Csúnyák és barátságtalanok, mi mégis szeretjük őket. Összeszedtük a kedvenc filmes szörnyeinket a Cloverfield felhőkarcolórombolójától a Penge vámpírevő vámpírjaiig.
A szörnyeteg a Cloverfieldből
Kevés szörnyeteget vártak ekkora tömegek, mint 2008-ban a Cloverfield felhőkarcolókat porrá zúzó óriásgyíklényt. A J. J. Abrams nevével fémjelzett filmet olyan ügyesen harangozták be, hogy az előzetesekben a szörny nem is látszott, viszont a fél internet azt találgatta, hogy vajon mit támadja meg majd New Yorkot. A filmélményre ügyesen ráerősítettek azzal, hogy úgy tálalták az egészet, mintha a katasztrófa egyik szemtanúja vette volna fel egy szál mobillal. Emiatt sokáig a filmben is csak épphogy látszik a szörny, viszont akkor sem okoz csalódást, mikor végre felbukkan teljes valójában a Neville Page által tervezett monstrum. A Cloverfield tökéletes példája annak, hogyan lehet nagyon kevésből nagyon sokat kihozni.
A mutáns medve az Expedícióból
Itthon végül a mozik nem mutatták be azt a Natalie Portman főszereplésével készült sci-fit, amiben egy tudósnőkből álló csapat indul expedícióra egy lezárt katonai területre, ahol egy idegen létforma fura mutációkat hoz létre, és ezzel csúnyán megbolygatja az arra tévedők elméjét. Az egyik ilyen mutáns teremtmény a rémes fogsorú medveszörny, aki attól lesz igazán félelmetes, hogy annak a nőnek a sikítását imitálja, akit legutóbb széttépett. Ráadásul épp a legrosszabbkor bukkan fel, amikor az expedíció tagjai egymás ellen fordulnak. Ahogy szakértő kollégánk írta: “az a rohadt medve garantáltan rémálmokat okoz.”
A sápadt ember A Faun labirintusából
Guillermo del Toro felnőtteknek szóló sötét tündérmeséje tele van félelmetes figurákkal, és a mexikói rendező igazi nagymestere a bizarr lényeknek. Az egyik legemlékezetesebb teremtménye alig öt percig szerepel ebben a filmben, de a ráncos, sápadt embernek, aki a tányérjából halássza elő a szemgolyóit, ez a rövid idő is elég, hogy örökre beegye magát az emlékezetünkbe.
Reaperek a Penge 2-ből
Guillermo del Toro lényei két helyet is kiérdemelnek ezen a listán, mert ő volt az, aki a számtalan filmben rémként szereplő vámpírokat új szintre emelte, és megteremtette a vámpírevő vámpírok filmes verzióját. A vérszívók vérszívójának vérfagyasztó főnökét ráadásul az a Luke Goss játszotta, aki a nyolcvanas évek nagy fiúegyüttesében, a Brosban dobolt. Itt viszont semmi nyálas nem volt abban, ahogy az állkapcsa kettényílt, hogy elővillantsa azt a brutális fogarzenált, amivel az áldozataiból kiszívja az életet.
A gazdatest csatornaszörnye
A kétezres évek egyik legjobb szörnyes filmjét egy dél-koreai rendező alkotta meg, és Joon-ho Bongnak nem ez az első tökéletes filmje. Három évvel korábban A gyilkosság jele címmel készített egy olyan mellbevágó krimit, hogy azt a Hetedikkel szokták egy lapon emlegetni. A gazdatest mutáns csatornaszökevényét egy zseniális apró mozzanatokkal tűzdelt hosszú jelenetben vezetik fel, és ez még csak a kezdet. A lény magával ragadja egy szegény család legkisebb lányát, és mivel a hatóságoktól nem remélhetnek sok segítséget, maguk szállnak szembe az ismeretlennel. A paráztatás mellett a film a dél-koreai politikai helyzetre is reflektál, a történetet ugyanis egy valós eset ihlette, amikor az ott állomásozó amerikai hadsereg egyik alkalmazottja nagy mennyiségű formaldehidet löttyintett a csatornába.
A csápos óriások a Monstersből
A Cloverfieldhez hasonlóan sokáig itt sem látjuk a szörnyeket, viszont a posztapokaliptikus jelenetek kedvelőinek addig is bőven akad miben gyönyörködniük. A brit Gareth Ewans ezzel a mikroköltségvetésű szörnyfilmmel robbant be a köztudatba, és hat évvel később már ő rendezhette az aktuális Star Wars-filmet, a Zsivány Egyest. A Monsters csettegő, vörösen világító, csápos óriásain nem látszik, hogy a filmet egy hatfős stáb készítette, és az is egyedülálló, hogy amikor két lény találkozik, a főszereplők szeme láttára intim kapcsolatba kerülnek egymással.
