. Mondjuk legjobb esetben erős közepes, ami az égvilágon semmit nem tesz hozzá a Queen és Freddie Mercury legendájához, elsősorban azért, mert ez a zenei jogok felett ma is ücsörgő „túlélő” együttestagok, de elsősorban Brian May visszamenőleges image filmje, amiben csak az hangozhat el, ami rájuk jó fényt vet. A többi vagy közhely vagy a tények elferdítése, esetleg kamu. A zenei rész viszont tényleg zseniális, de egy Queen filmnél azért ez alapvető elvárás volt. Azzal viszont furcsa helyzetbe került a Filmakadémia, hogy egy kirúgott rendező filmjét kéne díjaznia, hiszen a szakszervezeti szabályok szerint hiába küldték haza Bryan Singert és hívták el Dexter Fletchert a kármentésre, attól még Singer neve szerepel a stáblistán. Rami Malek viszont tényleg nagyszerű Mercuryként.
Kaphat Oscart? - szerintünk nem
Csillag születik
Az első, 1937-es megfilmesítés óta sokan nyúltak már ehhez a történethez, a legismertebb a Barbra Streisand-féle Csillag születik (1976) volt, és ami azt illeti, Bradley Cooper rendezése nem feltétlen ugorja meg azt a filmet. A baromi tehetséges pincérnőből sztárt faragó - de legalábbis az énekesnői pályán elindító – kiégett rockzenész története ugyan némileg modernizálva lett, de annyira nem, hogy mondjuk a közösségi médiát is belevegyék, és úgy a film kétharmadáig jól is működik. Onnantól viszont csak nyűglődés van, és Bradley talán azt feltételezte, hogy önpusztító alkoholistaként megismételheti Nicolas Cage Oscart hozó magánszámát a Las Vegas, végállomásból, de ez nem jött össze – színészként nem jelölték. És nem véletlenül, mert Lady Gaga mellett érdektelen, sótlan, hiába ő a veterán színész kettőjük közül.
Kaphat Oscart? – van rá esély
Csuklyások - BlacKkKlansman
Spike Lee valós történet alapján készítette sokáig valóban nagyszerű szatíráját: egy fekete bőrű rendőr telefonon összehaverkodott a Ku Klux Klán nagy varázslójával – nem vicc, így hívják a rasszista erőszakszervezet mindenkori vezetőjét -, de mivel élőben nem mehetett el a taggyűlésekre, helyette egy fehérbőrű, de zsidó származású kollégája épült be a klánba, és ők ketten egy merényletet is meghiúsítottak. Ami remek sztori, ahogy John David Washington is remek benne afrós zsaruként, és még remekebb Adam Driver a társaként, aki a legjobb mellékszereplő kategóriába díjesélyes is, de Spike Lee nem tudta megállni, hogy ne csináljon a filmből politikai kiáltványt, ami elvben nem baj, de túl vaskosra sikerült.
Kaphat Oscart? – túl sok benne, a direkt politizálás, ezért nem
A kedvenc
A XVIII. század legelején járunk, dúl a spanyol örökösödési háború, Anglia és szövetségesei háborúban állnak a franciákkal. A trónon a törékeny egészségű és könnyen befolyásolható Anna királynő ül, az országot azonban kegyence, Lady Sarah kormányozza, akinek pozícióját saját kuzinja, az udvarba frissen érkezett Abigail veszélyezteti, aki hamar elnyeri a királynő kegyeit. Az ő cicaharcukról és intrikáikról szól a görög Yorgos Lanthimostól (A homár, Egy szent szarvas meggyilkolása) filmje, és A kedvenc nagyszerű film és rendkívül okos, helyenként vitriolos szatíra fantasztikus alakításokkal, amiért eddig is nehéz megszámolni, hány díjra jelölték a filmet, de valahogy nincs meg benne az igazi mélység, a valódi dráma. Az viszont tagadhatatlan, hogy a színész(nő)i alakítások zseniálisak: Olivia Colman legjobb színésznőként, Rachel Weisz és Emma Stone pedig legjobb női mellékszereplőként nagyon erős esélyesek, csak az a furcsa, hogy a film főszereplője valójában nem Colman, hanem Weisz és Stone.
Kaphat Oscart? - szerintünk igen
Roma
A mexikói Alfonso Cuarón (Gravitáció, Biutiful) ezúttal sem csak rendezője és forgatókönyvírója volt filmjének, de ő volt a producer, az operatőr, sőt, a vágó is. És a Romában, ami címében nem az Örök Városra utal, hanem Mexico City egyik tehetősebb negyedére, ezúttal még saját életéből is merített. A film gyakorlatilag saját családját mutatja be, de nem ők a főszereplők, hanem a család indián cselédje vagy bejárónője – a legjobb színésznőnek jelölt Yalitza Aparicio -, nem is tudom, mi a titulusa, a háttérben pedig a hetvenes évek nagy diáktüntetései zajlanak. Bár a fekete-fehér, rendkívül lírai hangvételű Romában nem történik túl sok, a film annyira szép és szerethető, hogy az első perctől a kritikusok kedvence volt, eddig is egy teherautónyi díjat nyert, és ez a legnagyobb Oscar-favorit is. Egyetlen egy dolog szól ellene: a Netflix vette meg a forgalmazást, így moziban nem látható.
Kaphat Oscart? – mindenki szerint igen
Zöld könyv - Útmutató az élethez
A fekete bőrű zongorista, Don Shirley (a most is elképesztő Mahershala Ali) korának ünnepelt zenésze volt, aki 1962 őszén kéthónapos koncertturnéra indult az úgy nevezett mély Délre. Ahol könnyen bajba keveredhetett, már azzal is, ha sötétedés után kilép az utcára, ezért felvett sofőrnek és egyfajta testőrnek egy talpraesett, nagydumás New York-i kidobót, bizonyos Tony Vallelongát (Viggo Mortensen NEM élete legjobb alakításával), becenevén Hantás Tony-t. A film erről a viszonylag eseménytelen koncertkörútról és a két férfi feltételezett barátságáról szól – Shirley még élő rokonai szerint a film ugyanis javarészt kitaláció. Ami még nem volna baj, de Peter Farrelly – igen, az idióta vígjátékok mesterei, a Farrelly testvérek egyik fele! – olyan régimódi és kiszámítható mesét kanyarított, ami 1993-ban még valóban hozhatott volna szobrot, ma már nem.
Kaphat Oscart? – túl sok botrány övezi ahhoz, hogy kapjon
