A Rebecca, amit mi főleg A Manderley ház asszonya címen ismerünk, nem csak a szerző, Daphne Du Maurier révén ismert, hanem Alfred Hitchcock filmje miatt is, de most egy nagyszerű angol rendező is bepróbálkozik.
Vannak olyan nagy irodalmi klasszikusok, amiket ugyan már ezerszer feldolgoztak, mégis mindenki csupán egyetlen verzióra emlékszik, az maradt meg etalonként. Ilyen Daphne Du Maurier 1938-as gótikus regénye is, amelyet a nagy Alfred Hitchcock dolgozott fel A Manderley-ház asszonya (1940) címmel első hollywoodi munkájaként a szintén kiemelkedő Sir Laurence Olivier főszereplésével, és hiába készült megannyi mozis és tévés adaptáció az elmúlt évtizedekben, ehhez képest mind felejthetőnek bizonyult – most azonban még a mester is kihívóra talált. Az új Rebecca – ez a regény eredeti címe – rendezője a szintén angol Ben Wheatley, aki azért nem akárki.
Wheatley klasszikus művészfilmesként kezdte pályáját, olyan filmekkel, mint a Halállista, a Vérturisták vagy a Valahol Angliában, majd kicsit kommerszebbre váltott, és nagy sztárokkal kezdett dolgozni, de megőrizte fanyar humorát és egyéni látásmódját – a nálunk rejtélyes okból nem forgalmazott, de zseniális Free Fire Armie Hammerrel, Sam Riley–val, Brie Larsonnal és Cillian Murphy-vel remek példa erre. Most pedig még nagyobb fába vágta a fejszéjét, klasszikus irodalmi feldolgozásba, amihez hozta magával az előző filmjéből Riley-t és Hammert. Utóbbi az egyik főszereplő, a gazdag és jóképű Maxim de Winter, aki Monte Carlo-i nyaralása során ismerkedik meg egy szerényebb származású, de csinos lánnyal (Lily James), akinek a regényben még a nevét sem tudjuk meg, és hamarosan meg is kéri a kezét. Az ifjú házasok elutaznak a férfi cornwalli birtokára, a Manderley házba, és minden nagyon szépnek és jónak tűnik, amíg nem hall a ház előző űrnőjéről, a címbéli Rebeccáról. És a hatalmas uradalom baljóslatú házvezetője (Kristin Scott Thomas) mindent meg is tesz, hogy az új feleség ne tudjon megszabadulni a régi emlékétől, akit talán a férje tett el láb alól – talán nem.
Persze a történet jól ismert, meglepetés ebben nincs, és az is kérdés, hogy mire megy rá Wheatley, hogy rányomja a saját kézjegyét a régi mesterműre, vagy az, hogy azt a lehető legszebb, legpatinásabb módon reprodukálja. A most kijött első előzetes erre nem ad választ, az viszont kiderül, hogy a rendező valami tényleg grandiózusat alkotott, és persze az is, hogy remekül bánik színészeivel. A még mindig meglepően kevéssé elismert Armie Hammer most is elképesztően jó, ahogy Lily James (Nyomd, bébi, nyomd) is nagyon jó, de együtt sem olyan jók, mint Kristin Scott Thomas, aki egyszerűen hátborzongató. A film a Netflix gyártásában készült, de moziforgalmazásba is kerül, legalábbis Angliában és az Egyesült Államokban, ahol október 21-től lesz látható – és talán hozzánk is eljut majd.