Nálunk leginkább a Queen rajongók ismerték a világ leggiccsesebb, legkülönösebb képregény feldolgozását, amit most 4K felbontásban felújítva hoznak ki újra a 40. évfordulóra.
Superman riválisának szánták, de valami egész más sült ki belőle. Az 1980-ban bemutatott Flash Gordon előtt két évvel korábban jött ki jókora sikerrel a Superman és ugyanabban az évben a Superman 2., logikus volt valami hasonlót, mégis mást csinálni, és Mike Hodges rendező (Öld meg Cartert!, Ima egy haldoklóért) pont ezt tette, beelőzve a hasonló filmterven gondolkodó George Lucast, aki inkább megírta a Csillagok háborúját. Hodges Alex Raymond képregényéből dolgozva egy igazi űroperát hozott össze, de olyan elképesztő giccsfaktorral, ami egyszerre ítélte munkáját bukásra és a kultuszfilm státuszra.
Kezdjük főgonoszunkkal, a könyörtelen Ming uralkodóval (Max von Sydow) a Mongo bolygóról, aki olyan, mintha egy kínai kungfuoperából lépett volna ki, és Mingo City-beli palotájából pusztán szórakozásból ítéli halálra a Föld bolygót, mert megtehető. Csakis hárman állnak útjában, Hans Zarkov (Topol), a NASA egykori tudósa, aki már rég számított valami ilyesmire, Dale Arden (Melody Anderson), a csinos utazási ügynök, és Flash Gordon (Sam J. Jones), a New York Jets focicsapatának sztárja. A trió a világűrben kerül megannyi intrika és áskálódás közepébe, átesve agymosáson, csábításon és megannyi megmérettetésen, hogy végül az egész univerzum megmentői legyenek. És mindez olyan, mint egy szado-mazo pankráció, amit egy olasz diszkóban forgattak le, de annyira túltolták és túljátszották, hogy az már jó – alatta pedig a Queen dalai és Howard Blake filmzenéje szólnak.
A Flash Gordon Angliában és Olaszországban nagy siker lett – a producere az olasz Dino De Laurentiis volt, az egyik főszereplője pedig az akkor szexszimbólumnak számító Ornella Muti -, mindenhol máshol bukott, nálunk már be sem mutatták, nyilván okulva a negatív fogadtatásból. Bár szerény nyereséget is termelt, nem volt elég sikeres ahhoz, hogy a tervezett folytatásokat is megcsinálják, de az évek során a szórakoztató furcsaságból szép lassan kultuszfilmmé lett, édes fiatalkori emlékké vált sokaknak nálunk és például Seth MacFarlaine számára, aki Sam J. Jonest és Flash Gordont még a Ted 2-be (2015) is belecsempészte. Nyilván nekik szánták a 40. évfordulóra az elsősorban az angol és európai piacra szánt 4K felbontásban felújított Bluray kiadást, amit augusztusban dobnak piacra, és ami egy nagyon vicces és nagyon mutatós előzetest is kapott - amiben visszaköszönnek a Queen filmzene lemezének kedvenc mondatai is. Sokan kapják majd ezt a filmet ajándékba – például saját maguktól!
Tavaly nyáron kapott egyébként szárnyra az a hír, hogy Taika Waititi rendez majd animációs Flash Gordon filmet a Disney-nek, de azóta keveset beszélnek erről.
