„Nélküle elképzelhetetlen lenne a magyar filmtörténet. Ott volt a Talpalatnyi földnél, a Körhintánál, a Hideg napoknál, a Húsz óránál, a Megszállottaknál… Ő képes volt a megújulásra is, ahogy telt az idő és változtak az igények, új színei jelentek meg. A másik fontos része Szirtes Ádám filmszínészi képességének: a filmhez való fantasztikus érzéke. Eszközei finomak, szűkszavúak, tehát vászonra valók”

– nyilatkozta Kovács András rendező pont negyven éve a Szabad Földnek a színész születésnapja kapcsán.

Szvitek Ádámként született Szirtes Ádám 1925. február 10-én Tápiósápon (a mai Sülysápon) egy félig szlovák, félig magyar családban – Budapesttől 40 kilométerre. Szinte olyan gyermekkora volt, mint Móricz Zsigmond Árvácskájának. Kicsi korától dolgozott mezőgazdasági idénymunkásként, majd segédként. Húszévesen eldöntötte, hogy színészmesterséget tanul Pesten. A családjának ez azt jelentette, egy segítséggel kevesebb lesz, és még jobban kell gürcölniük, mert a fiuk urizál – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szirtes Ági, és azt is elmesélte, hogy apját a nagyapja kitagadta, amikor elköltözött Pestre. A Talpalatnyi föld című film bemutatójakor, sikerekor enyhült a düh.

Szirtes Ádám húszévesen, egy újsághirdetésben olvasta a felhívást, hogy tehetséges munkás- és parasztfiatalokat keres a színművészeti főiskola. A felvételit lekéste, de hangos méltatlankodását hallva Hont Ferenc pótfelvételivel felvette a Horváth Árpád Színészkollégiumba. 1950-ben diplomázott a színművészeti főiskolán.

Másodévesen, 23 évesen játszotta el Góz Jóska szerepét az említett Talpalatnyi földben. Bán Frigyes rendezésében országos hírű lett, utána évi két-három filmet forgatott. Állítólag nagyon várta, hogy a sok „napsütötte” hősszerep után negatív figurát osszanak rá. Ez a Körhintában következett be, amelyet Fábri Zoltán rendezett Törőcsik Marival és Soós Imrével a főszerepben.

Száznál is több filmben, tévéjátékban játszott Szirtes Ádám, nemcsak kurzusfilmekben, hanem olyan neves alkotásokban, mint a Simon Menyhért születése, a Ház a sziklák alatt, Megszállottak, Húsz óra, Hideg napok, Háry János, Árvácska, Gyula vitéz télen-nyáron.

A kisebbségi érzés, amivel talán élete végéig küzdött,­ dacossá tette, és ez a színészetére is rányomta a bélyeget – mondták róla. A színészet a lételeme volt, ebben érezte igazán jól magát. A filmben hamar elfogadták, de 10-15 év kellett ahhoz, míg a színházzal barátságba került. Először a Bányász Színház (későbbi Honvéd) tagja volt, majd 1952-ben a miskolci színház színésze lett. 1957-ben szerződtette a budapesti Nemzeti Színház, amelynek 1973-ig volt művésze. Ezután jött a győri Kisfaludy Színház, végül 1976-ban a Thália Színház, ahol 1985-ös nyugdíjazásáig játszott.

Kapott Jászai Mari-díjat, érdemes és kiváló művész lett, de a legmagasabb szakmai elismerés, a Kossuth-díj is meglehetősen későn érkezett, halála előtt egy évvel, 1988-ban. A színpadtól az utolsó éveiben fokozatosan visszavonult, de szinte haláláig forgatott. A Tiszta Amerika, a Tüske a köröm alatt és A legényanya című szatíra voltak az utolsó filmjei. 64 évesen, 1989. július 27-én hunyt el Budapesten.

Mint egy portréfilmben mesélte:

„...én még, ha népszínművet játszottam is, mindig igyekeztem, hogy labdázni tudjak érzelmekkel, gondolatokkal, fájdalmakkal, örömökkel, bánatokkal. Hogy egyik pillanatban harmatos legyen a közönség szeme, de a másikban menjen mosolyra a szája.”

Önéletrajzi könyvét csak félig tudta megírni, ezt Szirtes Ági Závada Pál szerkesztővel fejezte be 1997-ben, a címe: Életünk – életem.

------------------------------------

Lánya, a Kossuth-díjas Szirtes Ági és unokája, a Junior Prima díjas Pálmai Anna – mindketten a budapesti Katona József Színház művészei.