A Sharpshooter angol címen futó kínai háborús eposz a legismertebb kínai mesterlövész, Zhang Taofang történetét meséli el a koreai háború idejéből, és nem véletlenül most, az egyre fagyosabb amerikai-kínai kapcsolatok idején.
A kínaiak bekeményítettek, és nekimennek az amerikaiaknak, legalábbis a vásznon. A két fél a koreai háború során már szembekerült, Kína ugyanis egy 450.000 fős „önkéntes” hadsereget küldött az összeomlóban lévő Észak-Korea megsegítésére, amely gyorsan visszaszorította az amerikai vezetésű ENSZ haderőt a 38. szélességi fok mentén húzódó eredeti határra. A harcok ezután sem csitultak, és mintegy 3 millió kínai katona fordult meg a koreai harcmezőkön, ami különös módon az 50-es évek után már nem igazán jelent meg a kínai filmgyártásban, amely csak úgy ontja magából a háborús filmeket. A gesztus egészen idáig kölcsönös volt, az amerikai filmesek sem igen hánytorgatták fel a kínai részvételt, ismerve a másik fél érzékenységét, és kialakult egy kimondatlan konszenzus – amit most Peking lendületből rúgott fel.
A minap jött ki a Sharpshooter angol címen futó, Juj i shou című háborús eposz hivatalos előzetese, amely a legismertebb kínai mesterlövész, Zhang Taofang történetét meséli. A propagandakiadványok szerint az egyszerű parasztkatona Taofang, aki nem is kapott mesterlövész kiképzést, merthogy ilyen nem is volt a Kínai Néphadseregben, 214 amerikai katonával végzett 1953 elején.
Ezt a hőstettet alig 32 nap alatt vitte véghez, és ami mindezt még különlegesebbé – vagy valószínűtlenebbé – teszi, hogy a fegyvere mindössze egy távcső nélküli Mosin-Nagant puska volt, amit annak idején még a cári orosz hadseregben rendszeresítettek.
A film előzetesében látjuk, ahogy a túlerőben lévő, jobban felszerelt, túlságosan magabiztos amerikaiak sebesült kínai katonákat használnak csaliként a saját mesterlövészeik számára – még nevetnek is hozzá! -, de persze, hogy ráfizetnek. Érdekes, hogy ezekből a képsorokból nem derül ki egyértelműen, melyik katona Taofang, mert a film inkább a csapatszellemet és az önfeláldozást hirdeti .
És igen, mindez nagyon úgy hangzik, mint egy hardcore propagandafilm, még akkor is, ha a rendezője a legnevesebb és talán legtehetségesebb kínai rendező, Yimou Zhang. Zhang olyan remekműveket tudhat maga mögött, mint a Vörös cirokmező (1987), A vörös lámpások (1991), a Hős (2002) vagy A repülő tőrök klánja (2004), illetve olyan gigaprodukciókat készített, mint A Nagy Fal (2016), utolsó előtti filmjével azonban darázsfészekbe nyúlt. A One Second című dráma a hírhedt kulturális forradalom alatt játszódott, és a 2019-es Berlini Filmfesztivál kiemelt bemutatója lett volna, ám a kínai hatóságok visszavonták a nevezését – innen és minden más nemzetközi szerepléstől.
2018 közepén ugyanis keményvonalas kultúrpolitikai irányváltásként kiterjesztették a kommunista párt Propaganda Hivatalának jogköreit a filmcenzúrára is, és gyakorlatilag ők diktálnak a filmgyártásban, amelyet eddig is nagymértékben meghatározott a politika.
A Propaganda Hivatal majdnem elkaszálta az egyik legdrágább kínai háborúsfilmet, a Hu Guan rendezte The Eight Hundredet, amely a kínai katonák reménytelen harcát mutatta be a japánok ellen 1937-ben Sanghajban, mivel kissé későn jöttek rá, hogy ezek a katonák nem a kommunista hadseregben szolgáltak, hanem a későbbi rivális Kuomintang egységében. Végül beérték a fesztiválszereplések lemondásával és egy egyéves kényszerhalasztással. Az amerikai katonákat százával leölő Sharpshooter, vagyis a Mesterlövész már a Propaganda Hivatal megrendelésére és jóváhagyásával készült, és mint ilyen, felér egy kisebbfajta hadüzenettel Amerikának – más kérdés, hogy maga a film, amelyet már most, február elsején bemutatnak Kínában, mennyire lesz izgalmas és nézhető. Még az is lehet, hogy jó lesz – mégiscsak Yimou Zhang rendezte, aki már a The Flowers of War (2011) című filmjében is elképesztő csatajeleneteket komponált -, a nemzetközi forgalmazásról viszont még semmi hír nincsen.
Döbrösi Laura a SZESSÖN vendégeként elárulta, hogy karmesternek lenni a világ legmenőbb dolga és azt is, mit jelent noisemakernek lenni, de beszélt a női zenészekről is.
