Jön a hurrikán, apa és lánya beszorul a házuk alatti pincébe, ahol egy rakás éhes aligátor is van, a vízszint pedig emelkedik. Ezt tudja QT kedvenc horrorja, de ezt jól.
Nyilván sokat dobott a film publicitásán és mozis karrierjén, hogy Quentin Tarantino egy tavaly év végi interjúban lazán, ingyen és bérmentve elejtette, hogy neki bizony ez az aligátoros horror a kedvenc filmje 2019-ből, olyan izgalmas és olyan hangulata van. Ki tudja miért, de ehhez képest az amerikai mozikban tényleg szép számokat produkáló Préda a tervezettel ellentétben mégsem került hazai moziforgalmazásba, miközben jóval gyengébb horrorok eljutottak hozzánk – igen, rád gondolok, te pocsék Fekete Karácsony -, de most már egyebek közt az HBO GO kínálatában is megnézhető. Meg is néztük.
Az alaphelyzet a következő: Floridában vagyunk, javában tart a hurrikánszezon, és az emberek teszik, amit ilyenkor tenni szoktak, az érintett területeket kiürítik, az ablakokat bedeszkázzák, ez arrafelé már megszokott dolog. A fiatal úszólány Haley (Kaya Scodelario) sem különösebben figyel a hírekre, csak akkor kezd izgulni, amikor apja (Barry Pepper), aki pont az evakuációs zónában lakik, nem veszi fel a telefont. Hősnőnk beugrik a kocsijába, gyorsan elhajt a házhoz- átvágva egy útlezáráson, majd megtalálja aput a ház alatti alacsony szervíztérben, ám apu nincs jól és nincs egyedül. Egy hatalmas aligátor van odalent, ami már korábban megsebesítette, a bestia elzárja a biztonságba vezető lépcsőt, és hála a kint tomboló viharnak, lassan emelkedik a vízszint odalent. Lassant mondtam volna? Tévedtem, gyorsan emelkedik a vízszint.
És a horrorfilmek, illetve a hasonló szabályok mentén működő túlélőfilmek alapszabályai szerint innentől minden rosszabb lesz. Egyre több és elszántabb a gyilkos hüllő – nyilván nem segít, hogy pont a közelben aligátorfarm található -, akik segíteni tudnának, azok nincsenek tisztában a helyzet súlyosságával, a mobiltelefont pedig már ne is mondjuk, mert ma már szerintem filmiskolákban tanítják, milyen nyakatekert módon NE használhassák vészhelyzetben a potenciálisan életmentő készüléket. Persze Alexandre Aja francia rendező nem most jött a filmiskolából, hanem régóta nyomja a szakmát. Olyan remek filmekkel indított, mint a Magasfeszültség és a Sziklák szeme remake, ezt követte a Kiefer Sutherland főszereplésével forgatott Tükrök, majd a 2010-es Piranha 3D. Most nem tette magának túl magasra a mércét. A Préda, amelynek producerei között ott volt a legendás Sam Raimi is, hoz minden kötelező horrorklisét, azon túl semmi újat, Aja pedig van olyan rutinos és profi, hogy ebből egy baromi izgalmas keveréket hozzon ki.
Amiben az a furcsa, hogy miközben rendszerint pontosan tudod, mi fog történni, végig meglepő módon izgulsz. Gyanítom, Aja a logikai bukfenceket is azért építette bele a sztoriba – miért az aligátor orra előtt indítasz vészhívást, ahelyett, hogy a nagy nehezen megszerzett telefonnal biztos helyre húzódnál? -, hogy még jobban izguljunk, és még jobban behúzzon minket a sztori. Igaz, vannak méltatlanul gyorsan kivégzett áldozatok, lezavart zsákmánylással, cserében viszont jó körítést és remek látványt kapunk. Amit mellesleg nem a hol napfényes, hol viharos Floridában forgattak, hanem a szomszédos Szerbiában, a VFX stáb pedig szinte kizárólag magyar volt, ahogy az állatidomárok is – gondolom, nem a CGI aligátorokat, hanem a fontos szereplőként megjelenő Maszat kutyát trenírozták, aki stáblista szerint szintén magyar, Csocsó névre hallgat.
